Aki úgymond elvből hordozza a babáját, az otthon is mindig magára kötve tartja, hordja?

Teljesen változó. Én nem tudom "elvből" számítok-e, hónapokig nem viselte el a babakocsit, így az utcán mindig hordoztam, otthon viszont csak ritkán, ha nagyon nyűgös volt, és nem értem rá foglalkozni vele.

Szerintem a legtöbben legfeljebb az újszülöttet hordozzák egész nap, utána egyre többet teszik le, hogy ellegyen. Viszont ha sír felveszik.

Én a hasfájás és a terpeszpelenka kiváltására hordozom "elvből". HA csak nincs valami dolgom, akkor felkötöm, és nekiindulunk a városnak, nagy sétákat teszünk, naponta akár 3x is. Most, hogy ilyen meleg van, leülünk egy parkba és ott olvasok, míg ő alszik. HA dolgom van és nincs semmi baja, akkor itthon az ágyában fekszik, nézelődik, alszik. DE ha fáj a hasa vagy délelőtt/koradélután van, akkor rajtam van és úgy kirándulunk.

Ha elaludt és itthon vagyunk, akkor egy idő után ki szoktam venni belőle és lefektetni.

szerintem nincs olyan aki elvből hordozza. ha lerakja a babát, és jól elvan, akkor sztem senkinek eszébe nem jut hordozni. ha nincs el, akkor meg nincs el, ezért vagy azért, akkor jó hordozni. de ez meg már nem elv, hanem a baba szükségletéhez igazodik. ha kicsi , 1-2 hósan , vagy akár még idpsebben is, nincs el a baba magában, sztem hiba elvárni, hogy márpedig azért is egyen le magában, mert később mi lesz. semmi nem lesz. az enyém nem volt el egy percet se sokáig, most 2 éves 3 hós korában gyönyörően elvan, mert amikor eljött az ideje, láttam, hogy megérett rá, rászoktattam, nem erőszakkal, hanem gyengéden.

azt akarom csak ebből kihozni, hogy ha hordozást igényel a baba akkor ált. olyan fajta, aki nem szeret egyedül "ellenni".