Hogy kezelitek egy év körüli gyerekeitek hisztijét?

bizony van hiszti. pl evés közben, van neki kis villája ami biztonságos h ne történjen baleset, de neki mindig a mienk kell, amint ez eszébe jut mindent eldob maga elől, csapkod, kiabál, sir.

vagy üvegből szeretne vizet inni. ha nem hagyom hogy onnan igyon, és jól leöntse magát, ugyanaz...........

a kismalacosan visitó baba anyukája vagyok :)

nálunk van olyan is ha nem hagyom hogy lépcsőt járjon (hiszen még csak kézenfogva jár) akkor is jön a hiszti, , ugrana ki az ölemből, sír. vagy ha be kell jönnünk a játszásból, ugyanez.

azért az tényleg jó hogy vannak olyan anyukák akik nem ismerték az egy évesek hisztijét.

A hiszti leginkább a 2-3 évesekre jellemző, de előfordulhat akár 9 hónapos babáknál is. A pszichológusok szerint türelemmel, következetességgel csökkenthetjük a hisztik számát.

Amikor megszületik gyermekünk, eszünkbe sem jut, hogy az a kis angyal, akit kezünkben tartunk, 2-3 év múlva nehéz és kellemetlen pillanatokat is szerezhet azzal, hogy földhöz vágva magát toporzékol.

Pszichológusok véleménye szerint, ha odafigyelünk a következő dolgokra, akkor megnyugodhatunk, hogy jól próbáljuk nevelni gyermekünket.

Ne tiltsunk folyamatosan, hanem keressünk elfogadható megoldást a problémákra. Ha a gyermek folyamatosan csak azt hallja, hogy nem, akkor bizony ő is ezt fogja mondani. Például, ha fel szeretne mászni egy magasabb mászókára, akkor ne azt mondjuk, hogy nem szabad, hanem álljunk gyermekünk mellé és fogjuk, vigyázzunk rá, le ne essen. Eközben pedig pozitív szavakkal biztassuk, hogy ügyes, milyen gyorsan mászik.

Ne terheljük túl gyermekünket. Sok szülő azt gondolja, ha minden nap máshova viszi gyermekét, különböző, új játékokat talál ki, egyszer itt ebédel vele, másnap máshol, akkor ezzel csak jót tehet. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Nyilván jó dolog, ha sokat foglalkozunk gyermekünkkel, és kellenek az új dolgok is, de ebben a korban nagyon könnyű túlterhelni a gyermek idegrendszerét és ezzel inkább csak árthatunk. Szüksége van a picinek a megszokott dolgokra, helyekre, játékokra és a betartott, kötött napirendre.

Gyermekünkre mindig figyeljünk, vegyük emberszámba. Soha ne beszélgessünk róla másokkal úgy, mint ha kicsink ott sem lenne. Ilyenkor ugyanis kitalál valamit, amivel felhívhatja a figyelmet magára, s erre a hiszti pont megfelelő.

2-3 éves korban a gyermekek nagyon igénylik az érzelmi biztonságot. Ezért ne legyünk következetlenek, mert ha mi bizonytalanok vagyunk, akkor gyermekünk is az lesz. Ha az egyik nap megengedjük neki, hogy megehessen ebéd előtt közvetlen egy tábla csokoládét (és ettől nem tud rendesen ebédelni), akkor bizony ne csodálkozzunk, ha a gyermek másnap is ezt fogja kérni. Ha mi erre tiltással reagálunk, joggal vághatja a fejünkhöz, hogy előző nap is ehetett.

Ezek a tanácsok nem mindenkinél válnak be és nem tudjuk elkerülni a hangos sírásokat.

Mit tegyünk, ha hisztizik gyermekünk?

Az első és legfontosabb dolog, hogy ne vegyük át gyermekünktől a feszültséget, idegességet. Próbáljunk nyugodtak maradni.

Ne szidjuk, ne kiabáljunk vele, és ne mondogassuk, hogy hagyja abba, mert biztosan nem fogja. Magyarázzuk el neki, miért nem engedhetjük meg azt, amit szeretne. Mindezt tehát nyugodtan, határozottan, ne kiabálva tegyük.

Találjunk ki valamit, amivel kiemelhetjük a helyzetből, például, ha nem tudunk maradni már a játszótéren, akkor mondjuk azt a csemeténknek, hogy ha hazaértünk, akkor olvasunk neki egy mesét.

Sok gyermek igényli, hogy amikor az üvöltésből már csak sírdogálás van, akkor odabújhasson az édesanyjához egy kis vigasztalásra. Ilyenkor szeretgessük meg, hagy érezze, hogy nem haragszunk rá.

A gyereknevelés nagyon nehéz dolog, rengeteg akadályba ütközhetünk. A legfontosabb az, hogy gyermekünkkel együttérezzünk, tudja azt, hogy mellette állunk.

Hatvan online

11.11-es, köszi ez nagyon jó volt!!!!

:)

Már bocsi de ki az aki mindennap új játékot talál ki a gyereknek?:))))))

Szerencsére a morzsa nem hisztis, két hét múlva lesz egy éves, de előfordultak már próbálkozások.

Az én tapasztalatom az,hogy ha egyébként engedek neki dolgokat,akkor jobban bírja,ha időnként korlátozom.

Azt olvastam egy könyvben(Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő, rettttenetesen jó) hogy ne siettessük,ha lehet. Már az újszülöttosztályon is azt hallani: Büfizz már, egyél már. Hát mi általában nem sietünk sehová, pelenkázáskor miután kitöröltem a popsit,ha nagyon akar,felállhat a pelenkázóra (közben meztelen hátsójára puszikat kap) megnézheti a falon a dínókat,megszámoljuk a foszforeszkáló csillagokat, aztán vissza hanyatt, krémezés, ha megint fel akar állni, szabad, dínó, csillag, hanyatt és pelus.

Valamelyik nap az etetőszékben ült, elvettem tőle valamit, mire izomból két kézzel ütni kezdte az ezetőszék tálcáját. Én először ledöbbentem, de csak csöndben néztem, aztán mikor abbahagyta, felvontam a szemöldökömet, aztán kitört belőlem a nevetés. Hát ő is nevetett:)

Persze a földhözverőshöz ez nem hasonlítható - a szuperdada szerint nem kell odafigyelni,mert minden ilyen akció a figyelemért megy. Viszont sokat kell kommunikálni a gyerekkel, ez csak az én véleméynem, mert akkor nem érzi úg,hogy ne kapná meg azt a figyelmet.

A hisztis gyerektől félünk is egy kicsit, ez is tapasztalat (eladó vagyok) mert nyílt színen kell konfrontálódni, és mindenki azt hiszi,hogy ez csak vele történik, a többiek gyereke mintapéldány. Pedig nem is.