Az anyukáknak tényleg annyira rossz az otthonlét az első (pár) évben? Ti szerettetek otthon lenni a babával?

Összesen 4,5 évet voltam otthon a két gyerekkel. Imádtam. Nyilván nem volt minden pillanata egy rózsaszínű álom, de egyetlen percre sem vágytam vissza az egyébként is utált munkahelyemre. Szerettem gondoskodni róluk, nézni, ahogy felnőnek, és még új barátokat is szereztem abban az időben a helyi anyukák közül.

A kicsi 2 éves korában visszamentem dolgozni. Onnantól alig láttam őket, jó, ha napi egy óra minőségi időt tudtunk együtt tölteni a vacsi-fürdetés-fektetés kombó előtt. Ráadásul olyan fáradt voltam, hogy abban az egy órában is sokszor inkább levágtam őket a tévé elé, én meg néztem ki bambán a fejemből.

Ez egy évig ment így, utána történt mindenféle, lettek családbarátabb munkahelyeim is, úgyhogy szerencsére azért nem így nőttek fel. (Már kamaszok.) De az az egy év kegyetlen volt, és őszintén nem értem, más mit élvez azon, ha napi egy órát lát a gyerekeiből.

Utsó ez az, sajnos a legtöbb anya ítelkezik,legyen az bármilyen témakör,milyen érdekes,hogy pont azok akik szintén anyák.

5#

Én nem szerettem. Nem, addig nem tudod ameddig nem vagy benne. Én is bedőltem annak, hogy milyen csoda jó és majd a gyerek mosolya kárpótol. De nem, mert nem úgy osztotta a sors, nehezek voltak az éjszakák, férjem sokat távol volt, a tévé meg a négy fal és a babakocsival rótt üres utcák voltak. A második most kicsit könnyebb, mert a baba is felhasználóbarát és anyukám és egy másik nőrokon itthon van, és van hol bandázni.

De várom hogy legyen más. Most kezdi az ovit a nagy, és megkönnyebbülés hogy lassan túl leszek ezen az időszakon. Én akkor tudom értékelni a gyerekeimet, ha van felnőtt programom is.

Én imádom. Heti öt nap megyünk valahova(babaúszás, ringató, Margitsziget, Millenáris, Normafa stb) ilyenkor együtt ebédelünk valahol vagy nagyszülőkkel, vagy barátokkal. heti egy nap a tipikus házimunka, egy nap pedig hármasban megyünk a férjemmel és kicsivel.

Sosem voltam ennyire szabad és nyugodt.