Most őszintén: csak nekem van elegem néha a hónapok óta tartó lemondásokból, vagy nem vegyok egyedül (terhességtől kezdve a szoptatási időszak alatt)?

Én lassan 9hónapja nem ettem egy jó bablevest vagy egy székelykáposztát és igen, baromira hiányzik:)))) Vagy jó volna inni egyet a barátnőimmel...de tudom, hogy ez mind érte van, a babámért és már, máshogy állok a dologhoz:)

Mondjuk egy szerencsém van, hogy nekem nem volt hasfájós...

Azért ebbe jócskán besegítenek a hormonok is, mármint ha az ember besokall kicsit. Türelem, és kitartás!

:-)

Nekem a terhesség alatt nem kellett lemondanom semmiről, szerencsére.

Mióta megszületett, azóta csak a vásárlás hiányzik, a csavargás, mert ugye vele nem mehetek el bármikor bárhová.

Szoptatom még, de lassan elkezdem a puffasztó ételeket enni, mert úgy tűnik amíg picike volt, nem azért fájt a hasa amit én ettem.

Mivel a második babád, tudod, hogy nem tart örökké ez az állapot, kitartás!

Persze, nem egyszerű.

Én most a harmadik babámat várom, és ez a terhesség (még 2,5 hónap van) most minden más, mint szép. Pedig tervezett baba. Sokan csak most veszik észre, mert lazul a kabát, és mindenki mosolyog, hogy jaj de jó, én meg csak nézek a fejemből ki, hogy "persze hogy jó", de most semmi örömteli dologról nem tudok beszámolni. (Az előző terhességemről még elmondhattam, hogy volt két jó hónapom a közepén, most egy kezemen lehetne számlálni, hogy hány jó napom volt eddig).

Hányás, majd betegségek, allergia (amire nem szedhetek gyógyszert), rosszullétek (rohanás kórházba), epilepsziagyanúval kivizsgálás (hála Istennek nincs!), terhességi cukor, ödémák odalent, aranyér stb. stb. Még sorolhatnám. És közben ez a nyomott téli idő, fáradt férjjel és két ugribugri tündérrel, akik persze "ugyanazt várják" tőlem, mint amire nem terhesen képes vagyok.

És tudod holnaptól épp van egy munkám, és tudom, hogy találkozni fogok egy kolléganőmmel, akit nagyon szeretek, nekik nem jön össze a baba sehogy sem, már sok éve nem, mesterségesen sem és sehogy sem (ő korábban beteg volt, így ez nehéz is), pedig 15 éves kora óta nagy családra készül. Ilyenkor összehúzom magam egészen kicsire. Mert nekem megadatik a csoda!

(És a gyerekeim tejallergiásak, így nálam az első 9-10 hónap tejmentes diéta szoptatás alatt...)

Szóval fel a fejjel. tudom mit érzel, vannak ilyen napok, át kell lendülni, várni a tavaszt, a napsütést, és gyönyörködni a gyerekek önfeledt mosolyában!

Hónapok? Évek! Most várom a harmadik babámat, szerinted? Bár én hallgatok, mert nekem a második szoptatása és a harmadik teherbeesés között volt egy jó fél évem, de ismerek olyat, aki már sok-sok éve így járt...

Amikor kérdezték, hogy mikor jön a második, zsigerből azt válaszoltam, hogy 3 feltétele van: átaludt éjszaka (ez viszonylag hamar megvolt), egy erősen illuminált este és egy doboz cigi - ez utóbbi kettő csak vágyálom maradt. Az elsővel még mázlim volt, mert nem volt hasfájós, így a töltött káposztáról és társairól nem kellett lemondanom. Ketteskével ezt bőven visszakaptam: ha csak tejtermékre (főleg joghurtra) gondoltam, már görcsölt a pici pocak :(

Ez van, így jártunk. Én mindig azzal biztatom magam, hogy ennek a korszaknak is egyszer vége szakad, és akkor majd vissza fogjuk sírni.

Abszolút egyetértek veled!

Nekem még csak az első babám. de főleg az elős hónapok nagyon megviseltek, pedig imádom őt, és nekem nem is volt hasfájós, de az hogy nem mozdulhatok ki, és egy bevásárlás is feldob, mert végre valami program!

Én is szoptatok még (6 hós), és hamarosan tervezzük a tesót, mert két gyerkőcöt szeretnék, és már nem érek ré éveket várni. De ha belegondolok, hogy még 2-3 év mire végre fogyózhatok, és kisebb lesz végre a mellem:) és nem kell éjszaka is melltartót hordani és hasonlók...hát ...igen sok lemondás!

Együttérzek :)) Én a harmadik babámat szoptatom. A nagyobbak se olyan nagyok még, az egyes és ketteske között volt fél év amikor már nem szoptattam de még nem voltam terhes (mivel az elsőt csak 1 évig szoptattam) de azonkívül több éve vagyok vagy terhes vagy szoptatós.

Múltkor (tudom persze a hormonok és a fáradtság is közrejátszik) de elsírtam magam mikor a férjem pezsgőt bontott:)) A legkisebbem hasfájós, szénsavasat se ihatok, megőrülök egy babos vagy káposztás vagy tejes ételért vagy egy jó nagy pohár szénsavas kóláért...de nem teszem mert magammal szúrok ki, hiszen ordít szegény a hasfájástól.

Szerintem ez normális hogy besokallunk néha:))

Én mindent ugyan úgy eszek terhesség és szoptatás alatt is ,pl camabert sajtok ,kolbász stb ...ezeket nem javasolják de úgy ítélem meg nem okozhat gondot.

A tatárbifsztek hiányzott terhesség alatt de szoptatósan már megkóstoltam.

Az én babáim is hasfájósak voltak ,de bármit ettem ...így a káposzta kivételével ésszerű mennyiségben ettem mindentől.Hasfájáson nem segített a diétám sem csak amikor kinőtte.Szerintem kár beáldozni mindent ,ésszerűen kell és akkor Te sem sínyled meg .

A programjaimról sem mondtam le ,vittem a gyerkőcöt is ,nagyon nyitott baba.