10 hónapos baba elfoglaltság/játék ötletek az ingergazdagság megőrzése érdekében? Milyen a napirendetek, mit szoktatok csinálni?

Hat kb azt mint te.

sétálni egy nap kétszer mentünk Ennyi idősen még háromszor aludt a fiam,a napirend csak ilyen tájt kezdett normálisan kialakulni

Hagyd egyedul is kibontakozni :)

A kevesebb neha tobb. Hagyd, hogy belemeruljon a jatekba, nem biztos, hogy mindig szorakoztatni kell, figyeld meg, hogy mik azok a pillanatok, amikor esetleg vevo lenne egy kis matatasra, anelkul, hogy enekelnel vagy beszelnel hozza.

A tul sok inger tulstimulalashoz is vezethet, ami pedig nem jo. A gyerekeknek lassu, kiszamithato elet kell.

5 jateknal tobb egyszerre ne legyen elol, ez segit fejleszteni a figyelmet. A jatekokat 1-2-3 hetente (vagy amikor latod, hogy megunja) cserelheted.

Szerintem kicsit túltolod. Hagyd egyedül játszani, nem kell egész nap beszélni hozzá, anélkül is megtanul.

Nagyon ahhoz szoktatod, hogy te mindig szórakoztatni fogod.

Mi minimum naponta egyszer sétálunk, ha az idő is engedi, olyankor mindig próbálunk valahol hintázni is. A játszótéren még csak azt élvezi, esetleg még a homokozót, de ilyen melegekben nem akarom összehomokozni, mert olyan, mintha bepaníroznám a gyereket 😀

Napi 1-2× alszik, ebből van, hogy az egyik séta közben történik a kocsiban, de az alvás most is alakul. Persze az evéssel és a kaja elkészítésével is jelentős idő megy el.

A fennmaradó időben a legtöbbször az történik, hogy nekiindul felfedezni a lakást, ha valami megtetszik neki, akkor azzal elvan egy darabig, mi pedig figyelünk, hogy ne csináljon semmi olyat, amit nem kellene :)

Egyelőre elég, ha megyünk utána, és elvisszük a problémás helyekről, helyzetekből (pl. fagyasztónyitogatási próbálkozások), de lassan felkerülnek a gyerekzárak :)

Ha olyan dolog kerül a látóterébe, ami alkalmas rá, akkor tanulgatni próbálunk ezt-azt (most épp a formabedobót próbálgatja, természetesen nem megy még, de nagyon megmozgatja a kis fantáziáját 🙂) , meg gyakoroljuk, amik már mennek (menj oda a macihoz!, hol a lámpa? stb.)

Tanítanám tapsolni is, meg hogy "kérem" vagy "add ide" vezényszóra ideadjon valamit a kezéből, egyelőre nem sok sikerrel 🙂

A legújabb játék, ami pár napja hangos kacagásokat idéz elő, hogy mindketten "elbújunk", azaz behúzódunk mondjuk az ajtó mögé kétoldalról, aztán előbukkanunk egyszerre. Ez nagyon tetszik neki, működik úgy is, hogy a kanapé kartámlája mögé guggol le, és onnan kukkant ki felemelkedve, tízszer egymás után is képes leguggolni majd felállni 🙂

Ne akarj ingergazdag lenni, a saját életed fogod megkeseríteni. Az első gyerekkel ezt csináltam, mert úgy éreztem ezzel teszek jót neki, hiszen sok foglalkozás egyenlő sok szeretet, nyitott, érdeklődő attitűd és gyorsabb fejlődés. Na de én hülye nem tudtam hogy jóból is megárt a sok. Úgyhogy a gyerek első másfél évét nonstop foglalkozással és szórakoztatással töltöttem, nagyjából csak az alvásidejét és nagyon gyors háztartási munkákat leszámítva. Volt minden: csörgőzés, könyv nézegetés, meseolvasás orrvérzésig, mondókázás, építőkocka, festés, rajzolás, gyurmázás, játékkonyha, memóriakártya, duplo és lego, babázás, különböző fajátékok (mágnestáblára ragasztható számok és betűk, horgászós játék, naptár, stb), tematikus és klasszikus puzzle-ök, mesekocka, matricás füzet, játszótér, kerti hinta, homokozó... Gyakran voltunk a nagyszülőknél is, akik szó szerint minden ébren töltött percben szórakoztatták.

Most megy óvodába, és egy percre nincs el, nem tud unatkozni, legalább egy embert teljesen leköt folyamatosan. Van hogy kettőt is, és a férjemmel vagyunk váltásban, hogy bírjuk az arconpörgést. Nemrég született tesó, mondanom sem kell, hogy vért izzadok minden nap, mert nyaggat hogy folyamatosan üljek mellette és találjam ki hogy ő mit csináljon. A kistestvérre töredék ennyi idő nem jutott és jut, mint a nagyra régen vagy éppen most most... Minden játékot, tevékenységet megun pár nap alatt, egyedül egyáltalán nem találja fel magát. Ilyenkor már nehéz önálló játékra szoktatni. Sokat veszít az a gyerek, amelyiket megfosztják az önálló felfedezés örömétől. Ha újra kezdhetném, tuti nem játszanék vele napi két óránál többet, azt is kis etapokban elosztva. A többi időben unatkozzon egy kicsit, találja fel magát.

Tl;dr: ne legyél ingergazdag és ne ötletelj neki, helyette (!) folyton! Legyen ő is kreatív.

Én fiamnak szerintem valami idegrendszeri gondja lehetett, vagy fogalmam sincs, de nemhogy túlpörgetni nem volt szabad, kifejezetten halál unalmas napi rutint kellett vele tartani, különben teljesen kifordult önmagából és taknya-nyála egybefolyt úgy visított a kimerültségtől.

Nála másfél éves korig a leggyakoribb programunk az volt, hogy órákig ült, hintázott és nézte a kertet.

És ettől függetlenül nagyon sok dolgot tanult, akkor jöttem rá, mikor elkezdett beszélni, szintén kb másfél évesen aktívan, hiába nem mondókáztam vele.

Körbemutogatja a kertben, hol melyik madár szokott enni, hol van fészke, honnan jön a legtöbb repülő, melyik szomszéd nő vagy férfi, ki szokott az erélyen teregetni, hol szoktak a cicák járkálni, hol lyukas a szomszéd ház ereszcsatornája (!!!), mindent, én csak így pislogtam, hogy miket meg nem jegyzett.

Ezt csak arra írom, hogyha kvázi "semmit" nem csinálsz a babával, akkor tapasztalatból mondom, hogy ugyanúgy mindent meg fog tanulni.

Azóta is imád megfigyelni, nem szoktam szórakoztatni, mert jobban érdekli, ha csendben figyelhet.