Tényleg annyira rémes ha kicsi a korkülönbség a gyerekek között? (2 év) Annyira nehéz?

Hát nem tudom, nekem kereken 2 év van a gyerekek között... az első időszak tényleg nem könnyű, de most 2 és 4 évesek, már nem találom nehéznek. Na jó vannak helyzetek amiket nem könnyű egyedül megoldani (6-18-ig egyedül vagyok velük) de semmi sem lehetetlen. Kell hozzá kitartás meg némi leleményesség. Most már szépen eljátszanak együtt.

Az öcsém és én köztem 5 év van, amire vissza tudok emlékezni, hogy mindig veszekedtünk, verekedtünk, nagyon sok rosszaságot megcsináltunk. Bár felnőtt korunkra nagyon jó testvérekké váltunk, de így utólag le a kalappal anyánk előtt, hogy ép elmével kibírta.

nővérem és köztem 22 hónap van, emlékeimben nagyon jónak éreztem ezt a különbséget, nagyon összenőttünk, mindent meg tudtunk beszélni. a mai napig is sokat segítünk egymásnak.

gyerekeim közt ugyanennyi idő van, a kicsi most 4 hónapos. az első 2-3 hónap tényleg durva volt. de nem a kicsivel volt nehéz, hanem a naggyal. épp a tesó születésekor kezdte a dackorszakot, voltak olyan éjjelek, hogy úgy kiborult hogy nem tudtuk megnyugatatni (üvöltve ébredt, hajtogatta, hogy "babababa!", ha odafektettük magunk mellé, az sem volt jó, ha a szobájában feküdtünk mellé, az sem volt jó, ha kimentünk a szobából, akkor is sírt... meg sajnos a dühét a babán akarja kitölteni. alapesetben nagyon szereti, puszilgatja, simogatja, de ha feldühödik valamin, akkor belemarkol a baba arcába, vagy megharapja a lábát...)

szóval most ezt nehéznek látjuk, alig várjuk, hogy erősödjön meg a kicsi, hogy ne kelljen így félteni. a következő gyereket vagy még kisebb különbséggel szeretnénk (hogy a dackorszakkal ne essen egybe), vagy nagyobbal.