2 gyermekes (kis korkülönbséggel, másfél-két év) tapasztalt anyukák! Ezeket hogyan csináltátok?

Szia!

Most kezd könnyebb lenni, 3 hónapos a kicsi, 25 a nagy. A naggyal eleinte mindig könyvet néztünk, mondókáztunk, amig a kicsi szopizik. A kisasszony nem ébred fel igazán a fiam kiabálására, ha felébred, akkor amúgy se aludt mélyen. Sajnos hasfájós volt, de ez kezd alakulni :)

Nálunk a nagyszülők távol, úgyhogy nehéz. Főzni, takaritani, 2 gyereket pelusozni... Sajnos a fiam se szobatiszta még és nem is beszél, ezért nehezebb vele komunikálni. Mindent ért, de nem tudja elmondani, mit gondol :( Szerencsére én megértem az egy szavaiból is. Próbálom kicsit önállóságra nevelni, de neki ezek a dolgok valagogy később mennek (kanalazás stb.) Szerencsére a negyedikre feljön egyedül :D

Nos, biztos kivétel vagyok, de nekem nem az eleje volt nehezebb. Szinte napra pontosan két év van a lányom és a fiam között. Az elején semmi gond nem volt, hiszen a kicsi evett, aludt, nem igényelt különösebb foglalkozást. Nekem még a nagyobbom is szopizott, amikor a kicsi megszületett, így én sokszor tandemban szoptattam. Amikor már nem szopizott a nagy, akkor simán békénhagyott addig az öt percig, amíg a kicsi jóllakott. Szerencsére a fiam percek alatt kiszivattyúzta magának a kellő mennyiségű tejet, nem volt ebből soha gond. :-)

Nekem most nehezebb, amikor 3éves ill. 15 hónapos a két gyerek. Imádnak együtt játszani, de nagyon kell figyelni rájuk, mert együtt sok hülyeségre képesek.

Most a harmadikat várom, a nagyobb még nem lesz négyéves, a kicsi még nem lesz kettő, amikor a legifjabb születik, szerintem a problémás korszak nálunk akkor lesz igazán. Kettővel még nem túl nehéz. Néha fárasztó kicsit, nem mondom, de annyira nem gáz.

Utolsonak minden elismeresem! Bator vagy!

Nekem 16 honap van a lanyaim kozott, sserencsere a nagy mar nem szopizott amikor a kicsi megerkezett. Hat az elso ket honapba zombi lettem, mert becsuszott egy koltozes is ami a nagyot nagyon megzavart, ugyhogy az elejen o sem aludt jol ejszaka. Most kezd helyrerazodni, a kicsi meg mindig 5-6 szor ebred ejszaka, ugyhogy eleg faraszto. De mar belerazodtam es 4 oras alvassal fitt tudok lenni egesz nap.

Minden jot nektek is!!

Amikor hazajöttünk két hétig volt itthon apa, a nagyobbik fiam nagyon apás lett így az a rutin alakult ki, hogy apa altatja a nagyot én addig a kicsit szoptatom és altatom, a kicsi hamar elalszik, ilyenkor én is bemegyek még a nagyhoz. A fürdetés is párhuzamosan zajlik, a kicsit apa fürdeti a nagyot én, ez a kettesben töltött idő, nagyon fontos neki.

A nagy napirendje nem borult fel, hanem a kicsié idomult hozzá, reggel egyszerre kelnek, mert felébresztik egymást ha a másik tovább aludna. utána reggeli, készülődés, séta, ilyenkor a kicsi alszik a kocsiban, aztán ebédfőzés ebéd, közös alvás, utána séta délután és itthon játék. Nekünk a sok séta segít, mert olyankor a kicsi alszik, vagy ha nem is alszik, csendben van, így tudok a naggyal foglalkozni. Van hordozókendőnk is a hasfájós időszakokat abban csináltuk végig. Nekem sokat segített, mert tudtam egy egyszerű ebédet főzni pl úgy hogy nem üvöltött a pici. Amíg a kicsi szopik addig a nagy eljátszik egyedül, vagy énekelek neki, vagy mesét olvasok neki (szerencsére kívülről tudom az összes könyvét) vagy mesét néz dvd-ről. Éjszakára kiköltöztem a kicsivel a nappaliba, így nem ébresztette fel a nagyot, bár behallatszik a sírás, a nagy mégse ébredt fel. A 2 hónap végétől sokkal könnyebb, amióta nincs hasfájás. Én nem éltem volna túl, ha nem segítenek a rokonok, én nem voltam szégyenlős mindenkinek megmondtam hogy jöjjön segíteni, így heti 2-3 nap jött valaki az első 4 hétben.

Nekem is egy 3.5évesem és egy másfél évesem van, és 3hónap mulva jön a 3.baba.

Nem volt olyan nehéz a két gyerekkel, mint ahogy számítottam rá! Kiváncsi vagyok hárommal milyen lesz majd!

Nálunk apa fürdetett mindig, mikor a kicsit hazavittük, akkor először a kicsit, utána a nagyot, amig a nagy fürdött és a kicsit etettem, stb. Mama nálunk volt egy hónapig, segített körülöttük, de inkább a főzés és háztartás volt az ő dolga. :)

Nem tudom, igazából nincsenek olyan emlékeim, hogy olyan nagyon kiborultunk volna, vagy iszonyat fárasztó lett volna a két gyerek. Ne izgulj- biztos ti is meg fogjátok tudni oldani. Emlékszek én is iszonyúan izgultam, hogy mi hogy lesz, és ahhoz képest nem is volt olyan nagy macera! :)