Második gyermek megszületése utáni érzelmi hullámvölgy normális, illetve meddig tart?

Nekem még nem született meg a kicsi. 3.5 éves a "nagy". Viszont múlt héten elég beteg lett a "nagy", és pont aznap kellett a gyerekorvoshoz vinni, mikor én mentem uh-ra. A férjem vitte őt, míg én az uh-n voltam. Látta az orvosom hogy tiszta ideg vagyok, meséltem milyen beteg a fiunk, kb remegtem az idegtől még akkor is mikor már néztük a picit uh-al. És kérdezte az orvosom, hogy nem örülök a picinek?? Mert hiába mondta hogy szépen fejlődik, minden oké, nekem csak a fiamon járt az eszem, még csak mosolyogni sem tudtam látva a picit. Utána nekem is borzalmas lelkiismeret furdaláson lett, hogy ennyire "érdektelen"vagyok, pedig nem. Mert nagyon akartuk a babát, nagyon sokára is jött össze, csak valahogy a "nagyfiam" már olyan másabb, kézzel foghatóbb, meg össze vagyunk nőve évek óta, teljesen más a kötődés, mint egy pici babához, aki még nekem ráadásul "csak" a hasamban van.

Szerintem tök normális, amit érzel. Pláne, hogy kicsi a korkülönbség. De ugyanakkor kicsit próbáld meg racionalizálni, hogy ezek csak olyan irreális elvárások, amiket te állítasz magad elé és nem a gyerekeid. A szeretet nem lesz kevesebb, ha több embert szeretsz és a gyerekeidnek nagyon is jó, hogy testvért adtál. Biztos lesz, amikor versengeni fognak a figyelmedért vagy féltékenyek lesznek, de ez mind nem tragédia, hozzá fog járulni a személyiségük fejlődéséhez és a szocializációjukhoz, így nem kell ettől megvédened őket. Ne aggodalmaskodj, mert elrontod ezt a szép időszakot vele magadnak. Elég, ha jó anya akarsz lenni, és empatizálsz velük meg gondoskodsz róluk, ahogy erődből telik majd, de nem kell olyan magasra rakni a lécet, hogy inkább a kardodba dőlj, ha felnézel rá :)