Ha tudtad volna előre milyen érzés anyának lenni, hamarabb vállaltal volna gyereket?

Question

Válaszadó #3 · Accepted Answer

Nem. Pont a mostani életkoromra lettem elég érett rá. Ha tudtam volna korábban milyen érzés lehet még később vállaltam volna. Szerintem ez így volt jó.

Válaszadó #1 · Answer

Nem.

Válaszadó #2 · Answer

Nem.

Válaszadó #4 · Answer

A kérdés inkább, ha tudtad volna előre, akkor is vállalnád-e.

Válaszadó #5 · Answer

Nem. Mármint, alapvetően nem az érzelmek domináltak ebben, hanem az anyagiak, a nulláról indultunk, így 30 lettem, mire eljutottunk odáig, hogy megteremtsük a gyerekvállalás feltételeit.

Gyereket már 24-25 éves korom óta akartam, de most azt mondom, jól tettük, hogy vártunk és spóroltunk, mert így normálisan tudom nevelni a gyerekeinket, megadva nekik azt, amit fontosnak tartok, pl. egészséges étkezés vagy némi megtakarítás. Ha korábban vállalom, csak mert akarom, akkor most lehet, hogy még saját ingatlanunk sem lenne.

Válaszadó #6 · Answer

Most éreztem magam/ magunkat érettnek hozzá ugyhogy nem. Sokszor eszembe jut hogy jobb lett volna hamarabb, de agyilag nem tartottam ott, és tuti nem azt éreztem volna mint amit most érzek, teljesen mashogy álltam volna hozzá, valszeg csak a nyűg részére tudtam volna koncentrálni.

Válaszadó #7 · Answer

Nem. Sőt, talán inkább később.

Válaszadó #8 · Answer

Inkább soha

Válaszadó #9 · Answer

Biztos hogy nem.

Válaszadó #10 · Answer

Ha tudom, hogy ilyen, leginkább soha.Mióta anya vagyok, úgy érzem, megszűntem létezni, mint ember, nő, feleség.
Ahogy megszületett a lányunk, az én igényeim, szükségleteim megszűntek. Pl. keserves volt a szoptatás, nem ment, fájt, végigzokogtam az összeset, mikor már ébredezett a lányunk, gyomorgörcsöm volt az etetés gondolatától is. Mégis mindenkitől hallgattam, hogy én nem akarom eléggé, nehogy tápszert adjak neki, mert úgy beteges lesz, nem fog kötődni, milyen anya mond le önként az anyatejes táplálásról, hát az maga a csoda... Vagy a lányunk alvása 2 éves koráig borzalmas volt, az első 10 hónapban éjjel óránként, kétóránként ébredt. Én sokszor annyira fáradt voltam, hogy már hallucináltam, ingerült voltam, olyan is volt, hogy elaludtam a fürdőkádban, konyhában, wc-n. Először a 6 hetes kontroll időpontján szabadulhattam ki itthonról, lehettem a lányunk nélkül 1,5 órát. Emlékszem, hazafelé megálltam az egyik bevásárlóközpont parkolóházában és percekig hangosan zokogtam, hogy ezt nem bírom, nem tudok hazamenni, nem is akarok (nyilván ott nem maradhattam, összvissz a jogsim és a személyim volt nálam, fél tank benzinnel messzire nem jutok).
Nyilván ez a környezetemnek, társadalomnak is köszönhető, hogy azt próbálják a friss, hormonnal még teli anyukákba sulykolni, hogy ha magaddal is foglalkozni mersz, akkor sz_R vagy, minek szültél, tudtad, hogy erre számíthatsz, minek hisztizel.
Ma már pár hét próbálkozás után azonnal tápszerért nyúlnék, nem hallgatnék anyósomra és anyámra, hogy a férjemet fel ne ébresszem éjszaka, hiszen ő dolgozik, nekem a feladatom a gyereket rendezni... Ebből az lett, hogyha az apja egy héten 2x40 percet hajlandó vele játszani, vagy elvinni a mekibe, ő a sztár, én, aki mindent csinálok, intézek körülötte, semmi szeretetet és megbecsülést nem kapok, hiszen ez a természetes, én vagyok az anyja, ez a dolgom.Szívás az egész anyaság, és hiába várod, hogy majd később jobb lesz, úgyis jön valami gebasz, korszak később is.

Ha tudtad volna előre milyen érzés anyának lenni, hamarabb vállaltal volna gyereket?

Kapcsolódó kérdések: