Ti hogy döntenétek?

7 hónaposan nem is biztos hogy beveszik. a bölcsik többsége 1 éves kortól veszi be a gyereket. Szerintem halaszd a tanulást egy kicsit, kb jövő tavaszig. Az bő fél év lenne, addigra nő annyit a gyereked, hogy szépen eljátsszon a többi gyerekkel, és nem sínyli meg annyira az elválást, mint amennyire most sínylené.

Bölcsibe nem fogják felvenni, oda munkáltatói kell, ráadásul már rég jelezned kellett volna, hogy menne. Vagy magánra gondoltál? Párod nem tud rá vigyázni, amíg iskolába vagy?

Ha már most halasztgatod, később is mindig lesz valami ami miatt nem tudsz majd tanulni :-(

Előbb kellett volna szakma, aztán gyerek...

Szia én is tanulok bár én egyetemen. Nálunk egyéni tanrendet lehetett kérni hogy befejezzem a szakomat. Így csak vizsgázni járok be amikor is eljönnek velem apucival és megvárják a másfél órás vizsgámat. Most 1 évem lesz és ez az utolsó félévem amikor államvizsgázok. Annyira egymáshoz vagyunk nőve, hogy el sem bírom képzelni, hogy más vigyázzon rá. 7 hónaposan is kis tökmag volt még. Párommal mi is kissé el vagyunk távolodva de ennek nem a kicsi az oka. Illetve inkább ő miatta vagyunk együtt. Én utólag döbbentem rá, hogy nem 20 évesen kellett volna apát látnom egy férfiben. Ettől függetlenül, ha vissza is mehetnék az időben sem tennék másként, mert bele halnék minden percbe amíg a kislányom nem lehetne velem. Hogy mi nem jövünk ki és talán nőként sosem leszek ,,boldog" hát... járulékos veszteség... többre tartom, ha anyaként vagyok boldog. Inkább a kisbabád érdekeit tarts szem előtt és nem a kapcsolatodét. Ne add azért egész napra bölcsődébe, hogy néhány órával többet legyél a pároddal. Sok családban estig dolgozik az apuka és jóformán csak a hétvégét tölti együtt a család. Ezt mégis boldogan teszik. Ez bizonyítja azt, hogy mi hiába végzünk itthonról távmunkát mind a ketten és hiába töltjük a nap 24 óráját együtt, hiába keresünk jól... csúnyán mondva hülyét kapunk a másiktól. Nem ezen fog múlni a kapcsolatotok, hanem hogy mind a ketten hogyan viszonyultok a másikhoz. Sajnos a legtöbb korai szerelem nem szokott jól végződni. Én 21 évesen szültem meg a kislányomat és így 1 év távlatából azt tudom mondani, hogy hiába 6 évvel idősebb a párom, az én személyiségem nem forrt ki igazán a baba vállalása előtt. Ha tehetném kettesben élnék a kislányommal. Ekkor lennék igazán boldog. Ám ezt nem tehetem meg, mert mind a ketten jól tudjuk, hogy bármit megtennénk mindketten a lányunkért és nem akarok ilyen harcba belemenni. Félek, hogy elveszíthetem. Továbbá a kislányom is imádja az apukáját, aki valóban jó apa (csak csapni való férj). Erre mondom én azt, hogy az ilyen szituációk nem a kisbaba érkezése, vagy nem a rengeteg munka miatt alakulnak ki. Az én édesapám reggel 8-tól este 10-ig dolgozott! 30 éve még is jó férj édesanyám oldalán! Hétvégente ha majdnem belehalt is a fáradtságba mindig elvitte a családját moziba, kirándulni, állatkertbe, pizzázni, stb... Lehet így is és úgy is!