Megtérül az a sok törődés, és rengeteg energia, amit a gyermekeinkért teszünk?

Persze, hogy jó. Legalábbis nekünk az. Három gyerekem van, a legidősebb 4,5 éves, a középső 3 éves a kicsi 20 hónapos.

Mindegyik gyerkőcöt hordoztam, soha nem hagytam/hagyom sírni őket, igény szerint szoptattam (ami azért nem azt jelentette nálunk, hogy minden nyekkenésre mellre tettem őket), sokat babusgattam/babusgatom őket (de nem aludtam velük).

Én azt gondolom, hogy a baba azért sír, mert valami baja van: fáj a hasa, jön a foga, beteg, éhes, megijedt valamitől vagy éppen csak a közelségre vágyik. Egyik baba sem sír csak úgy jókedvéből szerintem...

Sokan "beszóltak" - főleg az első gyerkőcnél -, hogy elkényeztetem, elkapatom és hasonlók. És biztos el lettek kapatva, mert fokozatosan "leszoktak" arról, hogy kézben legyenek, bárkivel elvannak, nyitottak, simán ott alszanak a nagymamánál stb. Úgyhogy nem lettek olyanok, akik "még 4 évesen is kézben akarnak lenni és nem hajlandóak senkivel ellenni".

De erről állandóan megy a vita, mindenki másképp csinálja...

Előző vagyok, csak most látom, hogy írtál.

"...ő volt a középpont mindig". Ezzel rontottátok el. Nem a nem-sírni hagyás és hasonlók miatt ilyen, hanem, hogy mindig középpontban volt, most pedig jött a kistestvér, aki ezt felborította. Szóval én testvér-féltékenységre tippelnék. Próbáljatok most is sokat foglalkozni a naggyal, segítsen a kicsinél, és ha lehet, csináljatok olyat minden nap, amikor csak vele foglalkozol te vagy az apukája. Azért, hogy érezze, attól, hogy testvér van, ő nem lesz "másodrangú".

A csúnya beszédet meg valahol tanulta...

Kamasz gyerekek szülőjeként az tudom írni, hogy mint oly sokmindenben, ebben is meg kell találni az arany középutat. Igenis el lehet kényeztetni egy gyereket, és lehet oka a hisztinek, akaratosságnak, ami későbbiekben a tanulás és egyebek rovására is mehet... Az életre kell nevelni, az az édes pici baba lesz majd ovis, kisiskolás, ahol figyelni kell, viselkedni, hallgatni a tanító nénire, stb... Elfogadni, alkalmazkodni. Úgy élni, hogy nem ő a világ közepe...

Persze, szép dolgo az igény szerinti szoptatás, DE közben ne felejtsük el, hogy ez nem lesz mindig így. 2-3 évesen 3-féle ebédet teszünk elé, hagy válasszon? Az oviban nem így fog működni. Mindig válogathat, mit vesz fel, hova menjünk, ő a főnök? Nem szabad. Nem a gyerek a főnök. Alkalmazkodnunk kell hozzá, de neki is hozzánk!

És amit sajnos elfelejt sok anyuka: nem lesz mindig pici baba, kisgyerek. Lesz nagy gyerek, kamasz, fiatal felnőtt, felnőtt. És nekünk erre kell felkészíteni Őket.

Mint írtam, szerintem arany középutat kell keresni, nem katonás fegyelemben nevelni, de nem is hagyni elkanászodni. :)

19:49-es vagyok, részben egyetértek az utolsóval, mert igen, az arany-középutat kell választani.

De azért:

"Persze, szép dolgo az igény szerinti szoptatás, DE közben ne felejtsük el, hogy ez nem lesz mindig így. 2-3 évesen 3-féle ebédet teszünk elé, hagy válasszon?"

Nálunk az igény szerinti szoptatás az volt, hogy akkor ettek, mikor éhesek voltak. Tehát nem az, hogy nyekkentek egyet, és máris mellre tettem őket. Most pedig egy féle kaja van az asztalon, ha nem hajlandóak enni, akkor éhesek maradnak. Aztán 10 perc múlva jönnek, hogy hát ők mégis ennének abból, ami van... :D

"Azt ne felejtsük el, hogy a csecsemő akkor is sír, ha unatkozik, ha társaságra vágyik, ha ölben lenni szeretne."

Ezért sincs az, hogy rögtön felkaptam, hanem kicsit próbáltam szórakoztatni, és ha nem jött be, akkor vettem kézbe őket.

De amúgy egyet értek Veled.

19:49 olyannyira nem neked vagy ellened írtam, hogy eddig nem is olvastalak :DDD Bocs, de siettem, csak a kiírt kérdésre válaszoltam, nem olvastam a hozzászólásokat.

Szerintem jól csinálod -arany középút :)

A kaját pedig félreértetted: nem következmény, csak felsorolás volt, itt olvasok sok ilyet...

Szia, ajánlom figyelmedbe a Suttogó 2. című könyvet.

Egyébként nem az igény szerinti szopival kapatjuk el őket vagy azzal, hogy nem hagyjuk sírni, hanem ha akkor is felkapkodjuk, amikor egy puszi vagy simogatás elég lenne, és amikor -ahogy írod- ők lesznek a világ közepe. Merthogy a valódi életben már egy csapat tagjai, és ezt nehéz nekik megtanulni.