Mit gondoltok az együtt alvásról?

Szerintem ez gyerekfüggő....szoktatni sok mindenre lehet,és meg is szokja,de nem biztos,hogy boldog is. Én se akartam magunk közé venni,de szülés után felkelni is nehezen tudtam,a férjem hozta a babát ha szopi következett,de egy idő után "padlót fogott" (nem bírja az éjszakázást),és egyszerűbb volt magunk közé tenni. Onnantól sajnáltam külön altatni. Ő bújik,ölel,csak érezzen... :-)

(az asztrológus is megmondta,hogy ő nagyon anyás,kötődő típus)

Most 10. hónapos,a kiságya a mi ágyunk mellett,a rácsot levettük. Addig forgolódik éjszaka,míg a feje és a kezei hozzám nem érnek,és onnantól nyugodtan alszik.

Miért zavar az bárkit is,ha mi mindhárman nyugodtan alszunk éjszaka?

Szerintem semmi elől ne zárkózz el kategorikusan (és itt nem az együttalvásra gondolok),mert az élet érdekes dolgokat tartogat.

Soha nem értettem,hogyan lehet együtt aludni,és mára ez annyira természetes :-)

Nagyon boldog életet nektek,és:

"TE! tudod a legjobban,hogy mi a jó neked és a babádnak" (mindenki mást fog mondani) :-)

16 hónapos a fiam, az első 3 héten a szobánkban aludt a babakocsi merevfalú mózesében, hogy ne kelljen a vágással szaladgálnom, de utána ment a saját szobájába, és a mai napig úgy gondolom, jó döntést hoztunk. Akkor alszik csak közöttünk, ha nagyon beteg, de igazán senki nem pihen olyankor.

Szerettem volna hordozni is, de a fiam utálta, kocsiban tolom.

Szopipárnát én is inkább terhesen használtam ki, utána a baba szunyókált rajta az első hetekben.

Ha jól számolom, nyár végi babád lesz, olyan kocsit válassz, ami átfordítható tolókarú, vízszintesen dönthető és téliesíthető is, vegyél meleg lábzsákot (lehet becsatolhatókat is kapni).

Amiket írtál, nekem mind nélkülözhetetlenek a babás időszakban. De persze kinek mi számít fölöslegesnek és pénzkidobásnak...

Az én fiam az első éjszakától külön alszik, saját szobájában, saját kiságyban. A szoba a mienkből nyílik, és nincs csukva az ajtó, tehát azonnal hallom ha felébred, de mégis külön van! Nem vagyok híve az együtt alvásnak.

Babakocsi: nekem nagyon nem jön be a kendőzés. Nem tudom miért, talán azért mert többször láttam utcán anyukákat szerencsétlenkedni, görnyedni, míg ide-oda dobálja magán keresztül a kendőt, a gyerek meg üvölt a hátán. Engem ez nagyon elijesztett, pedig terhességem alatt meg voltam róla győződve, hogy venni fogok kendőt. Kengurunk volt, de azt is ritkán használtuk. Inkább csak ha kirándultunk a környező hegyekben. Na de hogy azzal menjek vásárolni??? Szóval el nem tudnám képzelni az életünket babakocsi nélkül!!! Szerintem nagyon fontos! (Most is abban alszik kint a teraszon a fiam, immár több, mint egy órája. Már csak erre is jó a babakocsi, ha nem tudtok esetleg sétálni menni, kirakod a teraszra/udvarra babakocsiban és alszik a jó levegőn!)

Szopipárna: szerintem az egyik legfantasztikusabb találmány a babavárás és szoptatás megkönnyítéséhez!!!! Terhesen a vége felé nagyon jókat aludtam vele, most meg nem ment még tropára a derekam meg a karom a 14 hónapja tartó szoptatásban!

Mellszívó: na ez az amire én is csak utóbb jöttem rá, hogy kell. Először nem vettünk. Aztán volt egy-egy hirtelen átaludt éjszaka, amikor azt hittem szétrobban a cicim, volt egyszer mellgyulladásom is, szóval ezt is be kellett szereznünk!

Én úgy gondolom és tapasztalom, hogy lehet mindenféle elveket kitalálni a terhesség alatt, és akár mások véleményét is meghallgathatod, de az élet majd eldönti, hogyan is lesz.

Úgy gondolom, a külön alvás mindenképp kényelmesebb abban az esetben, ha a baba jó alvó. Ha azonban nem az, akkor egyrészt őt sem érdemes gyötörni, másrészt magadat is rengeteg álmatlan éjszakától kíméled meg, ha magatok közé veszed. Ha megfigyeled, mindig az elvből külön altatók hangoztatják, hogy majd nem lehet a gyereket kipaterolni az ágyból, azok közül azonban, akik ezt csinálták egy ideig, meglepően kevesen panaszkodnak arról, hogy így történt volna.

Saját példám: egyéves a kisfiam, külön szoba-külön ággyal kezdtük, de már az első hetekben folyton kettőnk közt ragadt, amikor átvittem éjjel etetni, és nem volt erőm visszavinni. Egy ideig végigaludta a éjszakákat, félévesen kezdett újra ébredni, akkor kezdődött az egész előről. Mikor 8 hónapos korában úgy döntöttem, hogy már elég kényelmetlen az ágy mindhármunk számára, rászoktam arra, hogy a szobájában szoptatom éjjel, és vissza a kiságyba. Semmi problémát nem okozott! Ha nagyon ritkán még sírósabb éjjeleink vannak, magunk közé vesszük, és így azért jobban ki tudjuk magunkat pihenni.

Babakocsi-hordozókendő: mindkettőnek megvan a maga helye, azt már Neked kell eldöntened, melyiket használod gyakrabban. Ha nincs autótok, nagyon megkönnyíti az életeteket valamilyen hordozóeszköz, viszont ha nagyon beleszeretsz, akkor sem érdemes kidobni a babakocsit. Szép időben, ha elalszik a baba séta közben, jóval kényelmesebb, ha le tudsz ülni egy padra olvasni, ő meg ott van melletted a kocsiban, mintha a kendővel a hátadon szerencsétlenkednél.

Azokban a kultúrákban, ahol az együttalvás gyakorlat (természeti népek, Távol-Kelet, pl az "elmaradott" Japán), ott a bölcsőhalál mérhetetlenül ritka. Nem is hallottak róla. Ez csak egy érv az együttalvás mellett. További érv: nem kell másik ágyból, másik szobából rohangálni az éjjel felsíró gyerekhez, hanem csak oldalt fordulsz és megszoptatod. (Persze ha vettél alvástréningező könyvet, akkor most veregeted a válladat, hogy milyen szuperanyu vagy, mert a te gyerekedet már újszülöttkorában megtanítottad egyedül elaludni.) Az éjszakai szoptatás pedig bizonyítottan jót tesz a tejtermelésnek, mivel a legtöbb prolaktin éjjel termelődik, és a babák is éjjel szopiznak legtöbbet, amikor ingerszegény a környezet, és semmi sem vonja el a figyelmüket.

Egy éve élünk babakocsi nélkül, kendővel. Egy jól megkötött kendőben nem sír a baba, és az anyukának is kényelmes. A babakocsival való szenvedés abszolút nem hiányzik, az első két hónap - amíg nem hordoztam életvitelszerűen - egy életre elég volt belőle.

Együttalszunk és kendőzöm. Éjjel is megetetem a fiamat, aki már elmúlt egy éves. És se a tejem nem ment el, se a hátam nem fáj. A fiam hamarabb fenn van a hátamon, mint ahogy más beköti a babakocsiba. Az együttalvást és a kendőzést csak az szidja, legyen szíves, aki már próbálta, és nem jött be neki. Annak elhiszem.

Ahogy az előttem szóló is írta,ha meglesz a babád akkor fogod igazán tudni mi kell nektek, és neki is, hogy jó legyen.

Én személy szerint nagyon szerettem együtt aludni a babáimmal,sőtt ha nem mellettem aludtak akkor én nem tudtam pihenni.Én ilyen vagyok.De az ágyból való kipaterolással nem volt semmi gondunk.

"Jo olvasni,hogy vannak meg normalis gondolkodasu emberek is itt."

Azért ne mondjuk azt hogy aki együttalszik a babájával az nem normális.