Szülés utáni depresszió? Kérem csak az írjon, aki átélte!

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

A linkben a második válaszoló vagyok.

Nekem 6 hónapig tartott, de úgy, hogy a fiam 5 hetes volt, amikor először jártunk pszichiáternél.

Nagyon hamar felmértem, hogy egyedül nem lesze úrrá a pánikrohamaimon, a szorongásaimon, és a krónikus alváshiányon (3 hónapig gyakorlatilag nem aludtam).

Jártam kineziológushoz, szedtem homeopátis szereket (fiam gyerekorvosa homeopata is, tőle kaptam), Schüssler-sókat.

Végül dilibogyó nem kellett, mert nagyon meg akartam gyógyulni, így a kicsit 11 hónapos koráig tudtam szoptatni.

Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan, vasalok, de ide-idepillantok madj.

Én is átéltem, és azt hittem vége a világnak. Nehéz szülésem volt, a babám is majdnem megsínylette, még most sem tudok beszélni róla. Hetekig csak sírni tudtam. Még most is rámjön néha a szorongás, de már sokkal könnyebb :-) Ja, 4 hónapos a picim.

Szerettem volna még egy babát, de képtelen lennék rá :-(

Szia!

Nekem nem tudom depresszió e ami van vagy csak szorongás.Már a terhességem alatt is féltem nagyon mi lesz,ha meghalok,vagy a babával történik valami.4 hónapos korában jött ki rajtam,mindenféle tünetek,(testi)szédülés,azt hittem meghalok,ájulásérzet,fej zsiborgás,sziv szúrás stb.Nagyon rossz volt,nem tudtam a gyerekre koncentrálni teljesen állandóan magammal foglalkoztam,emiatt még jobban belelovaltam magam a hülyeségbe.Karácsonykor mentem el a dokihoz,enyhe nyugtatót irt fel,mai napig szedem,igy aránylag jól vagyok.Bár a pánik néha rám jön.

Mi sokáig vártunk babára, amikor sikerült először, a 9.héten elveszítettük, fél évre rá kismama lettem. Nagyon vártam, csodálatos érzés volt a várandósság. Csak azért írom, mert nekem semmi okom nem volt depresszióra.

Kb. a második héten kezdődött. Pánikrohamok jöttek rám, rettegtem, hogy valami baja lesz a babának, hogy nem tudtam mikor miért sír. Nem tudtam megvígasztalni és ettől dühös lettem, sajnos a baba füle hallatára vágtam falhoz a ruhaszárítót. Nagyon sokat sírtam, sokszor a babával együtt :( Rettegtem, hogy nem lesz tejem, emiatt ingadozott a mennyisége, de hála égnek szépen fejlődött a kislányom. senki nem segített, anyukámék meghaltak fiatalon, anyósom meg kiröhögött és azt mondta, ilyen nincs és megver a Jóisten, hogy nem tudok örülni. Meg: "minden kutya jódolgában vész meg" Ilyeneket kaptam. A férjem sem bátorított, én bújtam sírva, ő pedig furán nézett. Pedig nagyon nagy szerelem a mienk. Éjjeleken át rémálmaim voltak, hogy innen-onnan leesett a kislányom, elrabolták, stb, még most is elszorul a szívem. Örök tüske marad bennem az a pár hét, hogy senkitől nem kaptam egy vígasztaló szót sem, nem hogy segítséget. Szerintem 2,5 hónapig tartott, aztán szép lassan magamtól rendbejöttem. Eldöntöttem, hogy nem érdekel senki és semmi, a kislány az egyetlen boldogságom és mindenki le van sajnálva. Most 4,5hós és mindennél jobban imádom, meghalnék érte gondolkodás nélkül. Sokkal szebbek lehettek volna az első hetek, ha azt éreztem volna, hogy megértenek és segítettek volna. Hát ennyi.

Én már a szülés előtt éreztem, hogy nem lesz egy könnyű menet, igazam is lett, császár lett a vége. Nekem azt mondták, hogy elhagyom magam azért mozgok nekezen, holott 4.10 volt a bébi...

Szülés után állandó pánikrohamok, elapadt tej, kb. 3 hónapig szinte ülve aludtam, annyira féltettem a picit. Valójában senki sem segített, a férjem is azt várta, mikor passzoljuk le a bébit és megyünk kettesben ide-oda, el is váltunk azóta (most 16 hós a kiscsaj)...

Senkinek sem kívánom, mert először azt hittem én vagyok a dilis, aztán ahogy kitisztultak a hormonok, és elmúlt a sokk, rájöttem, hogy nem én voltam a hibás, hanem a körülöttem élők rohadt érzéketlen, és szemét emberek voltak. Mindegy, túl vagyunk rajta, de kemény menet volt igazán. Nem is tudom miért csinálnak úgy az emberek, mintha ez egy leányálom lenne. Mert sokszor nagyon nem az.

Szia!

En is leirom a tortenetemet.

Nagyon fiatalon 19,5 evesen mentem ferjhez. 2 hetttel az eskuvonk utan kulfoldre koltoztunk. Megbeszeltuk,hogy nem lesz baba es a ferjemnek mar volt munkahelye, es nekem is elkezdtunk keresgelni. Viszont egyszer tortent egy "baleset", terhes is maradtam. Egy idos neninel bereltunk egy picci szobat egy vilag varos aszfalt dzsungelebe. Eloszor meg kulcsom se vol kimenni a hazbol. A terhesseg elso 4 honapjat 24 oras emelygessel toltottem, lefoigytam, nem birtam enni, sokat sirtam. Mikor elmult ez az idoszak es jott a jo ido akkor jobban lettem.

Aztan elerkezett a szules. 25 orat vajudtam a fiammal. Nagyon nehez szulesem volt.

Az elso ejszakat a fiam vegig orditotta. Nem lett meg tejem, hiaba tettem mindig mellre. A csecsemosok nem segitettek sot inkabb cseszegettek. Egesz ejjel fel-ale setaltam frissen szulve a pici fiammal vagy szoptatni probaltam.

Masnap megmertek es jobban leesett a sulya mint az atlagnak. Akkor siro gorcsot kaptam. Nem tudtam elfogadni,hogy a fiam ehezik-ehezett.

Innentol kezdve maniam lett az,hogy "biztos ehes". Pedig csak a hasafaj. Az orvosunk nem engedte,hogy valami babaknak valo gyogyszerrel enyhitsem a hasfajasat. Egesz nap sirt, en semmit nem aludtam, nem ettem, kezdett elmenni a tejem. Senki nem segitett, ferjem keso estig dolgozott. 2 honapos volt mikor haza utaztam vele a szuleimhez. Akkor kezdtem el az esti szopit kipotolni tapszerrel. Onnantol nem fajt a hasa es az ejszakat szinte vegig aludta. Anyukam 5 gyermeket szult, a tanacsai az,hogy vallalta a babat mig en kipihentem es a testvereim is versengtek a babaert tehat gyakorlatilag hozzam szoptataskor kerult kihozott a mely godorbol. Kipihent voltam, minden nap fozott anukam vagy a noverem= visszajott a tejem de az esti potlast mar nem hagytam abba hiszen az gyogyir volt a hasfajasara. Elmehettem fodraszhoz, kormoshoz. Estenkent filmet neztunk a tesoimmmal.... Nem is folytatom.

Ha tudsz es van ra lehetoseged menj haza a szuleidhez vagy az is jo ha anyukad,baratnod, valaki 2 hetre legalabb tud menni segiteni.

En mar 1 hettel utana is sokkal jobban ereztem magam es 2 es fel honapig voltam otthon.

Minden jot neked!!! :)

Kedves Kérdező!

Szívesen küldenék Neked privát levelet, ha szeretnéd, én jelenleg is benne vagyok nagyon durván a szülés utáni depresszióban... :(