Miért van az, hogy a fiam (2 éves) csak az én jelenlétemben kezelhetetlen?

Szerintem ez gyakori dolog a bölcsis-ovis korú gyermekeknél.

Ez akkor szokott történni, amikor az anyuka maga is nehezen engedi el a gyermeket magától. Talán nem is tud róla vagy nem akarja bevallani magának, és a gyerek ezt nagyon érzi. A gyerek egy tükör nekünk anyáknak.

7 évig dolgoztam oviban 1,5 évesekkel is 6 évesekkel is, és nem egyszer láttam ilyet. Nem feltétlenül az segít, ha "helyrerakjuk" őket, inkább magunkban kell rendet rakni. Tudom , nem könnyű.

Igen, a leírásod alapján a fejedre nőtt, azaz tudja, hogy tőled ezzel a módszerrel bármit ki tud csikarni. A gyerekek nevelésénél a legfontosabb alapelv a következetesség. Amit négyszemközt tilos, azt közönség előtt is az legyen! Ne foglalkozz azzal, hogy ki lát, mikor esetleg hisztibe kezd a kisfiad, ha mindig ő irányít, az nem vezet jóra.. Tudja, hogy nálad ez a módszer beválik és ahogy írod, használja is... Egy 2 éves már kiismerte ám a környezetét... Különben: nem kell leordítani a gyereket, azzal csak az agresszióját növeled! Ha te nyugodtan szólsz hozzá, mikor ő követelőzni ked, és végig nyugodt tudsz maradni, hamar rájön, hogy rossz stratégiát követ.. máshogyan kell megkörnyékeznie téáged :)

Most még csak 2 éves.. apró dolgokért hisztizik... de nőni fog és egyre erőszakosabban, követelőzően fogja ám csinálni és nem csak azért, mert épp nem azt a nadrágot adod rá reggel vagy épp nem veszed meg a 20. kisautót.. Még most lépj, most mutasd meg, hogy vannak bizony követelményeid, mert később csak nehezebb lesz! Szabályok kellenek a kicsiknek, mert azok nélkül elveszik a világban.. ha te nem tartatod be most ezeket, elveszik a nagy szabadságban... Persze, csak azoknak a szabályoknak a betartását várhatod el a gyerekedtől, amit magad is fontosnak, követhetőnek tartasz, magad is be tudod tartani minden esetben! És persze, ne tiltások sora legyen a gyerek napja, csak azt tiltsd, de azt mindig, ami fontos, ami a testi-lelki-értelmi fejlődését negatívan befolyásolja! [link]