Nem féltek attól, hogy rosszul nevelitek majd a gyereket, és később rossz tini lessz belőle?

A helyzet, hogy nagyon hamar feszült és mérges tudok lenni, türelmetlen és agresszív. Próbálok változtatni, de újra elbukom, és azt veszem észre, hogy a gyerek már megint fél tőlem, pedig fizikailag nem bántom, csak nagyon ritkán kap a kezére, amikor olyat csinál, amit már sokszor mondtam, hogy nem szabad, és baja lehet belőle.

Nagyon félek, hogy, ha ezen nem tudok változtatni, milyen lesz később, félek rettenetesen, mert rossz anya vagyok. Pedig amúgy következetes vagyok, sokat foglalkozok vele, sok helyzetet jól átlátok, néztem a szuperdadust is, alkalmazom a módszereit is, de ez a dolog szörnyű, elborul az agyam, és nagyon csúnyákat mondok szegény kicsinek, aztán elszáll a mérgem és szörnyű lelkiismeret furdalásom van, és elhatározom, hogy soha többet nem lesz ilyen. Pár nap nyugi, aztán megint jön egy. Már beszéltem pszichológussal, kellene egy pszichiáterrel is. Imádom a gyerekeimet. A kicsivel soha nem kiabálok, nem vagyok vele agresszív. Csak a naggyal, szerelmem még csak két és fél éves. Undorító vagyok, és nagyon megérdemlem majd, ha gyűlölni fog. De már azt sem bánnám, csak neki ne lenne ebből semmi maradandó baja a kicsi lelkében, ami, sajnos elég valószínűtlen.

Egyvalamire vigyázz ha kamasz lesz:

ne képzeld, hoyg olyan mint te, és ne attól óvd, ami neked volt rossz. Az ő élete egész más. Figyeld meg, és attól óvd, ami őt bántja, amiből nek van sok/kevés!!

Két barátnőmet is látom: attól óvják a lányukat, hogy olyan ne legyen mint ők voltak, És ezzel rontanak el mindet. Pont átesnek mindketten a ló túlsó oldalára. Attól tiltják a gyereket, amire biztatni kellene. Ezzel bonyolult zavarokat váltanak ki. A nevelést minden gyerekre külön rá kell igazítani és nem a saját gyerekkorunkat kompenzálni, még véletlenül sem!!

Ne feledd ezt el!!!Puszi