Mit gondolsz egy babáját (1 év alatti) egyedül nevelő nőről?

Azt,hogy felelőtlenül vállalta a gyereket! A gyereknek a legrosszabb,ha apa nélkül kell felnőnie. Ha még anyagi gondok is vannak,akkor még inkább rossz.

Ha egy kapcsolat jó,akkor nem válnak el a szülők,amikor még ilyen pici a gyerek.

Ha elhagyták: Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kényszerült.

Ha ő akarta így: bátornak tartom, hogy be merte vállalni.

És mindkettő esetben úgy gondolom, hogy erős nő, hogy tudja tartani a helyzetet.

Persze csak abban az esetben ha a gyereket neveli is és nem hanyagolja el. Elhanyagolni gyereket bárki tud, de felelősségteljesen felnevelni ahhoz már nem kis áldozat és kitartás kell akármekkora csoda is.

Első!

Az nem lehet, hogy mondjuk meghal az apuka?

Egyébként minden elismerésem az övé lesz, ha tisztességes felnőttet nevel a gyerekéből. Addig "csak" sajnálom, mert nehéz lehet neki...

Egyrészről sajnálom is, mert tényleg nem lehet könnyű, és egyúttal elismeréssel is gondolok rá, mert ahogy írod, végig bírja csinálni, amit még két szülőnek is, anyának és apának is komoly feladat lehet, nem ha valakinek egyedül kell megoldania mindent.

Lenézni? Ugyan, dehogy!!!

Egyetlen olyan ismerősöm van, akit nagyon szeretek, és emiatt kicsit "haragszom" rá, hogy olyan pasasnak hajlandó volt gyermeket szülni, akiről tudta, hogy majd nem számíthat rá, és kénytelen lesz egyedül felnevelni a picit (tulajdonképpen közben végig áltatta magát, hogy majd egy szép este bekopog a srác a bőröndjével, hogy odaköltözzön hozzá, és egy család legyenek. Persze... 2 exfeleség, 2 gyerek, ő már a 3. nő a sorban, a 3. gyerekkel, szóval nem tudom, mire számított, és miben reménykedett, és nem értem, miért jó hamis ábrándokba ringatnia magát...) Na mindegy, ez az ő gondja. Szóval ezért haragszom rá, de semmiféleképpen sem nézem le. Az ő élete.

Egyébként minden sors más, ki tudja, hogy egy ilyen pici babát nevelő nő miért maradt egyedül??? Ismeretlenül pláne nem néznék le senkit.