8 hónapos babám teáját ízesíthetem nádcukorral vagy édesítőszerrel?

Kedves kérdező, nem Veled van bajom, csak egyszerűen kiborít ez a mostanság divatos felfogás. Elnézést, ha Te nem vagy ilyen, de mindenhol ezt hallom, mindenki jön nekem a nagy okosságokkal, kiborulnak, ha paradicsomot adok az egyévesemnek, helyette adjak inkább valami kimondhatatlan nevű dolgot, amiről azt sem tudom, mi az.

Én gyerekkoromban falun nőttem fel, ittam tehéntejet, kecsketejet, tettek a teámba cukrot, és mindenféle "káros" dolgoggal tömtek, csoda, hogy életben maradtam :)

Én is vigyázok a gyerekem fogaira, nem nagyon cukrozom a teáját (nem is issza meg), de sokat sütök-főzök neki, és ha a muffinba 10 dkg cukrot ír a recept, akkor beleteszem, a gyerek meg két pofára eszi. Néha belefér, nem akarok bipogyereket nevelni, aki csak gyógynövényleveleket eszik párolva.

Azt hittem, Te is olyan anyuka vagy, aki semmit nem ad a gyereknek, csak főtt árpát, ne haragudj, tévedtem. De éppen ma szakadt el nálam a cérna, mkor kérdezés nélkül odajött egy vadidegen az egyik bevásárlóközpontban, és elkezdett kikotatni, mert a gyerekem egy nagy sajtos kiflit majszolt.

Kedves vitatkozó kedvű válaszadó!

Én sem viszem túlzásba az aggódást. De nem véletlenül tiltanak bizonyos életkorban bizonyos dolgokat. Fel lehet nőni tehéntejen, én is a nagymamámék tehenének tejét kaptam 3 hetes koromtól. Van is akkora tejallergiám, mint a ház. Persze ez nem törvényszerű, de az allergizáló dolgok bevezetésével érdemes vigyázni.

A cukorral pedig valóban érdemes vigyázni. Rohamosan emelkedik a cukorbetegek száma, és ezt már egészen kis korban remekül meg lehet alapozni. A gyereked távoli jövőjét biztosítod azzal, ha kerülöd a finomított cukrokat, és pékárúból is lehetőleg a teljes kiőrlésűt veszed. Édesítőszer kilőve, ezt már írtam az első oldal utolsó válaszában. Nem kell biogyereket nevelni ahhoz, hogy minimális szinten figyeljünk az egészségére. De 3 nagy tábla olcsó csoki helyett pl. érdemes megvenni az egy kicsi tábla minőségi csokit, ugyanis az nem hogy káros, de kifejezetten hasznos a szervezetnek.

Nem vitatkozni akarok, de nem egyszerű sem cukorbetegként, sem tejallergiával leélni az életet. Miért ne tegyünk ellene, ha lehet?

a besötétedett pille a teában lévő csersav kiválásától van, nem azért mert nem raktál bele cukrot. egy icipici citrommal lehet megakadályozni a kiválását

a cukorbetegséghez meg azt fűzném hozzá, hogy nem a cukortól alakul ki. legtöbbször, ha szerzett, az elhízástól, de más okai is lehetnek. (de biztos nem az, hogy sok cukrot evett az illető)

A mesterséges anyagok nem úgy működnek, mint a természetes anyagok (pl. glutén, tojás), hogy hozzászokik a szervezet, hanem minél többet kap, annál inkább felhalmozódik és minél korábban, annál károsabb - bár lehet, hogy csak évek múlva, akár felnőttként lesz mellékhatása.

Édesíteni pedig felesleges a gyerek ételét-italát, nem csak a foga miatt, hanem - praktikusan - mert rászokik, és erre (mint írtad), bőven lesz még alkalma később.

Egyébként melyik édesítőszer az? Mert az én ksifiam cukorbeteg, egyértelműen azt mondták a diabetológián, hogy biztosan nem okoz rákot, viszont rajta van az összesen, hogy tilos szacharinát tartalmú édesítőszer 3 éves kor alatt és az olyan élelmiszerekbe is tilos édesítőt tenni, amit fogyasztanak 3 év alattiak, illetve van rajtuk figyelmeztetés.

Szóval melyik édesítőszer az, amit lehet 8 hónapos babának?

Egyébként én fruktózt használok ezt javasolják cukorbetegeknek is, a fogait kímélendő pedig természetes cukorpótlókat-nyírfacukor, xilit stb stb, de ezek, mint itt írta szintén sorstárs, hasmenést okoznak. És a fiaimnál okoznak is, ha egy kicsit többet sikerül tenni.

Bár a Norbinál olvastam valamit, ami nem okoz hasmenést, de azóta sem találom azt a terméket.

Erről ez jutott eszembe:

"Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek.

De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.

Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt PlayStation-ről, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Kicsit le is maradtunk, bevallom, már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...

Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra próbálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet, el se mondtuk.

Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelőség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.

Hősök?

Talán.

Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."

:-)