fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Másnak is megváltozott a...

Másnak is megváltozott a férje, miután megszületett a baba?

Figyelt kérdés
A párom sokkal jobban szeretett volna már babát, szinte kapuzárási pánikja volt, hogy még nincs gyereke. Mindig mondta, ha terhes leszek majd "kényeztet". Ez nem így történt, sőt, mikor pozitív lett a teszt, utána is még azt mondogatta, hogy biztos nem az övé, stb. Mikor megszületett a manó, 5-6 hétig tök normális volt, majd ahogy múlt az idő egyre türelmetlenebb lett. Egész nap dolgozik (előtte is ennyit dolgozott), szinte 8-10 órakor ér haza este majdnem mindig. Ha 10 percre adom neki a gyereket, akkor már 2 perc után a játszószőnyegre teszi, alig játszik vele, nem nagyon beszél neki. Idegesíti, ha sír, mert csak nála sír, mondja ő, és hogy nem szereti őt. Hiába mondom, hogy velem van egész nap, alig látja, jó, hogy engem követ mindig a szemével és nála nem nyugszik meg olyan könnyen. Ilyenkor odaadja nekem vagy leteszi. Amúgy éjjel sem kel fel hozzá, hétvégén is keveset foglalkozik vele. Az is idegesíti, hogy nehezen akar szopizni a pici, sokat kell fejnem, pótást adni, hogy megszivat a gyerek engem. Szedek sokféle tejserkentőt,mondta, hogy hagyjam abba, majd kap csak tápszert. Persze én minden cseppet kifejek amíg csak tudok, nem tenném ezt a babámmal. Ha sokat sír idegesíti, sokszor csúnyán beszél a gyerekre is, sokszor mondja, hogy minek él, meg persze hülyeségből, hogy váljunk el. Kikészülök. Eddig nem lettem depressziós, imádom a kisfiam, őt legalább szerethetem (amúgy is olyan típus vagyok, hogy szeretek adni, bújni, kényeztetni). Ha a pici nem lenne befordultam volna. Mondtam neki, hogyha így folytatja miatta leszek depressziós és akkor majd nézegethet! Más is van ilyen helyzetben vagy csak én reagálom túl a dolgokat?
2009. ápr. 22. 08:46
1 2 ❯
 1/17 anonim ***** válasza:
az én páro szülés elött 2 héttel szakított velem,ő teljesen megváltozott,a terhesség elején teljesen odavolt a piciért.Mikor szakítottunk utánna is sokszor sírt,hogy mennyire szereti,meg hogy bánja,hogy szétmentünk,de most már odáig jutottunk,hogy már nem is érdeklődik utánna,hetek óta nem láttuk,nem tudok rajta kiigazodni,sajnosnincs igazán felelösség bennük,szerintem a te férjednek sincs,mert nem tud a picivel mit kezdeni,majd akkor fog változni(szerintem),mikor a pici már beszél,jár,mert akkor már tud majd mit kezdeni vele.Kitartás legyél türelmes,én nem volta az.Meg is lett az eredménye
2009. ápr. 22. 08:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
100%

Te atya úr isten!!! Hát ez nem túlreagálás az biztos! Nagyon durva ahogy a párod veled és a babátokkal viselkedik! Ezt felnőtt fejjel tudnia kellett volna, hogy nagyon nagyon sok türelem kell egy kisbabához! Ha nem foglalkozik vele 2-3 percnél többet naponta, akkor ne várja el, hogy vele is ellegyen a pici! Nem tudom mennyi idős a babátok, de ahogy telik az idő, egyre jobban elő fog jönni, hogy az idegeneknél nem marad el, vagyis a párodnál is egyre kevésbé fog! Az meg hogy minek él!!! Jézusom!!!!!! Hogy lehet ilyent még csak gondolni is!! Az én férjem bele is halna, ha valami történne a kisfiunkkal!!!!! Még szerencse, hogy Te ilyen lelkiismeretes vagy és mindent megadsz a csöppségnek! Igen is fejd a melled, jól teszed, mert neki minél tovább anyatejre van szüksége!

Csak kitartást tudok kívánni Neked erre a nehéz időszakra!

De azt ne feledd, hogy ha így marad a viszonya a párodnak a Picihez, akkor többet fog ártani mint használni az hogy vele van!!! Még mindig az a mondat háborít fel a legjobban, hogy minek él!!!!!!!! Ez döbbenetes számomra!!! Azért él mert azt akartátok hogy éljen!!!!!!!!!!!!!!!!

2009. ápr. 22. 08:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:

Elég borzasztó amiket leírtál, az én férjem teljesen az ellentéte.Akár egy hétre is rábízhatnám a gyereket, stb, stb.A te férjed nagyon félhet a gyerek neveléstől és annak velejáróitól.

Sok férfi azt hiszi hogy a nőknek könnyű gyereket nevelni és semmi lelkitámaszra nincs szükségük.Le kellene ülnötk és megbeszélni, hogy mit érzel és hogy segítsn többet.Kezdetben leülhetnétek hárman együtt játszani, hogy lássa az apa mit kell a babával csinálni.Mert a leírtak alapján fogalma sincs!

2009. ápr. 22. 08:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:

Szinte ugyanez van nálunk is.Épp tegnap mondtam neki hogy nagyon nem foglalkozik a babával, még hétvégén sem amikor nem is dolgozik..Nemtudom, mondjuk mi sokat vitázunk különböző dolgokon(nem is tudom meddig maradunk együtt)de tény hogy megváltozott rossz irányban.Szintén átadja nekem a babát ha sir mert "én vagyok az anyja" nekem kell megnyugtatnom, este vagy hajnalban nem kell fel ha sir, mondván nem hallja de könyörgöm 7 hónap alatt csak 2szer hallotta meg?nem hinném...kezdem azt hinni hogy valamennyire teher neki a lánya pedig együtt akartuk...

huhh nemtudom,próbáld vele megbeszélni..én mondjuk azt nemtudtam, maradt az hogy nyelek egy darabig biztos amig vissza nem megyek dolgozni:(

2009. ápr. 22. 09:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:
100%
Nem vagy könnyű helyzetben. Lehet hogy ő is fáradt, meg kell barátkozni neki is a helyzettel, az hogy miket mond is arra vall hogy nem találja a helyét. Mennyit tudtok egymással foglalkozni? Lehet hogy hiányzol neki, látja hogy csak a gyereknek élsz és magányosnak érzi magát, a pici is jóformán csak veled van el... Próbáljatok meg leülni beszélgetni erről.Fel a fejjel!
2009. ápr. 22. 09:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat.

Az első válaszolónak: igen, a férjem mondta is, hogy majd akkor tud mit kezdeni vele, ha már 1 éves lesz, de addig...?

A második válaszolónak, bocsi, nem írtam le pontosan - így is szinte remegő kézzel írtam - azt, hogy minek él, azt saját magára érti,nem a picire.

Hát tény, nem sokat segít. A nagyszülőkkel jobban elvan a pici, mert foglalkoznak vele, beszélnek neki, gügyögnek, nevetnek. A férjem nagyon ritkán és nem sokáig. Mondtam neki, ha veszült vagy és úgy beszélsz a gyerekkel, akkor azt megérzi és ő is úgy reagál rá, de ha felszabadultan játszasz vele és mosolyogsz neki, akkor ő is viszonozza. Csak ha elkezd sírni, akkor gondolom azt érzi, hogy nem jó apa, mert nála nincs el sokáig a baba sírás nélkül. Dehát könyörgöm,nálam is sír, meg kell vígasztalni valahogy, tisztába tenni, etetni, stb. Nálam egész nap mennyit ordít, mégis nekem kell megvígasztalni, ellátni, nem nagyon kapok segítséget. Mondtam is a férjemenk, hogy csoda,hogy még minimális tejem is van, amennyit idegeskedek miatta ahogyan viselkedik. Persze kifelé meg áradozik ám a manóról, és ha valaki jön, akkor mintaapuci, felveszi, beszél neki, csak ha hármasban vagyunk akkor az ellentéte. Fogalmam sincs mi a baja. Előtte is rengeteget dolgozott, az nem lehet a baj, hogy most többet van távol. Igazából nem is mondhatnám,hogy siet haza a munkából. Ilyenkor kéne a legboldogabbnak lennie a szülőknek, felém sajnos nem ezt mutatja, nem ez jön le a viselkedéséből. Bocsánat a panaszkodásért, csak kíváncsi voltam, hogy másnak is viselkedik-e így a férje. Még egyszer köszönöm a válaszokat! Amúgy elválni biztosan nem fogom, a babám mindennél többet ér, mégha egyre jobban eltávolodunk is a férjemmel egymástól. Még jó, hogy a családnak nem veszik észre, hogy "baj" van, tudom magam annyira tartani, mert a kisfiam mindenért kárpótol.

2009. ápr. 22. 09:14
 7/17 anonim ***** válasza:
100%
nálunk ugyanez volt, nem ennyire vadul, de majdnem:( ő ilyet nem mondott, hogy nem az övé, ugyanis kiköpött mása a bébi. Kezdetben rengeteget segitett, böfiztette, altatta, ringatta, itatta ( csak tőle ivott vizet, amugy szopott, de délután mindig ivott egy kicsi vizet) mindig együtt fürdettük. Aztán mikor olyan kéthós lett, már nem volt olyan egyszerű elaltatni, hogy vállra teszed, büfi, alvás, igy sirdogált nála. Ekkor kezdte hogy nála mindig sír, és őt már nem szereti a pici, nem olyan jó, mint korábban. Én külön alszom a babaszobában, ő a hálóban, mert ő is sokszor este megy dolgozni és korahajnalban jönhaza, ezért én nem akartam hogy ő is ugráljon a bébihez, mikorra végre elaludt. Igy délelőtt mikor felkelt sokszor ugy ment el otthonról, hogy be sem nézett hozzánk. Annyira rosszul esett, borzasztó érzés! Ha délután itthon volt, akkor a gép előtt ült, ha nem állok karomban a gyerekkel mellette, nem is látta volna estig. Fürdetni azonban mindig hazajött. Aztán két tőmondatban egyik fürcsinél mondtam, hogy a gyerekkel való foglalkozás nem abból áll, hogy este bevágod a kádba aztán mész tovább. Sokat sirdogáltam itt magamban éjjelente. Ja, hónapokig hozzám sem nyult, ez is durva volt. Ha közeledtem , hÁrított finoman, de egyértelműen. Aztán megfogadtam hogy taktikát váltok, mert ez igy nem mehet tovább. Türelmet fogadtam felé és meglett az eredménye. Őrá -a legtöbb férfira-semmit nem lehet rákényszeriteni, de stilust váltottam. Én lettem a legkedvesebb, legaranyosabb, bármit csinált , amiért máskor szóltam volna, most nem tettem, mindig vidám voltam. Ha gép előtt ült, vittem mellé egy széket és a bébivel néztük, mit csinál, közben kommentáltam, mit reagál a baba, milyen aranyos, nézze meg a fejét épp milyen képet vág, stb. Odadugtam neki hogy puszit apának. Szóval mentem utána, mint a kutyusunk a gyerekkel:) nem hagytam őket kettesben, mindig ott voltam. Aztán mikor pár percig gagyogott hozzá a pelenkázón, odébbléptem hogy csak ketten lehessenek egy kicsit. Ha kezdett nyekeregni, kitaláltam hogy: jajj, kezd éhes lenni, vagy jajj álmosodik.... Stb., hogy ne higgye hogy tőle sírdogál. Aztán szépen visszaszoktak egymáshoz, nem kis munkámba került. Most hathós a kisfiú és szerintem rendbejött minden. Ja, elmondta, hogy őszintén anyumék is zavarják, mert heti ötször is itt molyoltak, sokszor estig, szóval ez sem tett jót, jobb volt hármasban lenni inkább. Szóval szedd össze minden erőt és segits nekik egymásra találni újra! Sok sikert neked és sok örömet!
2009. ápr. 22. 09:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
jaj szegénykém. sajnálom. :( az én férjem pont az ellenkezője a tiédnek, mindenben mellettünk áll, támogat, imád minket, de a picivel ő is kb. max. 10 percet "foglalkozik." Férfi.. majd ha már nagyobb lesz a baba, és beszél, stb., akkor sztem változni fog, hiszen egyébként imádja, csak nem tud vele mit kezdeni.
2009. ápr. 22. 09:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 A kérdező kommentje:

09:16-osnak

Igen, én is ilyen praktikákat váltottam már be, hogy éhes, fáradt, stb., ott vagyok velük, beszélek a gyereknek, hogy mosolyogjon, mikor apa is beszél hozzá, hogy belelendüljön a gagyogásba. Sokszor odaadom neki a cumisüveget, hogy ő etesse, kicsit közelebb kerüljön hozzá. Amúgy nem szólok neki én sem semmiért, pedig ő is sokat ül a gép előtt és telefonálgat, stb. Ez van, türelem, mint eddig, de azért kicsit jobban lelkesedhetne az apaszerepért. Amúgy tisztában van vele, hogy nekünk nőknek mennyi mindent meg kell csinálnunk, tűrnünk, foglalkozni a picivel, mondta is, hogy kb. 10 férfi kellene ahhoz, amennyit egy nő elbír viselni. De akkor éppen ezért, ha tudja, miért nem áll jobban mellém?

2009. ápr. 22. 09:23
 10/17 anonim ***** válasza:
Nagyon sajnállak!Kérdezd meg tölle miért hazudott az elején? Azt a sziveséget ne tedd meg neki,hogy depreszios leszel,gondoly a babára.Ki fogja szeretni? Sajnos van ilyen!Nem viccel a válással!Féltékeny.Nem tudja elviselni,hogy van valaki rajta kivül akivel több idöt töltesz mint vele.Beszéljétek meg és forduljatok szakemberhez,érdeklödj a védőnőnél kit ajál.Sajnos többségben válás az eredmény.Vagy fogad el,hogy ez van,nem szabad eröltetni,mert lelép szó nélkül.Nagyon sok anyukának nem segit a párja.Talán félnek,azt hiszik hogy ök nem képesek ara amire az anya,persze ha még meg is szoljuk öket:ezt ne,ezt ne igy,stb.Nem szabad.Vannak férfiak akik ugy gondolják,hogy az anyuka kötelessége,de viszont szeretik a babát.A te helyzeted szakembere szorul,a férjednek kell!Sajnos féltékeny.Azok az anyák válasza is fontos lehet neked,akik egyedül nevelik a bábájukat.Ha nem változik meg őrá nem számithatsz.Csak jól kikészülsz.Legyél erős és határozott.Sok sikert.
2009. ápr. 22. 09:25
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!