fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Örökbe adni 6 hónaposan? Van...

Örökbe adni 6 hónaposan? Van egy ismerősöm utánam szült 2 hónappal. Szerintem depressziós, bár nem nyilatkozik, tehát csak találgatok.

Figyelt kérdés
Valamelyik nap panaszkodott, hogy nem alszik a lánya, ő teljesen kimerült, ha vissza lehetne csinálni nem szülné meg a gyereket.Elkezdett tőle kérdezősködni (egy ismerősöm örökbe fogadott régebben egy kislányt), hogy hogyan is zajlott az az örökbefogadás, mert ő nem bírja cérnával és már azo gondolkozik, hogy örökbe adja a lányát. Én teljesen el vagyok képedve, remélem, hogy csak a fáradtság beszél belőle, vagy/és a depresszió. Tud valaki valami olyan helyet ahova el tudom vinni, ami nem doktor, nem pszihiáter, nem kórház..valami alternativ dologra gondolok, mert tudom, hogy orvoshoz nem jönne el, hisz ő szerinte ő nem depresszós.
2012. febr. 22. 19:45
1 2 ❯
 1/17 anonim ***** válasza:
100%
Ha jó a viszonyotok beszélgess vele sokat,legyenek együtt a gyerekek hívd fel a figyelmét,hogy sok pici nem alszik!Bátorítsd sétáljatok,közös programok és ha van olyan akkor mond neki,hogy ha egy-két órára is,de bízza rá nagyszülőre vagy valakire!Nekem sem alszik nappal és most már éjjel is sokat fent van(fogzik),de soha nem jutna eszembe ilyesmi!6 hónapos a kicsikém!
2012. febr. 22. 19:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
50%
Kineziológus
2012. febr. 22. 19:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
Ahogy az első írta,és ha tudsz beszélj a párjával, szüleivel, hogy figyeljenek rá! Végső esetben a védőnőnek is szólhatsz. Hívd,járjatok el baba-mama klubba,ahol más anyukákkal is beszélgethet,kicsit kikapcsolódhat.
2012. febr. 22. 19:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 A kérdező kommentje:
Sokáig nem találkoztunk a hideg idő miatt, de ma is tegnap is előte is hívtam magammal sétálni, jött is, hozta a lányát. Beszélgettünk, akkor mondta, hogy mennyire kikészült. Én elmeséltem neki, hogy nálunk sem ragyogó a helyzet, sőt általában ezek elég húzós idők...még véletlenül sem áradoztam neki, hogy bzzeg nálunk milyen fasza minden, mert nem is az egyrészt másrészt nem akartam olajat a tűzre. De hiába minden, nem veszi észre, hogy amiket mond azok nem jó dolgok. Meséltem neki én is arról, hogy volt amikor már a hajam téptem, mert nem alszik éjjel, én hulla vagyok, nappal álljak helyt, éjjel is legyek ébren, és igenis én is kivagyok néha, de soha nem gondoltam arra, hogy ne legyen velem a gyerekem. Vagy valakinek oda adjam. A visszacsinálás az elején bennem is felmerült, de az csak a szokatlan helyzet, és a hülye anyósom miatt, de természetesen az a gondolat el is párolgott belőlem a dühömmel együtt, de belőle nem párolog el, csak erről tud beszélni, csak panaszkodni tud. Sajnálom, és nem akarom végignézni ahogy tönkre megy. És a gyereket is nagyon sajnálom...ő végképp nem tehet semmiről.
2012. febr. 22. 19:59
 5/17 anonim ***** válasza:
Pont ezt akartam mondani, hogy ha nálatok szupi is minden nehogy mond neki :( tényleg csak olaj lenne a tűzre! Nekem volt egy ilyen anyuka barátnőm, egyszerre szültünk szinte nyáron, pedig neki ősszel kellett volna! A kicsi nekik szinte ordított reggeltől estig, szerintem ők nem is tervezték ezt az egész babás dolgot! Így lassan lassan eltávolodtunk, bár én nem mondta soha hogy az én lánykám kis angyal ő látta egy egy talinál, hogy az ő fiacskája végig ordított egy egy sétát míg az én babám nyugodtan aludt! Meg a külsőről ne is beszéljünk, sajnáltam hogy mindig fáradtnak láttam de én karikákat direktbe nem tudtam a szemem alá rajzolni! Egyszer kb. 2 hónaposak voltak a gyerekek elszólta magát, hogy már egy hete át hordja az anyukájáékhoz aludni a gyereket, hogy pihenni tudjanak párjával, meg hogy kicsit kettesbe legyenek! Akkor se szóltam semmit, de nagyon elítéltem! :( De most már értem őket! Nem akarták a babát! Ennek ellenére adtam én is egy két tanácsot és oda jutottunk hogy már nem barátkozik velem/ünk! Ti szívből remélem nem jártok így :( Próbálj meg a párjával beszélni ha lehetőség van rá..! Hátha ő ráhatással van..!
2012. febr. 22. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 A kérdező kommentje:
nem merek szólni a férjének.nem tudom hogy fogadná,a hírt hogy a felesége örökbe akarja adni a közös gyereküket.ők nagyon akarták a babát,36évesek vagyunk,tehát már nem is csitrik.előbb vele próbálok dűlőre jutni,ha nem megy akkor jön a férj.a kineziológusnak utánanézek,köszi!
2012. febr. 22. 20:36
 7/17 anonim ***** válasza:

A kineziológus jó ötlet. De amúgy a pszichológustól se kéne félni mert itt a legfontosabb szerintem hogy kibeszélje magából a felhalmozódott feszültséget az is rengeteget segít!! ha tudsz és képes vagy rá, hallgasd meg gyakran (lehet ugyanazokat fogja hajtogatni) ez segíthet ha érzi hogy kritizálás nélkül meghallgatja valaki!! Ha várták a babát nagyon, akkor a férjének lehet nem is mer panaszkodni, hanem előtte is kicsit szerepet játszik.

Az idő segíthet sokat ebben!!!

Amúgy tökre átérzem, mert az első fiam születése után én is így éreztem kb. 4-5 hónapos koráig minden egyes nap megfogalmazódott bennem hogy ezt akartam én?? nem vagyok normális és bárcsak visszacsinálhatnám mondjuk örökbeadás sose jutott eszembe de rengetegszer kapott el az érzés hogy örökre elrontottam az életemet. Biztos vagyok benne így utólag nézve hogy teljesen érezte a fiam ezt és azért ordított szegény annyit :(

Na de a lényeg hogy a férjemnek teljes mélységében nem vázoltam ezt a dolgot, mert ragaszkodtam a tökéletes képhez, boldog, csinos, okos feleség, szép gyerek mint a filmekben...csakhát ez nem így megy...

Szerencsére (mivel a szüleim nem élnek) egy két nagyon jó barátnőmre számíthattam illetve a védőnőnk volt tündéri, nálam egy 20assal idősebb anyám helyett anyám lett, ők mindig meghallgattak és a rossz gondolatokat is kimondhattam és sokkal könnyebb lett.

Aztán a fiam egyre nagyobb lett, egyre ügyesebb mosolygósabb, nem sírt már annyit sőt, extra barátkozós, nyitott kis kölök lett, és egyre több szépséget láttam meg az anyaságban és élvezni kezdtem.

Később született egy kislányom is nála megtapasztaltam milyen az első pillanattól imádni egy babát.

Mostmár a fiam és a lányom is az életem értelmei sose adnám senkinek őket.

2012. febr. 22. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
nem olvastam végig a válaszokat (bocsi,fáradt vagyok), de az volt az első gondolatom, hogy úriten segíts neki hogy dokihoz menjen, nehogy kárt tegyen a kicsiben. csak ki van merülve, szerintem nem akarja ő odaadni.
2012. febr. 22. 22:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
Az én kisfiam 16 hónapja nem alszik (egy éjszaka 6- 7 alkalommal, van, hogy tízszer is felkel). Addig sosem jutottam el, hogy örökbe akarjam adni- mondjuk az apjának is lett volna ebbe beleszólása én úgy gondolom. És az sem fordult meg a fejemben, hogy vissza akarjam csinálni. Imádom, úgy ahogy van! Viszont már kétszer elkapott 2- 2 hónap erejéig egy olyan mély depressziós hullám, amit el sem tudtam képzelni eddig. Nem volt sem ön- sem a gyerekre veszélyes gondolatom hála az égnek, de olyan kényszerképzeteim voltak, amik ijesztőek így visszagondolva, bár akkor teljesen reálisnak tűntek. Nagyon jó, ha valakinek jó a védőnője! Az enyém konkrétan leszart engem, hiába szóltam, hogy gond van. Orvoshoz nem jutottam el, a gyereket nem tudtam volna hová tenni. Végül mind a kétszer magamban oldottam meg, és persze a férjem segített. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a nem alvás iszonyú dolgokat tud kihozni az emberből. Régen ezzel kínozták a rabokat!
2012. febr. 23. 08:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim ***** válasza:

A védőnőnek egyenlőre semmiképp ne szólj szerintem. A kineziológus valóban jó ötlet lehet, de ha nagyon nem akarod orvoshoz vinni (mert ennyi erővel már pszichológushoz is mehetne, mindkettő szakember), akkor tényleg csak te tudsz rajta segíteni. Nem tudom, van-e lehetőségetek rá, hogy esetleg heti 1x babák nélkül menjetek el valahová?! Ha esetleg a nagyik vagy férjek tudnának vigyázni a picikre, kitalálhatnátok valamit. Mostanában nagy divat ez a zumba pl., lehet hogy jól esne neki egy kis mozgás.. Vagy egy kis arcmasszázs, egy kávé a kicsik nélkül. Egy kis töltődés, mert valljuk be, akár mennyire is szeretjük őket, azért néha jól esnek ezek a dolgok. (Tegnap pl. volt egy órám mikor aludt a tökmagom míg kikapkodtam a szemöldököm és feldobtam egy pakolást, utána sokkal-sokkal jobban éreztem magam.) Esetleg javasolj neki citromfű vagy orbáncfű teát, mindkettő nyugtatólag hat.

Neki még kell egy kis idő, míg belátja és elfogadja, hogy most már teljesen más lesz az élet, mint ezelőtt. Bármennyire is próbálunk felkészülni a gyermeknevelésre, csak akkor tudjuk meg, mi is az valójában, mikor már ott csücsülünk a kellős közepében. :)

És bár néha elég idegőrlő tud lenni, nem hinném, hogy ő valóban komolyan gondolná ezt az örökbeadást.

2012. febr. 23. 08:33
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!