Van itt olyan Anyuka, aki gyermeket vállalt mert szeretett volna sajátot, de világ életébe "nem rajongott a gyerekekért"? Bővebben lent.

Ne viccelj, a sajátod a te véred, úgy fogod szeretni mint soha senki mást. Legalábbis ép eszű nő így tesz.

Nem kell ahhoz szeretni az összes gyereket, hogy a sajátoddal jóban légy, és megtegyél érte mindent.

Az anyaság olyat hoz ki belőlünk, mint azt soha nem is gondoltad volna. Rajongás, önfeláldozás a saját babádért.

Ha vágysz babára, akkor biztos, hogy szereti fogod.

Én sem voltam soha gyerek-rajongó. A lányom viszont mindennél többet jelent. Ő az én kis kincsem, érte vagyok, leginkább az ő létezése adott értelmet az életemnek. Más gyereke még most sem köt le, de nem is lettem ezért óvónő. :)

Az a 9 hónapos utazás, amit ketten együtt átéltek, majd a születés élménye (még ha nehéz is) örökre él majd benned, és egy nagyon mély, szoros kapcsolatot ad.

A kislányommal jó a kapcsoltunk, remélem tini korában is így marad, de én sem gondoltam volna, hogy egyszer eljön a perc, hogy anya szeretnék lenni és élvezni is fogom, de tudod, ez egy olyan kapcsolat, amit senkivel nem élhetsz át. Igaz a mondás, hogy ha megszületik a gyermeked, akkor szíved a testeden kívül fog szaladgálni, a gyermekedben. :)

A sajáttal másképp bánik az ember.

Én a mai napig nem tudok sok gyerekkel mit kezdeni, de tény, hogy empatikusabb lettem még a nagyon rossz kölykökkel is. A sajátomat meg imádom, nincs is rá szó mit érzek iránta.

Ha vágysz gyerekre, akkor ne félj, a sajátod lesz a mindened. A többi gyerekről meg gondoskodjon a saját anyja. :)

Nekem egyszer kellett vigyáznom a szomszéd 1 éves kisfiára, de utána mondtam, h "kösssssszzzziiii". Se pelenkázni nem tudtam, cumisüveget akkor láttam életemben először....hajjajaj.....

Most már 2 saját gyerekem van. Az első volt a "tanulópénz", a hónapok alatt szépen összerázódtunk.

Ja, és én terhesség alatt se voltam ez a "2 méterre lebegek a föld felett, mert terhes vagyok" típusú.

Hanem! Amikor legelőször megláttam a kis magzatmázas babámat, akkor olyan hihetetlen szeretet töltötte meg a szívemet, hogy azt mondtam , érte minden szenvedés megérte! És így volt ez a 2-nál is, csak gyönyörködtem benne, hogy "tényleg az enyém???":)

Szóval, egészen más...hidd el :)

Én 31 éves koromig vártam a gyerekkel, mert úgy éreztem, hogy nem nekem való. Más gyerekével nem tudtam mit kezdeni, nem is rajongok értük.

Azóta már más gyerekét is megtanultam értékelni, mind olyan aranyos. És imádom a gyerekeimet.

Soha nem voltam babázós kislány, ez később is megmaradt. Nem ájultam el, ha kisbabát láttam, aranyos meg minden, de ezzel le volt tudva. Sőt, kicsit tartottam is Tőlük, megfogni nem mertem őket, mert féltem, olyan kis törékenyek, ráadásul, ha egyszer elkezdtek volna sírni, tuti sokkot kapok.

Egyik hétről a másikra csapott belém az érzés, hogy itt az idő, a Párommal szeretnék babát. Szerencsére akkor Ő már szerette volna. Második hónapban sikerült.

Tényleg az a 9 hónap felkészít Téged sok mindenre. A szülés maga a csoda (bár nem volt egyszerű). Ennek ellenére mikor láttam, hogy könnyben úszik a Párom szeme, ott a szülőszobán, na azt nem lehet elmondani milyen érzés.

Az első pillantás, mikor úgy nézett mélyen a szemembe, hogy Ő bizony még pár hetesen is tökéletesen tisztában volt vele, hogy én vagyok ANYA! Onnantól végem volt, el lettem mosva. Mai napig bennem él az a pillanat, kicsit hülyén hangzik mert előtte is szerettem, na de ott akkor örökre szerelmes lettem. Pedig kislány...

Minden egyes nappal jobban imádom, egy huncut mosoly, egy egy ügyes mozdulat, az a ragaszkodás, mikor két kézzel kapaszkodik utánam. Ezeket meg kell élni.

Imádom nézni, ahogy játszik Apával. Imádom látni, ahogy egymásra néznek, órákon át el lennék azzal, ahogy őket figyelem.

Még csak 11 hónapos, mi lesz velem később??? :D Várjuk a kis tesót, 14 hónap lesz köztük a korkülönbség. Pár évvel ezelőtt ezt mondják Nekem, még magam sem hittem volna el, hogy így lesz. :)

Tudom, hogy a Hugit is így fogom imádni, és már tudom azt, hogy a szeretet tényleg nem fogy el, minél többet adok belőle, annál több marad Nekem.

Hidd el, Nektek is jó lesz a viszonyotok a jövendőbeli Babával. :) Azt kell megvárni, amíg érzed belül, hogy eljött az idő! Akkor már nem lesz semmi gond.

Engem a legtöbb gyerek kifejezetten irritált,neveletlenek elkényeztetettek...

A saját gyerek az más ,imádom Ő a minden. De nem is egy hisztigép :) mások is nagyon szeretik,akik hozzám hasonlóan nem gyerekmániások.

Azóta van egy egy baba barátom.De továbbra sem kapok k gügyögő görcsöt egy csecsemő láttán.

És szeretnénk még gyerkőcöt nagy családot.