2 hónapos kislányomat nagyon elkapatuk (az egész család) ha nincs kézbe mindig sir! Mit tudok tenni hogy erröl "leszokjon"?

[link]

Kösd kendőbe. Akkor nem sír, te pedig mindent el tudsz végezni.

Ne haragudj, de egy élő, lélegző csecsemő nem egy játékbaba, akit berakunk az ágy aés elvan, em zavarja a szüleit a szokásos életvitelükben. Azzal hogy gyereket szülsél, az egész életed gyökeresen megváltozott, és már soha többé nem lesz olyan, mint régen. Ne is próbáld elérni, nem fog menni.

Ha nem tetszik a jelen felállás (gyerek állandóan a kézben), akkor két dolgot tehetsz. Gyerek bevág a kiságyba/járókába, hadd sírjon, majd megszokja és abbahagyja, te meg csinálhatod a dolgaidat úgy, mint a gyerek előtt. A másik lehetőség, hogy a gyereket nem hagyod sírni, az ő szükségleteinek kielégítése az első, a háztartás csak a második. Ha hordozókendőben van rajtad a baba, akkor felszabadulsz, ismét teheted a dolgaidat, miközben a gyermekedet sem hanyagolod el, hiszen folyamatosan veled van, nincs egyedül, letéve valahol.

A sírni hagyás, amit sokan javasolni fognak, visszafordíthatatlan károsodásokat okoz a baba agyában, amit Mr és Ct felvételekkel is igazolni lehet. Csökkenni fog a kötődése, az örömérzetért felelős agyi területek nagysága csökken, a fájdalomérzeté nő. A baba ténylegesen fájdalmat érez, amikor sír és erre az anyja nem reagál! A hosszú távú hatáait majd akkor fogod tapasztalni, amikor nem érted, miért agresszív veled a tízévesed, miért nem beszél veled, és miért hány rád fittyet. MOST kell ott lenned neki, hogy később magabiztos, kiegyensúlyozott és önálló lehessen.

A kütődéselméletről (amiről eddig beszéltem):

[link]

A szomszédokra pedig ne hallgass, akik az tanácsolják, hogy hagyd sírni, nem lesz tőle baja, csak erősödik a tüdeje. Ez baromság.

Kedves Utolsó

Nekünk mit javasolsz?

26 hónapos kisfiú, aki követelné, hogy vele foglalkozzunk egyfolytában és az 1 hónapos kishuga. Akit, ha magamra kötök csendben van, de a nagyfiúval nem tudok és nem is biztonságos így játszani. Ilyenkor mi a teendő?

Kicsi ugyancsak visít, ha nincs kézben. A nagy pedig, hogy nem futok utána, hogy nem veszem ölbe, hogy nem focizunk, stb....

Szia!

Nekem is a 3. gyermekem a legsírósabb, Ő is mindig csak ölben volt 1 éves koráig kb (most 15 hónapos), különben sírt ha leraktam. Most már egyre jobban elvan magában, a tesóival még nem tud együtt játszani, de már leül melléjük és nézi őket.

Sokszor magamra kötöttem én is, nekem mei-tai-om van, mert nem mindegy hogy fogod-e vagy rád van kötve. Ha fogod, csak egy kezed szabad, de ha rajtad van, akkor mindkettő és a súlyeloszlás miatt is sokkal könnyebb így cipelni.

Neki nagyobb az igénye a testközelségre mint a nagyobb testvéreinek volt, Ő ilyen típusú.

Nálunk mindig is volt egy szabály: gyereket sírni SOHA nem hagyunk! A házimunka megvár, nincs olyan otthoni teendő amit ne lehetne félbeszakítani.

A nagyobbakat se hagytuk sosem sírni és semmi gond nincs velük, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekek akik csöppet sem hisztisek, se akaratosak. (4 év, 6 év)

A sírni hagyás semmi másra nem jó, mint hogy megtanuljon csalódni benned, hiszen a közelségedre vágyik, Te mégsem foglalkozol vele. Ez a módszer szerintem csak olyan anyukának való aki nem sírja végig az időt, míg a babáját otthagyva az nem ordítja álomba magát. De erről a témáról sok pro és kontra vélemény van, itt most nem érdemes belemenni, mindkét "oldal" ismeri a másik érveit. Az csak anyatípus, hogy ki melyiket látja maga számára elfogadhatónak.

Tehát én is azt mondom mint itt már volt is ilyen vélemény, hogy nem lehet elkapatni egy ennyi idős gyereket. Teljesen természetes, hogy ha 9 hónapig veled volt, akkor egy csapásra nem tud (legalábbis nem mindegyik baba) alkalmazkodni a távolléttől tőled. Gondolj bele a helyzetébe.

Kedves 10:51: egy jól megkötött kendőből a gyerek akkor sem eshet ki, ha fejre állsz. Bármit tehetsz, játszhatsz, vécére mehetsz.

Kérdezőnek:

Igen, a sírni hagyás hatékony, mármint ha pusztán az a cél, hogy a gyerek elhallgasson végre. Elhallgat egy idő után, mert megtanulja, hogy hiába sír, az anyja nem jön a segytségére, az anyjára nem számíthat. És ez egész életén át el fogja kísérni. Majd csodálkozol, hogy miért nem hozzád fordul a bajaival, meg miért nem tud megbízni felnőttként a házastársában stb.

"de ha már hordozokendöbe rakom nem mindegy hogy a kezemben van vagy a kendöbe???" Nem. Mert ha kendőben van, neked marad KÉT SZABAD KEZED, amivel elláthatod a két kiseb gyereket meg a férjedet. Épp ez a lényege a dolognak.

"én meg azt tartom hülyeségnek amit irtál az mr-röl és a ct-röl,ma már mindenek van tudományos alapja és mindent megmagyaráznak ilyen baromságokkal..." Végtelenül megnyugtató az a tény, hogy ennyivel okosabb és tapasztaltabb vagy az orvosoknál és a gyerekpszichológusoknál. Az mr és a ct tényleg nagy baromság ám, be kéne tiltani...

A hordozókendő elég nehéz, már maga az anyaga is. És elég bonyolultnak tartom a rákötést is, biztos én vagyok a béna....

A mei tait pedig nem 3 hónapos kortól lehet?

Én 0+ kenguruba tettem a babámat, de nem szívesen hajolnék le benne, mert igencsak ki tud esni belőle.

A mei-tai-t születéstől lehet használni, de nem mindegyiket.

A kendőkből rengeteg anyagú van, van vastagabb és pillekönnyű is. A megkötés gyakorlat kérdése, nagyon hamar megy ha belejön az ember.