Jól döntöttem? Elutazásos kérdés.
Már tíz éve, hogy a gimnáziumi barátnőimmel minden nyáron lemegyünk egyikük balatoni nyaralójába egy hétvégére. Tavaly nyáron mi ezt kihagytuk, mert pár hónapos volt a kisbabánk. Most már 15 hónapos, így úgy gondoltuk, megyünk.
A bonyodalom azzal kezdődött, hogy anyukám szólt, hogy nem tudja odaadni az autóját (nekünk nincs kocsink).Aztán a férjem is rájött, hogy itthon kell a lakásfelújítást felügyelnie. Én nem vonatozom a kicsivel meg a cuccokkal, a többiek pedig csak este tudnának minket levinni kocsival, amit a gyerek vagy végigordítana, vagy elaludna, és akkor este nem tudnám ágyba dugni.
Napközben így segítség nélkül nem lenne egy nyugodt percem, a kisfiam idegen helyen nem is mindig alszik délután, ettől persze iszonyít nyűgös. És folytathatnám.
Szóval felvetettem a férjemnek, hogy mi lenne, ha itthon maradnának kettesben, és nagyon boldogan vállalta. De még soha nem fektette le egyedül, és ma éjjel, amikor felkelt a kisfiunk, nem tudta megnyugtatni. :( Egyáltalán, nagyon gáz lelépni a családtól egy éjszakára?
válasza:Dehogy gáz!
Menjetek, bulizzatok és érezd jól magad.
válasza:Menjél nyugodtan! Jól fog esni a kikapcsolódás.
A férjed meg biztos nagyon jól fog boldogulni a kicsivel :)
Nem azt mondom, hogy nem fogsz nekik hiányozni, de hidd el, nem fogja annyira megviselni a gyerkőcöt a távolléted, mint amennyire Te tartasz ettől!
válasza: válasza:elég nagy már!
legalább Apának is lesz "kettesben" élménye a babával.
és mind3an nagyon boldogok lesztek, amikor hazaérsz.
válasza:Ha te nem vagy ott, apa is simán vissza tudja majd altatni a gyereket éjjel is.
Való igaz, hogy mi, anyák, vagyunk "rossz" hatással a gyerekekre. Gondolom, te is ismered ezt a : "semmi baj nem volt vele, míg meg nem látta az anyját" mondatot.
Leírom neked, a mi esetünket:
Én a szilveszteren paráztam, mert nem mertem vinni az akkor 13 hónaposomat a szokásos baráti összejövetelre, mert épp kilábalt valami rejtélyes lázas - köhécselős állapotból, ami természetesen szentestén kezdődött, és a barátnőm 16 hónaposára nem akartunk semmit ráragasztani (bár a doki szerint nem volt fertőző valószínűleg).
Szó mi szó, a nagyinál maradt most először nélkülem, még csak öltöztem már ordított, pedig amúgy, ha tata is ott van, akkor mindenki magasról le van tojva, szóval majd a szívem szakadt meg, és ha a párom nem dörren rám, hogy üljek befele a kocsiba, sehova se mentem volna. (15 km-re mentünk egyébként, szóval gyalog se táv, ha baj van.) Mikor kifordultunk az utcából, már a pipiket nézték tatával és szó nélkül elaludt este mama ölében úgy, hogy náluk is kis családi összeröffenés volt, és kártyáztak. 1 órakor értünk haza, akkor, mint akiben radar van, felébredt, odakéredzkedett közénk és aludtunk reggelig összebújva. Másnap egy picit többször odajött megnézni, megvagyok-e, de ennyi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!