A te anyósod is különbséget tesz az első és a másodszülött unoka között? Hogy kezelitek a helyzetet? Mi volt a legelvetemültebb megnyilvánulása?

Igen, különbség az van, nálunk is. Bár még nem annyira kiélezett a helyzet, hiszen az én fiam még csak 3 hónapos, az unokatesó pedig 6 éves. Teljesen elvakultan imádják, szinte már istenítik. Pedig minden rosszindulat nélkül, az a kiskölyök olyan kis csökött. 3 éves elmúlt, mire szobatiszta lett, és 4 éves elmúlt, mire beszélni kezdett. Pedig nem fogyatékos a család, csak ennyire érdekelte a szülőket...

Eddig a legelvetemültebb szerintem az volt, mikor még terhes voltam, és megjegyezték, hogy a mi fiunkat ők biztos alig fogják látni, nem tudják még bepelenkázni sem, és oda sem fogjuk engedni hozzájuk. Én erre azt reagáltam, hogy azért mert a sógornőm a 2 hónapos babáját anno odaadta 2 hétre, azért én nem fogom, ne is számítsanak rá. Mire az após: Csak azért adta oda, mert beteg volt a kisgyerek. Én: Ja, szerintem egy beteg gyereknek pláne az anyja mellett a helye!!!!

(Nagy a pofám, nem lesz egyszerű az életünk...)

Nekem kivételesen nem az anyósom, hanem a saját szüleim veszik semmibe az én gyerekeimet, mert őnekik csak a bátyám fia az UNOKA, aki első unokájuk...

Az én fiam és a lányom később született, ők valahogy már nem férnek bele a szívükbe... :-[[

Az anyósom imádta a két unokáját, neki az egyszer fia után ez a két gyerek az ELSŐ volt (sajnos már meghalt)...

Nálunk sajnos addig romlott a helyzet a szüleimmel, hogy már alig megyünk hozzájuk, úgy döntöttem, hogy köszönjük, de nem kérjük többé az ismerősöktől összeszedett kukázott-ruhákat, amiket karácsonyi ajándéknak adnak...

Anyóson néhány házzal lakik arrébb, de minden nap itt megy el előttünk a boltba. Soha nem jönne be, de a megjegyzés az megy, hogy már milyen régen nem látta az unokáját. Ha az udvaron vagyunk, akkor olyan gyorsan megy el a ház előtt,hogy csak na és még a fejét sem fordítja ide.

Csak a másik 4 unoka létezik, akik kb 150 km-re laknak. Nekik mindig küld mindent:pénzt, ételt, italt, befőttet. Nincs rá szükségünk, mert nem kell, ami nem szívből jön.

A legelvetemültebb megjegyzése az volt: "Olyan szép ez a gyerek, hogy el sem hiszem, hogy a Jancsikámé." Ezt mikor kikértem magamnak elkezdett magyarázkodni, hogy neki még a fia csak gyerek ... De most ha a saját fiát tartja ennyire csúnyának, vagy engem csalárdnak, egyik sem jobb.

Hát az én anyósom is különleges élőlény. Van 2 fiú unokája (a lánya által). Én ebbe a házasságba egy lánnyal jöttem és ugye legyen közös baba. Nos az én drága anyósom mindig hangoztatta, hogy az én lányom ugyan úgy unokájának tekinti, mint a sajátját. Nos terhes lettem. Vágyott a drága mama egy "igazi" lány unokára. Hát bejött neki! Igaz nekünk mindegy volt, hogy fiúnk vagy lányunk lesz. Nos megszületett a pici lányom, addig érdekelte, de mit ad az ég? Sógornőm terhes! Lánya lesz! Mondanom sem kell. Mikor én terhes voltam elvárta, ha megyek hozzá segítsek a háztartásban, sógornőmnek szó szerint még egy kg sót sem enged emelni, kismama rucikat vesz-varr neki. Már a leendő lány unokájának összevásárolt egy hegy cuccot. Ami a legszebb, az én nagy lányomnak még a névnapjára sem mondta az, hogy le van tojva. Na mindegy! Ami a legszebb, már nem úgy viselkedik, mint egy normális nagymama! Akkor látja csak az unokáját, ha mi megyünk hozzájuk, el nem jönne! Mióta megvan a lányom (9 hónapos) 4 alkalommal volt nálunk. Mikor megszültem (nekem már nem élnek a szülei)1x jött el, hogy segít főzni, mondanom sem kell, mindent a férjem csinált, mert ő csak leült a konyhában kávézott, cigarettázott és dumált. Most meg már azt tervezi, hogy a sógornőm megszül, akkor 6 hétig főz, mos, takarít majd nála. Mennyi szabit kell majd kivennie! No erről ennyit!

Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett!

Nálunk apósom ilyen, ő is látványosan. Pl. Az én lányomnak 2000,--t vett ajándékot a névnapjára, a másik unokájának 15000,--t! A karácsonyra kíváncsi leszek! Nem azt mondom, hogy az számít, hogy mennyiért vett ajándékot valaki, de ne legyen ekkora különbség a két gyerek között. Meg én úgy nevelem a lányomat, hogy mindennek örüljön, míg az unokatesó csak azt szereti aki elhalmozza ajándékkal és azt is kiköti, hogy mi legyen az!

Anyukámnak még a mi 10 hónapos kislányunk az első unokája, de ő nem olyan típus, ő a férjemnek vagy az unokatesóimnak is ugyanúgy megveszi az ajándékot mint a tesómnak vagy nekem! Ő nem tesz különbséget, ahogyan én sem, én ugyanúgy megveszem a keresztlányomnak az ajándékot mint a lányomnak, viszont fordítva már nem így működik, sajnos. De a férjem is mondta, hogy a keresztlányunknak nem fogunk venni csak kb. 3000,-ért ajándékot, hátha észreveszi magát a testvére! Pedig ők sokkal jobban állnak anyagilag mint mi.

Nálunk az egyik gyerek az én családomra hasonlít nagyon, a másik pedig a férjem családjára. Szerencsére az én szüleim mind a két gyerekért rajongásig vannak. Jönnek, segítenek, a gyerekek imádják őket. A férjem szüleinél viszont az az unoka kedvesebb, aki rájuk hasonlít jobban. Olvastam egyszer a Nők Lapjában, hogy a nagyszülők tudat alatt is ahhoz a gyerekhez húznak érzelmileg jobban, aki rájuk hasonlít. Mondjuk ezt a szüleim megcáfolják, de apósoméknál azért lehet látni. Bár ők is igyekeznek mindkét gyerek kedvébe járni, de egyértelmű a kisebb felé tanúsított figyelem.

Mivel nekem két fiam van, és olvasom a válaszokat Tőletek, azért kicsit megijedek, hogy nehogy akaratlanul is elviselhetetlen anyós legyek, mint amilyenekről Ti is írtok :D. Sajnálom az ilyen nagyszülőket egyébként. Nekem gyerekkoromban volt az, hogy az apai nagyszülők imádtak, az összes unokájukkal együtt, míg a másik - az anyai ráadásul, és egy szem unokaként! - viszont magas ívből tojt rám, bántott, csúnyákat mondott rám. Felnőttem, és én sem tudok szeretetteljesen ránézni. Kötelességből tisztelettudó vagyok vele, de biztos nem etetném meg, ha éhes lenne... Az általatok leírt nagyszülők is előbb-utóbb gondoskodásra fognak szorulni, és akkor fognak rádöbbenni, hogy nincs aki velük legyen. Sajnos akkor már késő lesz.