Csak engem idegesít a mérleg és a mérés?

Az elso gyerkocomnel mertem szorgalmasan a harmadik het vegere majdnem idegosszeroppanast kaptam,igy megszabadultunk tole.Most a masodikat varom es merleget nem veszek/berlek mert teljesen feleslegesnek tartom es nem akarok megint depresszios lenni miatta.

33 hkm.

Én is mértem kb. 4 hónapos koráig. Csupán azért, hogy ha sír, tudjam, hogy éhes nem lehet. Így nem kapott minden sírásra cicit, mert akkor egész nap rajtam lógott volna. Nem vagyok a minden bánatra evés a megoldás híve, és nem akartam, hogy ez legyen, első baba és tapasztalatlan anyuka révén. Nem idegesített, de tudom miről beszél az, akit igen. A 3. hónap végefelé már én is kivoltam akadva, mikor egyik mérésre 80-at, másikra 180-at mértem. És nem hittem el, hogy ha már megeszi a 180-at, akkor valamikor miért csak 80-at eszik. Ekkor vittük vissza. De akkor már nem volt hasfájós a fiam, és a napirend is beállt, kb tudtam, hogy mennyit eszik, ügyesebben is szopizott már bimbóvédő sem kellett, és így egy éves koráig volt tejem.

Szóval én mindkét tábort meg tudom erősíteni.

Nekem mérnem KELLETT. Kiszáradás szélén állt a baba, volt hogy 15-öt evett, akkor kellett még neki adni.

Ráadásul egy kezdő anyuka ha nem biztos abban hogy elég a teje vagy a baba már eleget evett és nem csak cicizik, igenis mérjen ha úgy gondolja.

Egyéni döntés. Nekem a mérés életet mentett. Bár most nem részletezem, de szó szerint.

Attól ha valaki méri a babáját, nagyon nem út a tápszerhez----mármint maga a mérés nem.

6 hetes koráig minden este, utána 6 hónapos koráig hetente mértük.

Az enyém sárga volt, itthon is tovább fogyott, a dokinő két-három naponta jött ellenőrizni, hogyan szopik, gyarapodik-e. Én hol megnyugodtam, hol kikészültem a méréstől, de talán megnyugtatóbb volt tudni, hogy jókat eszik, rendesen gyarapodik.