Ugye, más is nagyon belefárad néha az otthonlétbe, gyereknevelésbe?

Én is kezdtem már becsavarodni az ingerszegény környezettől, pedig nagyon jó gyereket dobott a gép.

A férjemmel is viták voltak - hiába tette magát oda, azt a részét mégsem értette meg, hogy a napi monotonitás a számomra gyilkos rész. Illetve az állandó készenlétben állás.

Most bölcsődés lett, én vizsgára készülök, ezért az egész család ugrott segíteni, a beszoktatást is felváltva csináltuk, hol én, hol az apja, hol a nagyszülők. (Mivel nagyon rugalmas a gyerek, tudtuk, hogy ez nem lesz gond neki, nem is lett.)

Nekem most nagy fellélegzés, hogy akkor ehetek, amikor akarok, csend van, magam osztom be az időmet. Délután így már a gyerekkel töltött időt is jobban élvezem.

Neki pedig már láthatóan hiányzott a nyüzsgés, új emberek, gyerektársaság, ezért is döntöttünk a bölcsőde mellett.

Jó döntés volt, mert vidáman érkezik, vidáman jön haza - aztán felborul aludni - és alvás után ugyanolyan jókedvű. Ráadásul pár hét alatt már robbanásszerű értelmi fejlődést látok rajta.

A gondozónők visszajelzései alapján mozgékony, de könnyen kezelhető, vigyorgó gyerek. Ha esés miatt sír, akkor fél perc alatt ki tudják billenteni a sírásból ők is, nem kellünk hozzá mi.

Mi eleve egy gyereket terveztünk, így a második/harmadik témához nem tudok érdemben hozzászólni.

Ha a nagyobb rugalmas, nyugodt (érzelmileg, nem mozgékonyság szempontjából), akkor érdemes lenne bölcsődébe íratni. Nekünk nagyon bejött, mindenki profitált belőle.

"Ha apa este 6-ra ér haza, akkor hogy menjen el az ember 1 órára? "

Igen, az apával ezt meg kell beszélni (nekünk sem volt senki egyéb segítség- nagyszülők sajnos nem éltek már ekkor) Mindent előkészítettem, ami kellhet és este egy kis csavargás - vagy hétvégén 1-2 óra... de fontos, hogy egyedül - ez hiányzik ugyanis. Otthon nem lehet így "csak úgy lenni"- akármerre néz az ember, csak azt látja ezt is azt is kell tenni.

én inkább a gondokba fáradok bele

el sem tudom képzeni milyen lehetne, ha csak úgy ellenék a gyerekkel és ne kellene mindig rohangálni elintézni valami égetőt. komolyan még a ház is összedőlne, ha leülnék nyugodtan és végre csak én meg a gyerek lenne.