Akinek nincs segítsége (max a férje)mennyi idő múlva érezte,hogy jöhet a következő baba?

16 hós a babám,nem akartunk nagy korkülönbséget, de úgy látszik,mégis az lesz. Hasfájós volt az elején,és szülés óta nem aludtam egy elfogadhatót...egy éves kora óta kicsit jobb,bár lassan jön a dackorszak. A munka is hiányzik,főleg a felnőtt társaság. De úgy vagyok vele,lehet jobb lenne a kisbabás korszakot egyszerre végigélni? Nagyon szeretnék még egy babát,de per pillanat nem érzek erőt még egyszer végig csinálni ugyanezt, főleg ,hogy már a másikkal is foglalkozni kell majd mellette.Valószínűleg ha több támogatás lenne akkor nem lenne gond,de csak egy használhatatlan após és egy kiállhatatlan anyós van, az én részemről pedig olyan,mintha meghaltak volna már. Elvaltak,újra házasodtak,stb..a lőtéri kutyát nem érdekli mi van velem úgy kb 12 éves koromtól. Na de ezen mar túl vagyok,amennyire lehet,csak azt akartam írni,hogy csak egymásra számíthatunk a férjemmel. Akinek hasonlóan nulla segítsége a hétköznapokban (főleg érzelmi értelemben,bár az egyéb segítség sem elhanyagolható) mennyi idő múlva érezte,hogy jöhet a következő baba? A korom kicsit gond, 35 leszek egy hónapon belül,bár kicsúszva még nem érzem magam,de azért nem vagyok olyan nyugodt,mintha 30 lennék (főleg mivel a fiam is egy év próbálkozás után jött össze). Hasonló paraméterekkel rendelkezők,nálatok hogyan alakult?