Van itt olyan anyuka akinek kicsi különbséggel születtek a gyerekek és a nagyobbik gond nélkül fogadta a kicsit nem volt testvérféltékenység vagy bármi gond emiatt? Hogy csináltátok?

22 hó különbség

Ha találkozunk valakivel, kérem őt, hogy előbb a nagyot dicsérje, utána a kicsit. Nem nagyon engedem, hogy ölbe vegyék a kicsit addig, amíg előtte a nagyot meg nem babusgatják. Kérem őket, hogy inkább a naggyal játszanak, a kicsi úgyis elvan magában jobban. Ha ajándékot hoznak a kicsinek, kérem, hogy a nagynak adják oda, hogy ő adja oda a kicsinek.

Meg ilyenek, az a lényeg, hogy a nagy ne érezze, hogy ő háttérbe szorul. Nem velem és a férjemmel volt a baj, hogy mi csak a kicsivel foglalkoztunk volna. Más emberekkel volt a baj, hogy mindenki egyből a kicsihez ment volna, emiatt lett féltékeny a nagy, ezért kellett mindig rájuk szólni, így minden oké lett.

2-es, nagyon igazad van. Én sem értem, hogy nincs nagyszülőkben, rokonokban (nálunk:/ ) ennyi empátia, hogy így csinálják. Pedig mindig szólok nekik előre. A kicsinek is hoznak ajándékot, sokszor kijavítom őket, hogy ez nem a kicsié, hanem ez is a nagyé. Úgy sem foglalkozik már 5 perc múlva, sem fél év múlva azzal a kicsinek szánt tárggyal, de akkor azt ő kapja meg. A pár hetesnek-hónaposnak meg olyan mindegy mit kapott:) Erre szokták erőltetni viccesen, hogy "de nem úgy van az, ez ezé, ez azé", stb. Mondván megkell tanulni a nagynak nem féltékenynek lenni, meg egyébként is "meg kell tanulni". Van, aki egy-gyerekes szülő, kb 30 éve volt 2 éves gyereke, de ő tudja legjobban hogy kell kezelni 2 kicsit. Mint ha direkt mondanának ellent nekem, feltuningolják a nagyobbat, utána meg jön a "pedig meg kell tanulni..." szöveg.

Bocsi, hogy hosszú lett, de jó volt kiírni:)