Én vagyok a hibás? Jogos a sértődés?

Szerintem főként attól függ, milyen hangnemben szóltál át, de én semmiképpen nem rohantam volna el anyukád helyében. Ezt egy kicsit infantilis viselkedésnek tartom, főleg ha tudja, hogy ilyenkor mindig csöndben kell lenni.

Ne aggódj, megbékél!

anyukád reakciója sem volt jó de szerintem az is erős, hogy nem lapozhat újságot a másik szobában :D

én ilyenkor egyszerűen egy órával később fektetem le a gyerekemet, neki is jó, hogy nagyizhat, ahogy írod, sokat vagytok ketten, így igazából az az egy óra csúszás annyira számított volna?

na mindegy, szerintem nem kellett volna szólnod, anyukádnak meg kellett volna elmennie. mondjuk ha az is baj ha levegőt vesz (jó tudom, túlzok :D) akkor nyilván én is elmentem volna a helyében. szerintem senki nem szeret lábalatt lenni

Nem értem a "mai" anyukákat. Csak az a jó amit ők csinálnak, a nagymama csak 5 percre láthatja az unokáját, a kezébe nem veheti, nem jöhet át bármikor csak ha bejelentkezett egy hónappal előtte, még a másik szobában sem olvashat újságot levegőt vehet, vagy az is túl hangos??

Megértem, hogy nyugalom kell a gyereknek elalváshoz, na de túlzásokba sem kell esni szerintem. Meg kell szoknia a gyereknek, hogy újságlapozgatás közben is el kell aludni. Vagy soha nem lesz olyan, hogy valaki pont ott lesz mikor elalszik? Megértem anyukádat, hogy megbántotta a beszólás, talán nem kellett volna így reagálni, na de az, hogy infantilis lenne, ez felháborító jelző az egyik válaszolótól.

És most szokás szerint jöhet a lepontozás. :))

Én nem akartam bántó lenni, csupán arról van szó, hogy felnőtt ember vagyok, és soha nem szoktam sehonnan "elviharzani", mert az nem megoldás, igenis csak gyerekek csinálnak ilyet. Ez a kommunikáció teljes hiánya.

A nagyapám szokott ilyet csinálni, hogy ha nem tetszik neki, amit valaki mond, akkor hátat fordít, és az illető orrára csapja az ajtót. Ezt én olyan szinten tartom felháborítónak, hogy le sem tudom írni. Egyszerűen tiszteletlenség valakit csak úgy szó nélkül otthagyni.

Szerintem is inkább anyukád reakciója lehetett a túlzó.

Sokunknak lehet ismerős a szitu, mert aki szoptatással altat, az tudja, hogy bizonyos életkorokban pont úgy viselkednek a gyerkőcök, ahogy a tiéd is. Vagyis minden neszre élénken reagálnak és akkor borul a megszokott rend... Ez persze nem világvége, de ha rendszeresen ismétlődik, akkor jogosan szólhat érte az anyuka.

Ha valóban ismeri anyukád a ti szokásaitokat és tényleg nem durván szóltál neki, akkor ez az ő "túlkapása" volt. De ha nem így van, akkor lehet, hogy picit te is ludas vagy benne. Egyébként nem hinném, hogy ez tartós harag lesz - a legegyszerűbb, ha legközelebb megbeszéled ezt vele, esetlegesen bocsánatot is kérsz, ha ez szolgálja inkább a békét. :) (Még akkor is, ha nem te hibáztál; nem akkora dolog ez, hogy morcogni kelljen rajta később is.)

Azzal pedig nem értek egyet, hogy "ehh, ezek a mai anyukák milyenek". Szerintem régen is megvoltak a szülők saját gyereknevelési elképzelései és szokásai; max. nem volt ennyire elterjedt, hogy ezt a nagyszülők tudomására is hozták. (De szerintem mindannyian halottunk már ilyesmit családon belül, hogy "de nem szerettem, amikor anyám vagy apám ezt csinálta a gyerekemmel, de nem szóltam inkább..."). Ez mennyivel jobb? Semennyivel.

Szerintem semmi gond nincs azzal, ha nyíltan, de normális stílusban elmondjuk nekik, mit és hogyan szeretnénk a saját gyerekünkre nézve. Elvégre mi vagyunk a szülők, a mi felelősségünk, dolgunk, ezt pedig tiszteletben kell tartani mindenkinek. A szülő mindenkor hajszálnyi elsőbbséget élvez a nagyszülővel szemben, ez így van rendjén.

Nekem is volt már pár vitám a saját anyummal, mert néhány dologban mi se értünk egyet. Ilyenkor egyrészt elmondom neki, hogy MIÉRT szeretném azt, amit, másrészt végső esetben megkérem, hogy akkor is, ha nem ért ezzel egyet, legyen szíves tiszteletben tartani a kérésünket. Biztos nem könnyű neki toleránsnak lenni (minél idősebb valaki, annál nehezebb), de eddig szerencsére együttműködött velünk.

Ugyanez mondjuk anyósról már egyáltalán nem mondható el - hát nem is látom szívesen a családom közelében....