Hogyan kezeljem a rossz viszonyt az anyosommal? Ha már rá gondolok hogy találkozni kell vele ideges leszek, rossz belegondolni hogy ababámat a kezébe veszi, puszilgatja, magyaráz neki, ti ezt hogy birjátok kezelni?

Hát nem könnyű, én is ha meglátom az anyósom össze szorul a gyomrom, s tiszta ideg leszek, nem tudom miért, nem szeretem. Nem tudunk miről beszélgetni, állandóan csak sopánkodik, de azt sosem kérdezné meg velünk mi van. Mikor bejelentettük jön a baba, ő volt az első aki felajánlotta mindenki előtt megveszi a babakocsit, hát kiváncsi leszek ha meglesz a baba mit hoz neki,mert eddig még nem hívott fel,pedig már csak 1 hetem van. Mondták majd jönnek látogatni ha meglesz a baba, hát mondtam páromnak akkor jöjjenek mikor még a kórházban leszek, mert nincs kedvem itthon körülugrálni őket, s még finnyásak is, alig esznek meg valamit. Egyszer eljöttek 5-en hozzánk, s hoztak egy csirkemellet nyersen. Hát ezt valahogy nem tudtam hová tenni, mert 7 embernek egy mell, édes kevés, elraktam, volt 10 combom azt megsütöttem, hát muszáj volt megenniük :D

Szóval ezzel a nem kedvelem az anyóst témával nem vagy egyedül.

Nekem kezd változni a helyzetem vele.Pedig amíg nem volt babánk,én sose voltam elég jó fiához....

De mostanában valahogy elfogadom,hogy van és elhallgatom a sopánkodásait,panaszáradatát és okoskodásait....Persze ő kint lakik Bécsben(de MO is lakása,2-3hetente jön oda) így csak havi 1-2x látom,és néha én szeretném,hogy jöjjenek,vagy menjünk hozzá.Ugyanis nekem is jól esik kicsit pihenni,és ő ilyenkor okosan elvan a babámmal(neki van 5gyereke)és úgy veszem észre a 3,5hónapos fiam is jól el van nála.Pedig én is eleinte szóvá tettem neki,hogy ne kapkodja fel szíreszóra a gyereket....és meg is kérdezte hogy föl vehetem?Úgy látszik kellett nekünk egy kis idő.Nem azt mondom,hogy puszi pajtások vagyunk,de sokat segít-tapasztalatait ossza meg velem msn-en,ha én épp kétségbe esem,vagy nem tudom mit tegyek.

Tehát próbáld meg elfogadni,olyannak amilyen,és ha valami olyat tesz,amivel nem értesz egyet,szépen kérd meg,hogy te másképp vélekedsz erről.Nem fogja leharapni a fejed.Érvelj azzal,hogy ha ők elmennek,akkor neked nem lesz módod állandóan kézbe venni a babád,ezért ne tegye.

ui:Én is megkapom ennek ellenére hogy kicsit elkapattam a fiam :-)

én az anyámmal vagyok igy, szenvedek nagyon, de nem akarom a gyerekem kitenni annak, amiket en ateltem, ugyhogy nezni nezheti, meg kuldok képet videot róla gyakran, de a kapcsolatot a minimalisra szorítom.

a masik problemas nekunk a csaladban a ferjem novere, aki ertelmi fogyatekos, plussz az egyik keze picit bena, és nagyon gonosz, akaratos, terrorizalja a környezetet, az van, amit o akar, mindenki enged neki, kulonben .. a gonosz csak egy szó, es nem is erti az ember, amig nem talalkozik vele.. az aposom engedte mindig, hogy "nyuzza" a parom kiskoraban, az anyosom meselte, hogy mindig utotte, meg bantotta a párom, meg nezte, hogy "meddig mehet el".. én kerek perec tiltom, a parom meg az anyósom felig egyetert (bar azt mondjak neha jobb lenne picit engedni, mert nagyon gonosz tud lenni), az aposom mondja, hogy "dehat a parommal is milyen jol elvolt", a ferjem mindig mondja, hogy az aposom legalabb ne mondana ezt, de en vagyok az egyetlen, aki batran kiall sajnos.

de en ezeket nem tudom finoman elintezni! az en gyerekem, és jó, legyek kikiáltva rossznak, vállalom, de a felelősség is főleg az enyém a gyerekemért, nem kockáztatok. amikor RÓLAM van szó, tudom nezni, hogy masnak jó legyen, es lemondok dolgokról, de amikor a magatehetetlen GYEREKEMről van szó, aki teljesen artatlan, én csak az ő érdekeit tudom nézni.

egyebkent meg az elso 3-4 honapban akkor kell emelgetni a gyereket, amikor Ő akarja, nem akkor, amikor más. (es igen, anyakent piszkosul nehez megallni, de ha en meg tudom, mas is meg tudja, leven azert megiscsak en kotodok hozza a legjobban). 5 honapos manóval nincs tapasztalatom, de gondolom ott is hasonló, tudja, hogy mit akar, es ha rossz neki, akkor igenis "nem kibirja a latogatast" es gyotrest, hanem az van, amit a gyerek kivan.