Elrontottam valamit babám nevelésében?

az hogy mindig az öledbe kéretőzik, az sztem a szeparációs szorongás, ami majd elmúlik, ha tudod, vedd ölbe. az hogy vmit nem lehet, és ezért sír, az is normális, mindenkit zavar, ha szertene valamit de nem lehet, csak a felnőttek általában már tudják ezt kezelni., :)

ő meg csak így tudja kifejezni, hogy hűű de mérges. ez jogos dolog, lássuk be. persze idegesítő is. az én kislányom is ilyen volt. az én receptem: adok helyette valami mást. ezt nem adom, mert ezt most anya használja, nézd csak itt van helyette ez, ezt lehet. millió ilyen szitu van. most nem írnék példákat. amit meg tényleg nem lehet, és nem fogadja el a "csereárut", ott én minden egyes alkalommal elmondtam, hogy édeske, ssajnos azt nem adhatom oda, mert... és itt jött egy rövid magyarázat, pl. ha az ollót szerette volna, akkor ugye megvágja magát vele mert éles.stb. először még hiszti volt, de mivel mindig kapott rá magyarázatot, vagy csereárut, illetve relatíve kevés dolog volt, amit megtiltottam, nem adtam oda, ezért hamar megtanulta, hogy amire anya azt mondja ,hogy nem, abba jobb belenyugodni. ill. pl. nálunk a napi rutin ilyen részei, mint pelenkacsere, beülés a babakocsiba, vetkőzés -öltözés is ekkoriban visításba csaptak át. olyankor viszont, mivel ezek muszáj dolgok, amiket jobb ha hamar megtanul ,és nem választhatók, semleges hangon közöltem vele, édesem, tudom, hogy nemszeretnéd, de muszáj, mert bekakiltál, mert kinn hideg van stb stb stb., ill. bohóckodtam is neki közben. ez hamar, 1-2 hónap alatt megoldotta a gondot.

igazán nem akarok másokat fikázni, de mivel ez egy anonim oldal, vegyük úgy, hogy senki nem ismeri akiről beszélek, tehát nem vet rá rossz fényt, és csak azért írom le, hogy tanulságos legyen. a barátnőm kisfia 17 hónapos, kb. 1 éves korától egyre erősödve vannak neki ezek a fent tapasztalható hisztijei. most már ott tartunk, hogy valami eszement sivítást lecsap midnen egyes alkalommal, ha öltözés van, ha pelenka van, ha babakocsiba berakja az anyja....nekem meggyőződésem, hogy ez nagyrészt azért van, mert ilyenkor az anyja gügyögős, sajnélkozó hangon nyugtatja, hogy kicsiiiim, naaa, mindjárt készen vagyunk, naaa, tudoooood, naaaa ne sírj már, jaj szegénykééém stb stb el tudjátok képzelni. szeritnem ezzel ahelyette hogy megnyugtatná, inkább adja alá a lovat, mert ezzel a sajnálkozó hangenmmel azt az érzetet kelti a gyerekben, hogy na most igen, van miért bömbölni, mert valami rossz, kellemetlen dolog történik vele, és jogos a hiszti. és pl. ha az apja van vele, és ő végzi a műveleteket, akkor egy mukkja sincs a kisfiúnak, mert az apja nem gügyög neki, cska mondja, hogy nem baj, mindjárt vége és slussz, nem nyugtatgatja órákig valamiért, amiért tkp nem érdemel nyugtatást.

persze nem mondom hogy ez az esetek 100%-ban így van, de az én kislányom sem azért fogadta el ezeket, és lett nagyon kezelhető ebből a szempontból most már, pedig benne vagyunk épp a dackorszakban, 2 éves, mert egy nyugodt, akaratgyenge valaki lenne. épp ellenkezőleg, felér 2 fiúval is. :)

bocs ha hosszú voltam.