Amikor már megfogant a babátok, hogyan készültetek érzelmileg az előttetek állókra, szülésre, gyereknevelésre?

Nem tudom, mire gondolsz, hogy "bepotolni" kellett volna.

En tudtam szeretkezes utan, hogy most megfogant. Valahogy ereztem. (Es tenyleg akkor fogant, maskor nem foganhatott) Ezert mar onnantol kezdve keszultem a dologra, de foleg akkor eltem bele magam, mikor pozitiv lett a teszt. Furcsa erzesek kavaroktak bennem, nem tudnam leirni. Izgatott voltam es kulonlegesnek ereztem az egeszet, magamat, hogy most mar ott van bennem egy kis eloleny. Nem tudtam elkepzelni, hogy hogyan tortent, elkezdtem azon agyalni, hogy vegul is, hogy fogan meg egy baba, ugy ertem tudom a menetet, de akkor is, hihetetlen, hogy ket sejt talalkozik es egy baba az eredmeny. Masok is osszehoztak mar a babat elottunk/utanunk, de hogy mi is kepesek vagyunk ra?!:D Meg arra gondoltam, hogy meg milyen jo, hogy a szervezetem tudja, hogy mit kell csinalnia (hogy kell "felepitenie" egy babat), mert en tuti nem tudnam megcsinalni, meg ilyenek.:D A mai napig buszke vagyok ra, es mindig azt szoktam mondani, hogy en csinaltam:D Az eletem legnagyobb produktuma, a legnagyobb dolog, amit csinaltam, elertem az eletben. Es boldog voltam, hogy kepes vagyok ra, kivalasztottnak ereztem magam.

Az elso pillanattol kezdve beszeltem hozza, gondoltam, ez nem csak a babanak segit felkeszulni, de nekem is. Es valoban, ez a "terapia" mindkettonket felkeszitett, es valami olyan kulonleges mely kapcsolatot alakitott ki kettonk kozott, amit ugy erzek, csak egy anya es gyermeke kozott lehet. Valamifele telepatia alakult ki kozottunk, ami a mai napig fellelheto kapcsolatunkban, habar egyre halvanyabban. (kezdetben ahanyszor en felebredtem ejjel, o ugyanugy felebredt abban a pillanatban, ahogy en is felebredtem egy az egyben, ahogy o felebredt-meg az utan is, hogy kulon szobaban altattuk) Ha nem ebredt fel, en csak annyit mondtam magamban, hogy jol van, most mar felebredhetsz, es o felebredt. Lassan 2 eves, de a mai napig legtobbszor egyszerre ebredunk.

Terhessegem alatt is igy mukodott. Ha nem rugott egyszer se egesz nap, akkor csak mondtam neki, hogy adjon legalabb egy jelet, es o azonnal rugodt, de csak egyet:D

Amikor duhos voltam, faradt, kedvetlen, vagy hasonlo negativ voltam, akkor gyorsan kontrolaltam magam, hogy ne vegye at az erzelmeimet tul sokaig. Rengeteget "beszelgettunk", "megbeszeltunk" mindent.

Ahogy elkezdtuk a 20. het kornyeken megvenni az elso kis ruhakat, babakocsit, jobban megfoghatonak ereztuk a gyermekunk, letettuk az agyunkra a kis ruhat es mondogattuk, hogy, na, ekkora lesz:D Tologattam a babakocsit, hogy szokjam, ravettem parom, hogy o is beszeljen a babahoz. (barcsak erezhette volna, milyen, amikor rugdos a baba) Mikor eloszor lattuk az ultrahangon (12 hetesen, kulfoldon elek, itt ekkor van az elso), az valami leirhatatlan volt, ugy ereztuk, hogy vegre talalkozhattunk vele.

Leirhatatlan erzes terhesnek lenni. Az elso terhesseget mar ismerem. Annak az a varazsa, hogy minden uj, a kovetkezo terhessegeknek pedig szerintem az a varazsa, hogy mar tudod, mi var rad, es pont ezert varod annyira:D

Bepotolas: Esetleg egymassal -parommal? Nem nagyon, mi 5 eve egyutt voltunk, 2 eve egyutt laktunk, mikor jott a baba.