Munkába kell állnom. Szerintetek ki fog alakulni az az anya-gyermek kapcsolat, kötődés ami az első két évben alakul ki?
Szüleimmel élünk. Most kaptam egy munkaajánlatot, amit jó lenne elfogadnom, mert már elegem van abból, hogy anyámék pénzén élünk(nem teljes mértékben, de nem fizetek bele mindig a rezsibe csak a kajába, emelett a kicsinek én veszek mindent...)
A kicsi véletlenül sikerült, az apukájával nem tudtunk egyezségre jutni, ezért jobbnak láttam hazaköltözni. Most csak gyerekpénzt kapok meg szoc segélyt, ez össz-vissz kb 30000 Ft...
Most szóltak, hogy keresnek munkaerőt, nem kell érte utaznom se(vidéken élünk), helybe van, de viszont előre szóltak, hogy lesz olyan, hogy reggeltől estig maradni kell...
Nincs semmi baj azzal, hogy dolgoznom kell. Nagyon szivesen végzek bármilyen munkát. Csak az a baj, hogy a kisbabám még csak 5 és fél hónapos. Sajnos már nem szopizik, ezért "más is képes az ellátására".
Attől félek, hogy megszokja majd anyumat, hogy ő neveli, ő lesz neki az "anyukája", azt fogja csinálni amit ő mond, ő után fog nevelkedni, ő lesz a "példaképe"... Félek, hogy nem fog kialakulni egy szoros anya-gyermek kapcsolat. Ha munkából hazatérek se lehet majd olyat csinálni, hogy elvigyem és kettesbe legyek vele, mert nem lesz hova menni... Itt nincs se park, sa játszótér, semmi olyan hely ahova elmehetek majd vele, hogy kettesben legyünk. Anyám a nap 24 órájában mellette lesz....
Kétségbe vagyok esve emiatt.
Szeintetek az ösztön majd diktálja neki, hogy ki az anyja, vagy össze fogja cserélni a szerepeket?
Amúgy azért is félek, mert anyámnak vannak hülye megnyilvánulásai... Pl. "ne is mondjuk neki, hogy anyukád, ő csak szimplán B(a nevem)"-mondott egyszer egy ilyet a gyereknek. Ok, még kicsi, nem érti, de nemsoká érteni fogja. És jó szar lesz ha anyámnak majd mondja, hogy nagymama, engem meg majd a nevemen szólít... Mindig mondja neki, hogy "nagymamám gyöngyszeme, napsugara, szemefénye stb", de azt soha nem mondja, hogy "itt van anyukád"....
Áhh, kétségbe vagyok esve.... Mit tegyek?
Bocsánat ha hosszúra sikeredett....
válasza:Te vagy az édesanya - ezt a kicsi már 9 + 5,5 hónapja tudja-érzi!!!!
valóban kár, hogy munkába kel menni - de gondolj arra, sokan nevelődtek így régen, nagyszülőkkel. És jó, bensőséges kapcsolat alakult ki általában a köztük.
DE:
Azért az egyetlen édesanya TE leszel, ne félj.:)))
Szerintem, kedvesen, udvariasan, de határozottan(!) kérd meg a nagyit: szeretném. hogy anyának szólítana
(vagy ahogy szeretnéd, "édes" van ahol így :)
a nagyinak is fontos lenne, hogy az ő számára fontos felnőtt dolgaira is jusson idő! (mit szeret? olvasni? színházba menni? ne legyen 24 órás!)
ne legyél megijedve, munka után minden nap jusson egy kicsi idő, amikor felhőtlenül, játékosan-énekelgetve -mesélve ketten vagytok a picivel!
válasza: válasza:hát ez borzasztó
5, 5 hónapos babát még nemigen kéne magára hagyni
anyukád a nagymamája
te vagy az anyuka ! az nem ugyanaz--
egyszerűen nem is tudok erre válaszolni..
annyira megdöbbentett...
Ez a munkaajánlat hirtelen jött, s nem tudom, hogy mikor kapok még egy ilyen ajánlatot... Nem szorulunk rá annyira a pénzre, eddig is jól kijöttünk, de szégyellem magam, apum előtt leginkább. Szegény 60 éves, nyugdíjas, de amellett még dolgozik építkezésen is, s leginkább ő hozza a pémzt a családba(anyum össz-vissz életében dolgozott vagy 7 évet, 4 éves koromtól 11-ig, soha nem szeretett különösebben dolgozni, ő otthon volt a gyerekekkel-bátyámmal valóban, velem kevésbé... de most igazából ő erőlteti, hogy menjek el dolgozni az 5 hónapos gyerekem mellől... - elég anyagias anyám... Ha elmegyek dolgozni akkor a fizetés felét minimum odaadom neki, én meg nem fogok tudni félretenni, ebből következik, hogy nem fogok tudni soha elköltözni a kicsivel...) Totál le vagyok törve... Már most nélkülem kell legyen, öt hónaposan... Szakad meg a szívem miatta... Nem én leszek ott mellette reggelente, nem én fogom először ölbevenni, nem én fogok neki enni adni, pelenkázni, elmarad a reggeli sétánk is ezután... :(
Reggelente mikor felkel mindig reámnéz, és elkezd vigyorogni... Ez dobja fel mindig a napomat... :(
válasza: válasza: válasza: válasza:Mindent végigjártam már... Erdélyi vagyok... s a gyerekpénz mellett(200 lej átszámítva kb 23000 ft) csak a szociális segélyt tudtam elintézni, azt arra kapom, hogy egyedül nevelem a kicsit(ez 50 lej, kb 7000 Ft), semmi másra nem vagyok jogosult... Egyetemista voltam, de hiányzott 3 kredit ahhoz, hogy átmenjek második évre, ezért exmatrikláltak, s így nem jár a gyes(az lett volna 600 lej, kb 72000 ft)... Sajnos erről lekéstem.
Apum is azt mondja, hogy menjek szépen el dolgozni, anyu majd jól ellesz a kicsivel...
Az apukával még a baba megszületése előtt megbeszéltük, hogy megtartom a babát, de gyereltartást ne várjak... Beleegyeztem, mert nem akartam abortuszra menni, elvállaltam akkor egyedül, s tartom magam az "ígéretemhez", miszerint nem fogok gyerektartást kérni... Ezen változtatni nem fogok... Persze, tudom, a kicsinek járna ez a pénz, de szivesebben elfogadom ha pelenkát vesz neki, vagy tápszert, vagy ilyesmit...
Valóban eléggé letörtem emiatt, mondhatni megvisel, de nem merek szembeszállni szüleimmel... Holnap lesz az állásinterjú, aztán meglátjuk mi lesz...
Igazából amellett, hogy ellátom a kicsit(nincs vele sok gond, nagyon nyugodt baba, szól ha éhes, kakis, délelőtt inkább csak alszik, délután igényli inkább a játszást), itthon sokat nem csinálok... Főzni nem enged anyum(csak a kicsinek amit kotyvasztok mostanában), takarítást elvégzem reggel korán, a kertben szoktam tevékenykedni... Kicsit haszontalannak is érzem magam... Ezek miatt mennék valahova dolgozni, ha már az egyetemnek annyi... De mégis itt a kicsi, és még szüksége lenne az anyukájára...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!