Hogyan tegyem jobbá az életemet?

Szia.

Pedig beszélnetek kéne.Valamikor jó volt vele és kész voltál gyermeket szülni neki.

A kapcsolatotok megromlását nem biztos,hogy ő is megéli,lehet sejti,hogy valami nincs rendben,de lehet ő úgy gondolja,hogy a baba miatt változtál meg.Ha nem mondod el neki mit érzel min kellene változtatni,akkor csak nehezebb lesz neked,mert ha nem tudja,hogy veletek van baj nem is javíthat változtathat a dolgokon.Én anno elkövettem a hallgatás hibáját és a gyerekünk miatt szenvedtem a kapcsolatunkban 9 hosszú évig.Bántottam őt ahol tudtam és szegénykémnek fogalma sem volt róla miért nem jó nekem semmi sem vele kapcsolatban.1 évig éltünk külön és ennyi idő alatt rájöttem,hogy hozzá tartozom mellette a helyem.Azóta született még egy babánk és hidd el maradéktalanul boldog vagyok.De,ha bármi ingadozik érzelmileg azonnal leülünk és megbeszéljük.

Szerintem fontos lenne tisztázni mikor is kezdődött ez aaz érzelmi elhidegölés, mert nme mind1 hogy a baba születése előtt, ami nagy hiba lenne, vagy a baba születése után. Az elmondottak alapján úgy érzem, te már nem akarod őt, bármit is változtatna a viselkedésén, nem azzal van gond, hanem az egész emberrel, úgy ahogy van. Azt gondolom, ha tényleg így van, akkor nincs min változtatnia, mert nem ő változott, hanem te, ami teljesen normális, hiszen nem lehet semmibe beletemetkezni.

Az lenne a legjobb, ha leültetnéd és elmondanád amit érzel. Ne engedd magad befolyásolni senki részéről, mert a te életedről van szó és te tudod legjobban mi a jó neked és a gyerekednek.

Az én szüleim is elváltak és édesanyám soha nem tett job dolgot velem, hiszen ha p boldogtalan lett volna, az én örömöm apámban sem lett volna felhőtlen. Belőled indul a gyermeked boldogsága, és ha nincs miből táplálkoznia, nem lezs az! Beszéld meg vele! Ennél jobb tanácsot nem fogsz kapni:) Sok sikert!

Sztem sokan vannak akik így éreznek.Sajnos.

Néha én is ilyet érzek, bár nem olyan szinten,hogy már nem lennék vele,mert szeretjük egymást, csak sokszor én is elgondolkodom,hogy mennyire nem figyel rám néha, hogy 1-2 dologban azt érzem nem is tudom vajon egész életemben bírni fogom-e,hogy végülis vki olyan van mellettem,aki sok mindenben nem az én esetem. Ettől függetlenül szeretem és tudom,hogy ő is szeret, de azt látom,hogy nem ő a herceg fehér lovon...

Sok kis apró eset, ami nem esik jól, amit csinálhatna másképp is. Én pl. utálom,hogy végülis mindig úgy alakítja a dolgokat,hogy neki jó legyen. Sokszor nem kapok annyi törődést,amennyit szeretnék, Pl. múlthéten beteg voltam, de egyszer sem kérdezte meg,hogy vagyok. Rázott a hideg,minden bajom volt,de a lázmérőt elő nem vette volna,én meg nem tudtam hol van. Mivel láttam,hogy vmi baja van én nem is traktáltam a dolgaimmal.(nem volt hozzá erőm) Egyik nap,amikor itthon maradhatott volna, inkább elment mégis dolgozni, az sem érdekelte,hogy akkor a gyerekek tuti elkapják tőlem a betegséget, mert nincs aki foglalkozzon velük.Amikor hazajött este, akkor sem kérdezte meg,hogy vagyok. Végül betegek lettek a gyerekek, meg ő is, bár ő csak taknyos, de magának persze állandóan méri a lázát,ami nincs is, mert 37-nél feljebb nem ment még a lázmérő:) Na, ezt csak a legutóbb történt dolog volt, csak példaképp írtam le, de nálunk pl. sok ilyen van.

Beszélgetnetek pedig muszáj lenne, máshogy nem juttok egyről a kettőre. Az sem jó,ha szó nélkül tűröd a boldogtalanságod, mert az nem megy egy életen át. Én sokszor elkapom azért a férjem és már tudunk beszélgetni, ezért tudom,hogy ez mennyire fontos! Én sem tudom,hogy fog alakulni a helyzetünk,de amíg 2 ember szereti egymást,addig még menthető a dolog mindkét fél erőfeszítései árán. Ha pedig nem is szereted már,akkor nem biztos,hogy vele kell mardadnod...bár ezt könnyebb leírni,mint megtenni...

Ismerős a helyzet, nálunk kicsit más, de ez most nem ide tartozik...

Szerintem meg keress valami hobbit, barátokat, tudom hogy baba mellett nehéz, de ha találnál olyan területet ami kielégit, kitölti azt az űrt amit most érzel, akkor egész máshogy fogod látni a férjedet is. A pasik amúgy is nehezen ismerik fel ezeket a helyzeteket, csak mi nők vagyunk ennyire érzelmesek, bonyolultak, sok könyv szól erről hogy mennyire más egy férfi és egy nő így nem is érthetik egymást. Persze az lenne a legjobb ha megtudnátok beszélni, de írod hogy ez nem megy, úgyhogy én ezt tudom javasolni és még annyit, hogy légy türelmes, az idő jó orvosság.