Hogyan fogok boldogulni 2 kicsivel minden segítség nélkül?

Bár nálunk 21 hónap a különbség, de szerintem ugyanaz a szitu.

Eleinte nagyon nehéz volt:( Főleg, hogy az alvása még kiszámíthatatlan volt a picinek, és akkor is keveset aludt, amikor aludt. Pihenés nálam csak és kizárólag éjjel volt, akkor 11től aludtam reggel 8ig, közben egyszer kellett kelnem etetni, de fél óra volt az egész.

Főzés: több napra főztem, ekkor szerettem meg a kuktát:D Házimunka: csak az alapok, mosás porszívózás. Vasalni nem szoktam amúgy sem. Szerencsére a porszívó nálunk azért volt jó dolog, mert arra mindig bealudt a pici. Felmosni éjjel szoktam, heti 1szer. A kosz nem evett meg minket ettől függetlenül.

Aztán amikor már a pici elkezdett aktívabb lenni, kúszott, forgott, akkor egyre könnyebb lett. Lekötötte, ahogy a nagyot figyelte.

Most múlt 1 éves, és már könnyebb. De úgy írom, hogy az első pár hónap volt húzós, de ki lehet bírni:) Sok erő és kitartás kell.

A nagyobbikra figyelj oda, őt vond be mindenbe, amibe lehet. Nem ijesztgetlek, de a nagy pont akkortájt kezdi a dac és hiszti korszakot, amihez hihetetlenül sok türelem kell!!! Kitartás! Menni fog:)

Boldog babavárást és minden jót nektek!!!

Szia! Gratulálok az új jövevényhez! :-)

Nekünk is hasonló, 14 hónap lesz a korkülönbség. Bár segítségem lehetne, de (igaz, durván hangzik) nem szeretnék. Akik tudnának segíteni, azok a nagyszülők, de a férjem szüleivel a higiéniáról teljesen másak az elképzeléseink (kutyadögönyözés vagy traktorszerelés után simán piszkálták a 2 hónapos fiamat kézmosás nélkül), anyukámat meg nem lehet pár mondatban összefoglalni, lényeg, hogy többet árt, mint használ, ha eljön több napra (és ez nem hiszti, vagy hogy én vagyok a királylány, de ezt most ne kelljen inkább bizonygatnom). Szóval egyiküktől sem szívesen fogadok el segítséget. Én is tartok tőle, hogy nehéz lesz így, de ott van az a nagy adag motiváció, hogy meg KELL tudnom egyedül csinálni egyetlen panasz nélkül, mert különben ha tetszik, ha nem, jönnek majd segíteni, hiszen azt fogják hinni, hogy csak nem merem elfogadni a segítséget. (Az igazságot mégsem mondhatom meg, hogy miért nem kérem, hogy jöjjenek...)

És ami mindig ad okot bizakodásra, hogy eddig még mindenki azt mondta hasonló helyzetben, hogy nem olyan nehéz, mint amilyennek gondolták.

Higgy benne, hogy nem kaptál volna még egy babát, ha nem lennél alkalmas rá, hogy kettővel is boldogulj! :-)

Boldog babavárást és babázást kívánok!

Szia! MÉg az jutott eszembe, hogy vannak "bébiszitterek", akikkel felvehetnéd a kapcsolatot. Azért tettem időzőjelbe, mert nem úgy gondoltam, hogy állandóra,hanem akár pár órára, ha valamit neked kell elintézned (bankban, vagy bárhol) esetleg őt elküdöd bevásárolni. VAgy ha te netán lebetegedsz, muszáj, hogy legyen ott valaki, aki segít, főleg ha a férjed nem tud tényleg kivenni szabadnapot. A lányaim már bölcsibe járnak, és ott az egyik gondozónő mondta, hogy ő szokott a munkáján kívül is vállalni pár órát. Ez óránként szerintem nem olyan nagy összeg, és ha bármi van, jó ha tudsz legalább egy telefonszámot. (mondjuk jó lenne az is, ha a gyerekek ismernék, de pl. egy ilyen gondozónéni igencsak tudja a dolgát jobb esetben)

Ja, és a hármasikres, azt hiszem, első válaszoló vagyok