Ti mit csinálnátok a helyembe? Csak én nem bírom. Én vagyok túl gyenge? Ti hogy bírnátok? Önzőség, hogy így döntöttem?

Minden elismerésem a Tiéd, hogy eddig is bírtad. Ezek szerint én még gyengébb és önzőbb vagyok, mert én 3 egészséges gyerekkel nem tudnék belemenni, hogy kimenjen külföldre dolgozni...

Azon a véleményen vagyok én is, hogy inkább szegényebben de boldogabban, mint gazdagon de magányosan.

Bízom benne, hogy jóra fordulnak a dolgaitok és újra megtaláljátok az egymás melletti boldogságot, biztonságot.

Nehéz. Ha itthon van, nem keres annyit hogy az ember ki tudja fizetni a hitelt, a számlákat, a kaját, akko meg azon megy a veszekedés, hogy kevés a pénz.

Egyébként ha fél évet kint dolgozik a párod Németországban, van ott bejelentett lakcíme, akkor kérheted a gyerekekre az ottani családipótlékot, ami 150 euró/ gyerek.

De heti 1-2 alkalommal 2-3 órában egy egyetemistát, vagy anyukát vagy egy nénit megkérhetsz hogy 1000ft/ óráért vigyázna-e a gyerekekre, amíg elmész vásárolni, vagy fodrászhoz, vagy akár csak barátnővel kávézni!

Gondolom Nincsennek barátnőid kisgyerekesek, akik néha átjönnének, vagy átmennél, az is felüdülés, ha van kivel beszélgetni.

Hívj át valakit, akár a játszótérről akivel azoktál beszélgetni, nekem is így lettek gyerekes barátok!

Gondolom nyomasztó az egyedüllèt a gyerekekkel.

Apám kiment külföldre dolgozni, amikor 12 éves voltam, az öcsém is 10 volt már. Akkor nagyon nehéz volt, mert hiányzott, és volt olyan időszak, amikor két havonta találkoztunk, és akkor se otthon, mert nem jöhetett haza a háború miatt.

Borzalmas időszak volt, de akik otthon maradtak, és elmentek harcolni sokkal rosszabbul jártak. Az utóbbi 10 évben csak a pénzért maradt kint, meg hogy jó legyen a nyugdíja. Annakidején anyám mondta neki, hogy menjen ki, és apám emiatt azóta is hibáztatja. Talán az a baj, hogy nem teljesen volt közös döntés.

Megértem, hogy nem bírod ezt a helyzetet, de közös megoldást kell találnotok. Nem tudom mik az egyéb okok, ami miatt ti nem mehettek ki, de azokra is lehet megoldás (mégha most nem is látszik) Ha a férjed itthon is lenne, egyáltalán nem biztos, hogy olyan segítséget nyújtana, amilyet te szeretnél. Tapasztalatból mondom, hogy a pici babákhoz inkább női segítségeben gondolkozz, a férjed max annyit tudna nyújtani, hogy veled lesz és bátorít. Ha hazajönne, és ilyen betegesek vagytok, nem biztos, hogy jobban alakulna. A helyedben én kimennék hozzá, amúgy.