Azt mondják, a gyerek türelemre tanít. De hogyan?

Nahát ez egy jó kérdés. Méghogy türelemre, amikor ketten futnak 4 fele, ketten szakítanak szét, hogy "ezt akarom, én akarom ezt, nem akarom, ezt csinálja, azt csinálja, elveszi, nem adom":) Le a kalappal akit ez türelemre tanít :)

De egyébként tök jó a nyüzsi meg minden, de a türelem az már rég odavan. A nagy elhatározás nálam is megvan minden nap, pláne , hogy muszáj lenne, hisze a nagyobb hiperaktív gyanús az orvosok szerint. 4 és 2 évesek egyébként.

Nekem ugyan még csak egy gyerekem van, de szerintem igaz, hogy türelemre tanít. Vagyis nem is türelemre, inkább önfegyelemre.

Amikor már nagyon feszül a húr, muszáj összeszednem és moderálnom magam. Nálunk a mosogatógép egy ilyen összekapási pont,amikor pakolok bele, a fiam meg turkál a kések között, és kényszerítenem kell magamat, hogy ne üvöltsek, hanem nyugodtan húzzam el onnan ötvenmilliomodik alkalommal.

Marha nehéz, mert én is forrófejű és lobbanékony vagyok.

Heteken belül érkezik a tesó, ami összezavarja majd kicsit a dolgainkat, de remélem továbbra is tudok majd uralkodni magamon.

Kedves utolsó, magamra ismertem az általad írtakban. Volt egy leukémiás kislány, akinek nyomon követtem a történetét, és segítettem, sajnos néhány hete meghalt. Nekem van egy 15 hónapos kislányom, és mikor rosszalkodik, kezdem elveszíteni a türelmem, eszembe jut... milyen jó, hogy nekem itt rosszalkodik, minthogy betegen feküdjön, ne adj Isten elveszítsem, és mit nem adna annak a kislánynak az anyukája, ha csak mégegyszer rohangálna a kislánya, vagy kipakolná a szekrényt... Ilyenkor elszáll a haragom és ezredjére is elmondom, hogy nem szabad, stb...

Kedves kérdező, gondolkodj el azon, hogy milyen jó, hogy vannak Neked, mennyi örömet szereznek és valójában nem is az az igazi probléma az életben, hogy a gyerek éppen rosszalkodik... és legyünk hálásak, hogy nem ismerjük a fent említett anyukák érzéseit, mert azok az IGAZI problémák. Türelem!:)

Már ugyan régi,de azért leírom a véleményem,tapasztalatom.Sztem nagyon igaz.Hogy miért?Azért,m az elején a baba hasfájós,fájdalomtól tekergős 1,5 óráig üvöltős babát nem vágod a földhöz,jobb esetbe nem szaladsz beadni az árvaházba,hanem végigcsinálod türelemmel,még ha néha meg is fordul a fejedben,h na most elég aztàn,veszel egy nagy levegőt,behunyod a szemed és a következő másodpercben ugyanúg ott vagy neki.Amikor 600 ezersze elmondod neki,h fejezze be és mégis megcsinálja lehet,h ráförmedsz,de akkor is elmondtad neki már 600 ezerszer..Fiatal korodban gyerek nélkül megtetted volna ezt bárkivel?Én nem...Se felnőttel,se más gyerekével..

Éjszakánként amikor felkeltél hozzá és előjött a fejedben a f*****at mikor alussza már át az éjszakát,nem hiszem el" akkor is ugyan kikáromkodtad,kihisztizted magad,de felkeltél és türelmesen kivártad,h szopizzon vagy megegye a tápszerét,majd visszafektetted óvatosan..Az viszont tény,h a gyerekek nálunk olyan szintű türelmet,önfegyelmet követeltek meg tőlem,h gyakorta máshoz nem volt türelmem,mint pl anyukám "jó" tanácsaihoz,amik persze huszonévvel ezelőtt voltak aktuálisak manapsàg viszont no go...