Szeparációs szorongással küzdünk! Mikor lesz vége?
Kisfiam majdnem 9 hónapos. Egy hónapja rendszeresen felébred éjjelente 5-6x. Eddig keltünk hozzá, kis vizet ivott és aludt is tovább, legrosszabb esetben, ha nagyon fáradtak voltunk, akkor kapott tápszert és aludt. Viszont ez hosszú távon nem mehet, már fáradtak vagyunk az apjával, már egyre nehezebben kelünk, így orvosi tanácsra úgy döntöttünk, hogy nem kelünk hozzá. Eltelt egy éjszaka az első ébredésnél egy perc utána aludt is, a másodiknál megnéztük, a harmadiknál viszont hagytuk. 6 percig sírt, de nem üvöltött torka szakadtából, nem fájdalmas sírás volt, hanem hisztis. Utána sokáig fent volt, hallottuk, ahogy matat, de nem mentünk be hozzá. Következő ébredés reggel 6 körül volt, akkor kel amúgy is, így apa bement hozzá, készített tápszert és adott neki. Éppen ettek, ahogy meghallotta, hogy felkeltem én is és abban a pillanatban abbahagyta az evést és sírt egészen addig, amíg át nem vettem apától. Hihetetlen, hogy mennyire kellek neki. Most nem tudom, hogy jó úton haladunk-e...
Mellénk az ágyba nem szeretnénk venni, azt sem szeretnénk, ha velünk aludna el és utána vinnénk a kiságyába és az sem megoldás, hogy valamelyikünk beköltözik a szobájába. Szóval próbálkozunk, de fáradunk. Meddig fog tartani az éjszakai sírás? Vége lesz valaha? Már nagyon fáradt vagyok...
válasza:Biztos nem leszek szimpi, mert én meg a másik végletet képviselem. Kb 1 éves koráig rengetegszer kelt a fiam pláne ha fogzott, én annyiszor raktam cicire, megvártam míg visszaalszik. Utána összebújva aludtunk el és vissza, de ekkor már csak 1-2* kelt. Ha mégsem, akkor inkább ott maradtam mellette éjszakára. Apa észre sem vette. Most 2 év után van az hogy 99%-ban nem kel fel éjszaka. De összebújva alszunk el továbbra is. Én nem bírom elvárni tőlük, hogy jól érezzék magukat egyedül egy szobában. 9 hónaposan pláne.
Na és a kérdésedre a válasz, hogy inkább még csak most kezdődik szerintem az anyamánia, olyan 1,5 éves koráig tartott nálunk.
Na és nem egy családot ismerek, ahol megvoltak a szigorú elvek, de aztán 2-3 évesen mégis a családi ágyban köt ki a gyerek hajnalban.
Persze tudom hogy rengetegen fognak sikersztorikról beszámolni, lehet hogy Ti is sikerrel jártok. Nekem ez nem ment :)
válasza:Vége lesz, még nem hallottam 18 évesről, aki ezt csinálja. Viccet félretéve, én is azon az állásponton vagyok, mint az első hozzászóló, nekünk 13 hónapos a lányunk, még szopizik. Mi egy szobában alszunk vele, össze van tolva az ő ágya a miénkkel (neki már leesésgátlós junior ágya van), így ha megébred éjjel, ami fogzáskor sokszor előfordul, akkor csak odafordulok hozzá, és pár perc múlva alszunk tovább. Van hogy baromira fárasztó éjjel 5-6 vagy még több alkalommal kelni hozzá, de én úgy vagyok vele, hogy elég baj az neki, hogy fogzik, vagy más kényelmetlensége van, elmondani még nem tudja csak a sírással, amit megtehetek, hogy ott vagyok mellette. Mi is van, hogy összebújva alszunk el.
Gyerekfüggő is, hogy ki hogy viseli a szeparációs szorongást, mindenesetre az az egészséges, ha van. Nálunk is az van, hogy ha sír, akkor csak nálam tud megnyugodni, apánál sír 5 percig, átveszem, egyből elhallgat és megnyugszik. De hát az anyukával van egész nap, az anyuka jelenti a biztonságot.
Köszönöm az őszinte válaszokat! Örülök, hogy leírtátok a véleményeket, nem fogok lepontozni, hiszen én kértem tanácsot és kaptam. Bár valóban nem értek egyet vele, ki így ki úgy. Bár ha úgy sír, hogy gondja van, sosem hagyom sírni, de mint írtam is, nem úgy sírt. Hanem inkább méltatlankodott.
Amúgy nem szeparációs szorongás... hála az égnek, hanem beteg lett. Már tegnap érezhette, de nem volt semmi tünet, míg ma délutánra belázasodott. Így utólag már okos az ember, össze áll a kép.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!