Mennyivel nehezebb két gyerkőccel mint egyel? Nem az anyagiakat kérdezem mert azt megoldjuk, hanem pl: ha egy szobába vannak a kicsi nem ébreszti a nagyot fel ha éjjel felkel a kicsi? Többi lent

No, nekem két gyerekem van és a kettő között 1 év és 1 hónap a korkülönbség... :-))

Az első 1 év volt elég nehéz, amikor az egyik "kicsi", a másik meg "pici" volt, de utána mondhatom, hogy könnyebb lett az életünk, mert a gyerkőcök aranyosan játszottak egymással, a gyerekbetegségeken is együtt estek át, egy oviba, egy suliba tudtak járni, olyanok voltak, mintha ikrek lennének!... :-))

Az én gyerekeim már 20 és 21 évesek, szerintem nagyon jó volt, hogy kicsi korkülönbség van közöttük, nagyon jó a kapcsolatuk egymással most is...

No, én bevallom, azért is szerettem volna kis korkülönbséggel gyorsan a gyerekeket, mert az én testvéremmel 5 év a korkülönbség közöttünk és szinte semmi kapcsolatunk nincs egymással... :-((

A bátyámat már zavartam én a kicsi, soha nem játszott velem, szinte mindig külön nyaraltunk (életkorunk miatt) így közös gyerekkori élményeink sem lettek...

Ezért aztán felnőtt korunkban sincs semmi közös témánk, olyanok vagyunk egymásnak, két idegen...

Az én gyerekeim (20 éves fiú és 21 éves lány) mindent tudnak egymásról, támogatják egymást, kicsi korukban még a zsiványságokat is együtt csinálták!... :-D

Sokáig aludtak egy szobában, pedig lett volna lehetőségük saját szobára, és mondhatom, az sem baj, ha megtanulják, hogy alkalmazkodni kell a másikhoz (nem csak ő van egyedül!) nem volt abból soha sem probléma, ha az egyik mondjuk a láza miatt felnyöszörögte a másikat...

Inkább nyugtatólag hatott rájuk, hogy a tesójuk is ott van a szobában.

Az ismeretségi körömben vannak egykés családok, ott úgy láttam, hogy teljesen kikészítette az anyukát, hogy folyton foglalkozni, játszani kellett a gyerekkel, mivel magában unatkozott...

Azt viszont megmondom, hogy a gyerekeket 1 percre sem lehet egyedül, felügyelet nélkül hagyni (sem egyet, sem kettőt!)!!!

El lehet menni a szülőknek kettesben szórakozni, sétálni, moziba, étterembe, stb., de olyankor hívni kell egy bébiszittert vagy nagymamát...

Azt azért mindenképpen döntsd el, hogy most másik gyereket akarsz, vagy inkább még szórakozni?...

Mert egy kisbabával nem sok időd lesz szórakozásra gondolni.

Szia. Megértem, hogy gondolkozol... Van egy 21 hós fiam és egy 7 hetes lányom. Szerettünk volna kicsi korkülönbséggel tesót, mert talán egy idő után nekik jobb lesz. ÉS azért is, mert én is szeretnék még néha eljutni valahová, van munkám, amit nem hagytam soha abba (van egy pici cégem 3 alkalmazottal), de nem szerettem volna elhúzni a gyerkőcök első nehéz éveit.

A fiam zseniális, imádnivaló, okos és türelmet, csodájára járnak. Gondoltam, hogy a lányom megszületés után is megoldom, hogy jusson némi időm a melóra. NEM SIKERÜL, egyelőre nem. Nagyon nehéz, nem gondoltam volna, nagyképűen azt hittem, hogy nekem ez meg sem kottyan.

Külön szobában vannak, így a kicsi nem ébreszti fel soha a nagyot. A nehéz inkább az, hogy a kicisi akkor szopizik pl., amikor a nagy kel és a nagy igényli, hogy ébredéskor hozzám bújjon (úgy imádom ezeket a pillanatokat), no ez már nem nagyon működik, mert a kicsi most még állandóan kézben van és csak reménykedek, hogy amikor a kicsi már nem állandóan szopizik, akkor még visszakapom a fiammal ezeket a perceket. Sokszor nagyon rossz érzés, hogy állandóan azt mondom a nagynak, hogy most légy még türelme, elaltatom a kicsit és jövök (ez néha 1 óra), feszült vagyok tőle. A picire sincs annyi idő, mint szeretném. Emlékszem, hogy a fiamat ilyenkor kezdtük el egyedül elalvásra szoktatni, sok munkával és szeretettel. Hát most a picikémet kézben ringatva, fürdetés közben szoptatva altatom, továbbra is sok szeretettel, de kevéske türelemmel és egy céllal: aludjon minél hamarabb, mert a nagynak el kell készítenem az esti tejét, mesét kell olvasni neki. Szóval marha nehéz.

De remélem, hogy nekik nagyon jó lesz és talán pár hónap múlva nekem is könnyebb lesz. Nem bántam meg... még nem. Olyan édesek, dupla szeretet árad felém. :)

Nálunk 3 gyerek van,és 2-3 év közöttük a különbség.

Az első perctől egy szobában aludtak,de ez soha nem zavarta őket. Két hónapos korukra leszoktattam őket az éjszakai evésről,soha nem cicin altattam el egyiket sem. Ekkorra már kialakult a napirendjük is. Nem dajkálgattam állandóan őket,nem vettem fel azonnal,hogy nyöszörögtek. Dajkálásra ott volt a szopás és a pelenkázás ideje. 3 hónapos korukban már ráhagytam őket a mamára,ha eémentem valahova. Sőt,néha este is,ha a párommal közös programunk volt.

Ahogy nőttek,azért kicsit nehezebb volt. A nagyobb sokszor féltette a kicsitől a játékát. De hamar megtanultak közösen játszani. A legnagyobb sokszor "anyukát" játszott a legkisebbel.

Ma már a legkisebb is 3 éves,de nagyon szeretik egymást.

Azt mondta Ranschburg Jenő, azt kell eldönteni testvért akarsz a gyerekednek, akkor kis korkülönbség vagy két gyereket, akkor nagyot.

Bármit állítanak, nagy korkülönbséggel nehezebb igazi testvéri kapcsolatot kialakítani. Erre a kis korkülönbsség való, mikor gyakorlatilag együtt nőnek fel. Elkerülhető a testvérféltékenység is, hiszen még nem alakul ki az éntudat, enyém.

Vannak nehezebb korszakok, számunkra az volt, mikor a kicsi szájába vett mindent, a nagyobb viszont játszhatott vele (én sosem tiltottam apró dolgoktól őket, szándékosan) De ez is elmúlt.

És ma 3-5 évesek és ölre mennek egymásért. Jó példa: A kicsi jön, Anya a Boti csinált valamit. Mondom: Jó rendben, akkor büntetésbe megy a Botit. Már visítás a kicsitől: Anya, ne, a testvérem, a legbarátom.

Én nagyon nem bántam meg a kicsi korkülönbséget.