Megőrülök már másfél éves fiammal séta közben, mit csináljak? Ne menjünk sétálni?

Megoldás nálunk:

Ő tolta a babakocsit, a boltban ő vette le az árut és ő pakolta be a kosárba.

Mindig vettem neki valamit amivel lefoglalta magát, vettem neki müzlit, annak a kicsomagolásával eltöltött 20 percet is.

Még csak most kezdődik a dackorszak, csak türelem, ha látja hogy ideges vagy akkor annál jobban dacoskodik.

Hú, még egy valami eszembe jutott! Egy barátnőm vett kisautót, és azon húzza a kisfiát. Mikor elunja az ücsörgést a pici átadja neki a madzagot, és akkor az az élmény, hogy húzhatja maga a kisautót. Vagy vannak ezek a csattogós "szörnyecskék" (bocsi a kifejezésért, de nekem a hajat lecsattogták a fejemről), amiket tolni lehet. (lepke, béka, kakas, én ezeket láttam) Amíg azt tologatja nem tud olyan gyorsan irányt váltani, és talán jobban leköti a séta. Hátha, valamelyik hasznosítható lesz! :)

Nehéz időszak, de túl lesztek rajta! Én már mosolyogva gondolok vissza erre, pedig a "nagy" fiam még csak 3 éves, a kicsi pedig 13 hónapos, szóval nemsokára újra benne leszek én is! :)

2. vagyok.

te mekkora egy paraszt vagy kérdező :D

képzeld, tudok gondolkodni :D

te kérdezted:

"Ne menjünk sétálni?"

képzeld, az én gyerekem is volt 1,5 éves és sikerült megnevelnem, mindig fogtam a kezét, igen, akkor is ha hisztizett, bár enyém nem vágta földhöz soha magát :)

pár nap alatt rájött, hogy akkor van séta ha fogja a kezemet. úttesten lefekszik a gyereked? én ezt akkor sem tartom normálisnak, ha az úttesten megpróbálna lefeküdni a gyerekem akkor megfognám és azonnal elvinném onnan.

sértegethetsz de akkor se normális a gondolkodás módod, hogy inkább otthon ülnél vele mint megfognád a kezét erősen és felnőttként viselkednél

Jézusom, kérdező, ne nevettesd már ki magad!

azért tettem idézőjelbe mert tőled idéztem ezt a kérdést...

és hát igen, a stílusod minősíthetetlen, de ez a te szegénységi bizonyítványod :)

Hát az én másfél éves kislányommal sem egyszerű a helyzet. Tőlünk a bolt, kb. 2 percre van. A kisasszonyommal átlag 20-30 perc alatt tesszük meg az oda-vissza utat, mert minden követ és más egyebeket fel kell vennie a földről és tüzetesebben megvizsgálni. És ha még cicával is találkozunk...

Bár mi falun lakunk és itt talán félóránként 3 autóval találkozunk, de azt pl. megtanulta gyorsan, hogy ha autó jön, megállunk az út szélén és megvárjuk míg elmegy (nincs járda). A kezét nem hagyja megfogni, sokszor ő is az ellenkező irányba akar menni, ráadásul, ha jön valaki és hívja őt,hogy menjen vele annak simán megfogja a kezét és elmenne vele. (Nekem erről kell sürgősen leszoktatnom.)

Nem egyszerű velük, nehéz ez az időszak, de csak türelemmel és kitartással lehet elérni náluk bármit.

A mi nagy problémánk az etetés, amikor is nem hajlandó nyugton ülni. Eszik pár falatot, aztán feláll. Utána nekem kell őt etetnem. Vagy beteszem az ölembe és úgy valamivel tovább hajlandó ülni. (Az etetőszékét már szétszedtük kis asztallá és székké, mert állandóan fölállt benne és féltem, hogy kiesik. Akkor inkább mászkáljon a konyhában evés közben.)