Kötődő nevelést alkalmazók, van köztetek olyan, aki NEM alszik együtt a babájával?

Így van, ahogy az első írta. Ha neked valami nem tetszik, nem csinálod, ennyi.

Egyébként sem lehet mereven ragaszkodni a "nagykönyvhöz", mert minden baba, minden személyiség más. :)

Ami tetszik és jó nektek, beválik, csinálod, ami nem tetszik, nem jó, nem csinálod.

A kötődésnek több típusa van a pszichológiában. Bizonyára a biztonságosan kötődőre gondol mindenki, illetve az amerikai besteller írója is. Mert olyan nincsen, hogy "kötődően neveljük". Van biztonságos, elkerülő, ambvivalens és megzavart kötődési minta.

Ezek közül az utolsó patológiás igazán.

Nem tartom jónak az együtt alvást, több oknál fogva sem. A mi kultúránkban mások a társadalmi viszonyok, mint a természeti népeknél, más az elvárás az embertől, a gyerektől is. Az együtt alvó családoknál a gyerekek sokkal dependensebbek lesznek a szüleiktől, később önállósodnak, az egészséges leválás is sérülhet. Ez azoknál a társadalmaknál mondom belefér, ahol nem elvárás az önállóság, az egyénnek kisebb szerepe van, inkább a csoportkultúra erősebb.

Kedves kérdező, a biztonságos kötődés akkor alakul ki, ha a csecsemő jelzéseire az anya az első perctől kezdve érzékenyen reagál, tükrözi az érzelmeket, elérhető, biztonságot, kiszámíthatóságot nyújt. Abszolút nem feltétele az együtt alvás. Bolby kísérleteiről olvashatsz, ha érdekel a téma. Ő végezte el a kötődési kísérleteket. Nagyon érdekes és izgalmas.

Az is nagyon fontos, hoghy a megfelelő fejlődési kornak megfelelően kezeljük a gyermeket, ne siettessük, de ne is hátráltassuk. A túl hosszú szoptatásnál ez utóbbi előfordulhat, hogy túl sokáig tart az "orális szakasz", a frusztrációkat túl sokáig szoptatással enyhíti az anya. Ez csak egy példa, agyon sokszor a későbbi életkorokban jönnek elő gyerekkori, csecsemőkori szülői hibák.

A kötődő nevelésnek (legalábbis az én értelmezésem szerint) pont az a lényege, hogy nem előre lefektetett szabályok, könyvek alapján neveled, hanem az ő és az egész család igényeit figyelembe véve.

Én ismerek olyan kötődően nevelő anyukát, aki nem hordoz. Vagy olyat is, aki nem tud szoptatni. Ettől függetlenül sosem hagyják sírni a babát, kielégítik az igényeiket, és boldogok.

Mi nem alszunk együtt a babával, mert csak így tudunk igazán kettesben lenni a férjemmel.

Én úgy gondolom,hogy kötődően nevelem:mindíg reagáltam ha sírt,soha nem hagytam egyedül a szobájában rácsukva az ajtót,sokat foglalkoztam vele,mindíg az ő igényeit néztem és nem hasonlítgattam más babákhoz,szeparációs szorongás közepette ha engem igényelt akkor vittem magammal a wc-re is akár de nem aludt SOHA köztünk.

Most 2 éves és egy kiegyensúlyozott,boldog kiskrapek.

Két hete bölcsis,sajnos még sír utánnam a bölcsibe,ebből gondolom,hogy kötődik hozzám.

Van olyan barátnőm aki simán kimehet a lakásból teregetni,söprögetni úgy hogy a gyerek bent tv-ik( 2 éves szintén) és a gyerek meg sem nyikkan utánna,nem is keresi anyát még fél óra-óra múlva sem...na itt már nem biztos,hogy a gyerek kőtődik az anyjához.

Szia!

Mi is kötődően/ válaszkészen nevelünk:) de nem alszunk együtt a babával. Mi azért nem mert egyikünk sem tudott jól aludni. Ha kell magunk mellé vesszük a kislányt természetesen.

Az együttalvás(hordozás, stb.) nagyon jó _eszközei_ a kötődő nevelésnek, megkönnyít(het)ik a szülő dolgát(pl. az együttalvás éjszakai etetésnél ha sokszor ébred a kicsi; hordozás ha soksok testközelségre van szüksége, netán sírós vagy hasfájós) de nem kritériumai:)! Ha úgy csináljátok, ahogy zsigerből jön, és mindannyiótoknak a legjobb, akkor nem lesz semmi baj és nem szenved hátrányt a kicsi sem.