Több gyerekes anyukák, milyen érzés, hogy több gyereketek van? Mikor határoztatok úgy hogy jöhet a 2./3.?

Egy 3,5 éves; és egy 3 hónapos gyermekem van.

A nagyobbal én is rengeteget foglalkoztam, amíg csak Ő volt. Gyakorlatilag egész nap, hazimunkát is csak akkor végeztem, amikor aludt.

Nos, ez most már nem így van. Meg kellett tanulnia egyedül is játszani, amikor nekem esélytelen, hogy Vele foglalkozzak. Persze amikor a kicsi alszik (szerencsére jól, és sokat), akkor csak Vele foglalkozom, mint régen. Ezen kívül igyekszem bevonni a kicsi körüli dolgokba amennyire csak lehet. Ha nem tudok épp Vele foglalkozni, akkor is úgy beszélek a kicsihez, hogy az igazából Neki szól (pl. Látod, milyen nagy, és ügyes nagytesód van!? Egyedül is milyen ügyesen kirakja a kirakót! Ha nagyobb leszel, biztosan megtanít majd Téged is rá...).

Ettől Ő méglelkesebben kezdi rakni, és a végén megnézzük az Öcsivel, hogy milyen ügyes volt.

Ha szoptatok, közben sokszor mesét olvasok közben Neki.

Imádja a testvérét, és -egyelőre- nincs féltékenység.

Felnőttként a logisztikai része a nehezebb, hogy hogy alakítsd úgy a napot, hogy mindenre, és mindenkire jusson időd

Mi akkor határoztuk el a másodikat, mikor a nagy 1 éves volt.

Mindig is két gyereket akartunk pici korkülönbséggel. Terhes is lettem, de elvetéltem. Utána ahogy lehetett, újra belevágtunk. Így lett 2 és fél év közöttük.

Míg csak tervben volt a második, nekem ilyenek meg sem fordultak a fejemben. Annyira rá voltam görcsölve, hogy egyáltalán összejöjjön (a fogamzásgátlótól szülés után hormonzavarom lett, amiatt is vetéltem el.).

Terhesen bennem is felmerült ez. Minél közelebb került a szülés, annál jobban aggódtam ezen. Hogy volt egy bejáratott életünk. Hogy a nagy volt a mi kincsünk. Hogy tudjuk ezt 2 fele osztani? Hogy lesz elég időm rájuk?

Aztán meglett a kicsi. 3 hétig minden nap sírtam, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Nem tudtam szeretni úgy a kicsit, ezért dühös voltam magamra. A nagyra sem jutott annyi időm, mint szerettem volna. Ez mégjobban padlóra tett. De aztán 3 hét alatt összeszoktunk. Kialakult egy rendszer ami mindenkinek jó lett.

3 éves lesz jövőhónapban a nagy, fél éves lesz jövőhónapban a pici.

Egyformán szeretem őket, egyformán próbálok velük foglalkozni.

Ők imádják egymást. Nagyon nagy a szeretett köztük. Már csak ezért is megérte, hogy lássam hogy ölelgetik, puszilgatják egymást

Ha ujrakezdhetném is így csinálnám. Voltak nehéz időszakok, de maximálisan megérte.

(Ennek ellenére 3.nem lesz 😅)

Nálunk 4 év különbség van a két gyerek között.

Nekem az volt a fontos, hogy közöttük mindenképp dolgozzak még legalább 1 évet. Becsavarodtam volna 4-5 évig otthon lenni... Így volt egy kis megszakítás, volt felnőtt élet is és utána újra gyerekvállalás.

A 4 évet én abból a szempontból látom jónak, hogy már önálló a nagyobbik, könnyebben irányítható, nem úgy, mint pl egy 1-2 éves. A 4 évesem mellett sima ügy volt az elvonulós szoptatás, a baba alvás ideje alatti csendes idő, a logisztika bármilyen szempontból.

Viszont amíg a pár éves gyerek hisztizik-féltékenykedik a tesó miatt, addig az én fiam pl elvonult csendben és nekünk kellett figyelni, hogy lássa, ő is fontos, őt is szeretjük, vele is játszunk.

Nekem is a nagyobbik fiam volt a világ közepe. Furcsa volt a gondolat, hogy ketten lesznek. Viszont sok olyan dolog van, ami a nagyobbikat emeli ki. Játszóterezés, közös sütés főzés, játék idők, esti mese, stb. Sok olyan dolog van, amit velük külön lehet csinálni, eközben pedig érzik, hogy velük van foglalkozva. A baba pedig legtöbbször úgyis a babakocsiban lesz vagy alszik.. :D A későbbi időszak már más, ott már úgyis összeforrnak. Az eleje döcögős egyedül, amíg megszokják, hogy nincsenek egyedül.

(Aztán lehet nálatok a nagy tesó lesz az, aki folyton a kicsivel akar majd lenni, mert neki olyan a személyisége, hogy oda lesz a kis tesóért.)

A 2 lányom között 2,5 év van.

Nekem is nehéz volt elképzelni milyen lesz ha lesz meg egy baba.

Nem volt egyszerű, és tényleg kevesebb idő volt a nagyra, de mindig próbáltam úgy osztani az időt, hogy amit azelőtt ketten csináltunk az megmaradjon. Nagyon hamar összenőttek. Most 8 és lassan 6 évesek. Imádják egymást. Egész nap együtt vannak és együtt csinálnak mindent.

2 hónapos a kisfiam. Öt is nagyon vártak, imádnak foglalkozni vele, szórakoztatni. És amiben tudnak nekem is segítenek. ( ok kérik hogy segithessenek, sokszor össze is vesznek ki mit akar csinálni :D )

Mindegyik gyerekem imádom, a legnagyobbal sok a vita.. az iskola miatt ( meg a személyisége miatt is ) sokat felesel stb. A középső egy kedves aranyos kislány, mondjuk tanult a nagytol mar 1-2 dolgot.. :D de ennek ellenére amikor itthon vagyunk, akkor együtt vagyunk, itt játszanak mellettem, beszélgetünk, amikor szoptatom a kicsit akkor mesélek, vagy pl száj társasjátékozunk stb.