Hogy bírják a nők az anyaságot, főleg az elején?

Terhes vagy? Ezért aggòdsz ezen ennyire? Nagyon változò ki hogy bírja. Nekem nagyon nyugodt babám van, vannak nehéz napok nyílván, viszont hozzá teszem mindenben számíthatok a férjemre és a család többi tagjára, nem élem meg rosszul egyetlen pillanatát sem. Depis sem voltam.

Csinaljak? :'DD nyugi csak poen

Én pozitívan éltem meg a terhességet, semmi probléma nem volt, nehezen jött össze, már nagyon vártuk a pici érkezését. A szülés nehéz volt, majdnem műteni is kellett, ennek ellenére mégis pozitívan maradt meg bennem. Ám ahogy haza értünk a kórházból, már kezdődtek a gondok. Nem volt elég tejem, de mindenki csak erőltette a szoptatást, míg nem egyre csak fogyott a súlya a lányomnak. Akkor írták fel tápszert. Akkor meg bűntudatom volt emiatt. Aztán hasfájós lett a lányom, mindig sírt, eleinte nem tudtam mi baja, készültem kissé, alig volt segítségem. Szerencsére hamar össze szedtem magam, a legeleje volt a legnehezebb. Második terhességem meg azért volt nehéz, mert ott volt a 1,5-2 éves nagyobb gyerek. Születése után megint katasztrófa volt a helyzet, jött a testvér féltékenység, dackorszak... Most óvodás mindkét gyerek. Nem mondom, hogy minden perc felhőtlen, sőt! De hogy "össze nőttek" és el tudnak játszani együtt, jobb. Persze így is sokszor van veszekedés. Szerintem minden korszaknak megvan a nehézsége és szépsége is. Nem könnyű, nagyon nem, de mégis boldognak érzem magam és látok életemét az életemnek.

Nekem ilyen volt a kisfiam. Több emberes babáknak hívják őket. Nekem sokat segített az hogy megismertem ezt a fogalmat. Jobban el tudtam fogadni hogy ő ilyen, nem magamat hibáztattam, jobban figyeltem a jelzéseket, elkezdtem hordozni és azon se aggódtam többet h mennyit szopizik vagy hogy velem alszik. Meg kell tanulni elengedni dolgokat

5 gyermekünk van.Volt eszik-alszik baba is,meg extra hasfájós,unatkozós,autót nem bíró baba is.Úgy bírjuk,hogy nem csak a vattacukros babapúderillatról hallottunk,hanem a többiről is.Nem csak azt hallottuk meg,hogy jajj de cuki,hanem láttuk a környezetünkben,hogy mit jelent egy pici baba.Nekem kisgyermekgondozó a szakmám is,bár nem abban dolgozom,így eleve már a tanulmányaim során,gyakorlat alatt is tapasztaltam ezt-azt.A nehezebb napokat úgy lehet kibírni,hogy tudja az ember,hogy az is elmúlik.Emellett pedig sokat jelent,hogy nem véletlenül,vagy elvárásból lettek gyerekeink,hanem mert akartuk őket,vágytunk rájuk.Ja,és igen,ketten akartuk,tehát az apjuk is mindig,mindent csinált,csinál velük,mindent tudott intézni,most is a kamaszokkal is leül beszélni,vagy elmegy a szülőire,vagy intézi a sportot,stb.Mimdketten dolgozunk is,tehát egyikünk sincs itthon ,hogy depressziós legyen a monoton háztartási munkában,és mindenki csinálja azt is,tehát nem vagyok én sem cseléd.

Nagyon nyugodt volt a lányom. Annak ellenére arcul csapott a valóság engem is. Az, hogy 0-24-ben figyelned kell valakire, nem csinálhatsz azt és akkor amikor akarsz, nehéz volt megszokni. Az elején volt, hogy sírtam, ráadásul akkor volt covid, kijárási tilalom. Nem is nagyon mozdultunk ki a városba. Most született meg a második babám. Ő is ugyanolyan nyugodt, mint a tesója. Már nem vagyok kikészülve a szervezés, tervezéstől, megszoktam. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy milyen amikor több emberes babád van. Borzasztó lehet. Komolyan mondom nem csodálom, hogy sokan kikészülnek. A szomszéd kisbaba is állandóan ordít.

Megint itt a nyomozós kérdező. Legutóbb a sikítozó gyerekekről látott valami TikTok videót, máskor a Redditen olvasgat, most meg ez. Fogalmam sincs, mi lehet a célja, hogy megnyugtassuk, vagy lebeszéljük a gyerekről.