11 hetes a kisfiam. Milyen készségfejlesztő játékok léteznek ilyen korban?

3-6 hónapos csecsemők

Forrás: Kovács Ágnes: A doktor néni könyve 2007.08.30. 10:53

Mire a harmadik hónap végére érünk, gyönyörű, a körülötte lévő felnőttekkel és gyerekekkel egyre többet kommunikáló, vidám, elégedett csecsemő lett a ráncos, vörös bőrű újszülöttből. Ekkorra a családi rend is helyreáll, az első bizonytalanságok elmúltak, a csecsemő napról napra ügyesebb, mindennap produkál valami újat. Érdemes feljegyezni, hogy mit csinál, mert nem tudjuk majd fejben tartani, annyi változás következik!

Mozgás

Elkezdődik a függőleges helyzetbe emelkedés, persze először csak a fej, majd a mellkas emelgetése. Egyre jobban élvezi, ha a felnőtt ölébe ülhet, nem is igen akar vízszintesen feküdni. A helyét is változtatja, hátáról a hasára, majd vissza is fordul, féléves korára ezt már úgy kombinálja, hogy gurulva helyváltoztatásra is képes. Hátán fekve mindkét lábával hátrafelé löki magát, vagy óramutatószerűen körbeforog az ágyban, mire odanézünk, már az ágy másik végében van. Minden energiáját mozgásra fordítja.

Már korán, néhány hónaposan szüksége van a nagy térre és kemény talajra ahhoz, hogy mozgása megfelelően fejlődjön. A mozgás segítségével a gyermek ismereteket gyűjt a külvilágról. Törvényszerűségeket ismer meg, ismeretei állandóan bővülnek. Először egy plédre vagy lepedőre lesz szükség, amit a szőnyegre vagy padlóra helyezünk. Nyugodtan tegyük erre a szigetre, a kemény talaj nem nyomja, nem kellemetlen neki! A puha franciaágy vagy heverő akadályozza mozgásának fejlődését, például hasra vagy hátra forduláshoz nem tud úgy elrugaszkodni, ráadásul könnyen lepottyanhat!

A tárgyakat már nemcsak szemével követi, hanem fejével is utánuk fordul. A felkínált játékért nyúl, már képes megfogni, sőt, hamarosan arra is képes, hogy egyik kezéből a másikba átvegye.

Szellemi, érzelmi fejlődés

A világ megismerésében nagy léptekkel halad előre. Felismeri kedvenc zenéjét, van már kedvenc játéka, felismeri a nevét, figyel arra, aki megszólítja.

Édesanyját megismeri, örül érkezésének, és sír, ha eltűnik. Annál nagyobb az öröme, ha az eltűnt mama hirtelen mégis megjelenik, mondjuk az asztal széle vagy a fejére tett kendő mögül. Így alakul ki a „bújócska-játék”, amit féléves korára megunhatatlanul, hatalmas nevetésekkel a végtelenségig képes ismételni.

Hat hónapos korára jelenik meg a kötődési viselkedés, vagyis a szeretett személy látványára kifejezett örömmel, hiányára sírással, szomorúsággal reagál. Ha ebben az életkorban édesanyját néhány napig nélkülöznie kell, szomorú és komoly lesz, a vele foglalkozó felnőttekre ugyan mosolyog, elfogadja gondozásukat, látszólag jól megvan. De mosolya kimért, csitulnak az életkorra jellemző nagy kacagások és játékok. Ha a nélkülözött édesanya megjelenik, leírhatatlan az öröme. Csak az tudja, mit képes produkálni, aki valaha átélte ezt. A kötődési viselkedés alapvető fontosságú további fejlődésében, ezért ezeknek a szívszakasztó jeleneteknek örülni kell.

! Mégis: ha csak nem elkerülhetetlen, 2-3 éves kora előtt ne hagyjuk másra a kisgyereket éjszakára vagy több napra.

A gyermek korai egyszemélyes kapcsolata egész életére szólóan meghatározza testi, lelki, szellemi fejlődését. Személyisége és szociális képességei – vagyis a társadalomba való beilleszkedés, a környezetében élő emberekkel való kapcsolat, emberi kapcsolatok kötésére és azok megtartására való képesség – a kötődési viselkedéssel párhuzamosan fejlődnek.

Ebben az életkorban már bizonyos szituációkból előre tudja, mi fog történni, felismeri a számára legfontosabb összefüggéseket, ha azok rendszeresen ismétlődnek. Ha meglátja a bundazsákot vagy a sapkát, készségesen és boldogan segít az öltözködésben, hiszen tudja, hogy sétálni mennek. Ha este vetkőztetik, előre örül a fürdésnek, napközben azonban már véletlenül sem gondolja, hogy vetkőzés után fürdés következik.

Beszédében már hangok ismerhetőek fel, egyre színesebben „beszél”, játszik a hangjával. Magánhangzókat kapcsol mássalhangzókkal gagyog, egyre érthetőbben fejezi ki magát. Sikongat, kacag, dünnyög, és élvezi a felnőttek általa kiváltott örömét.

Játék

Viselkedésében megjelenik a játék kezdeményezése. Játékait kidobja az ágyából és szemével követi. A dolgok rendes menete szerint a felnőtt visszaadja, és elkezdődik az erre az életkorra jellemző nagyon fontos játék: akár húszszor is kidobja, és kacag, ha visszakapja. Ebben a játékban már együtt játszik a felnőttel, megjelenik az együttműködés, a közösségi játék, ami fejlődésének ismét egy fontos állomása. Ezért ne bosszankodjunk a derékfájdító gyakorlatok miatt.

A játékot a felnőttkorban zajló feladatok, tevékenységek gyakorlásának kell tekinteni. A gyereknek azonban meg kell tanulnia játszani. A játék tapasztalatok gyűjtése, a tudás megszerzésének korai formája. Ha a tapasztalatok gyűjtésében magára hagyjuk, csak lényegesen szűkebb körben képes ezeket a tapasztalatokat begyűjteni.

A csecsemő és az anya együttes játéka rendkívül fontos a szellemi és pszichés fejlődés szempontjából. Az anya hangulata, öröme, aktivitása átragad a csecsemőre, megtanulja a játék élvezetét, és közös örömük, közös élményük még szorosabbra fűzi kapcsolatukat. Kimutatták, hogy a korai anya-csecsemő játékok változatossága, színessége, öröme nagymértékben befolyásolja azt, hogy későbbi, felnőtt életkorban milyen értékben lesz képes a feltöltődésre, a felüdülésre, a hasznos játékkal eltöltött kikapcsolódásra.