Ti mit csináltok, hogy ne bukjatok ki?

van, hogy én is kiakadok. Pedig az én fiam, nem volt különösebben hasfájós, most már a fogzással kínlódunk.

Az esti fürdés nekem is rituálé, beülök a könyvemmel, aztán a jegesmedvék hajtanak ki :)

Én már nem fojtom el, ha kiakadok. Sírok, kiabálok, kiadom magamból (nem a gyerek előtt). Néha szabadságra megyek 1-2órára. Megetetem, elaltatom, rábízom a Mamára, vagy valakire, akit ismer és szeret. Én pedig elmegyek "csavarogni".

Szerintem ennyi KELL és ennyi JÁR is egy Anyának

nagyon fontos dolgot mondok most neked, jó figyelj:

Ez az időszak ISZONYATOSAN hamar el fog múlni! Mire felocsúdsz csak azt fogod látni, hogy a pici fiad kommunikál veled, odabújik hozzád, azt mondja neked, hogy Szeretlek Ana! És Te akkor azt fogod érezni, hogy valamit kihagytál ebből az első időszakból, mégpedig azt, hogy ÉLVEZD hogy Anya vagy! Ez az időszak SOHA nem fog visszajönni az életedben, megélheted majd a 2. gyerekeddel, de az közelsem lesz ilyen. Tanulj más (az én) hibájából, mert amíg élek bánni fogom, hogy nem törekedtem jobban arra, hogy ÉLVEZZEM ezt az időszakot. Tudom, hogy piszkosul nehéz és idegileg felőrli az embert a sok sírás, nyűgösködés, de TUDNIA kell az embernek, hogy ez csak egy szempillantásnyi idő a közös életetekben. Így állj hozzá mindenhez.

Bizony, nagyon igaza van a 3. válaszolónak!

Mindenki kiborul néha, ez normális, aki mást mond az hazudik!

De én is megpróbálok minden este úgy lefeküdni, hogy ez a nap elmúlt, soha, de soha nem élhetem át újra a Fiammal és éppen ezért minden együtt töltött perc ajándék. Igen, még a nehéz percek is.

Én ma délelőtt azért sírtam el magam, mert a 11 hónaposom csikorgatta a fogait és aaannnnyira rossz volt hallani. Persze direkt csinálta és vigyorgott hozzá:)

Ez ilyen.

Pocakja miatt nem kéne egész nap cipelni. Az elkényeztetés.

Ha tényleg ilyen vagy akkor nagyon erős vagy. Fel a fejjel mert ez mindenkit felőröl csak van aki nem vallja be. Vagy hagyja a gyerek aludni.

Könnyen lehet, hogy a fogzást észre sem fogjátok venni.

Én 11 év után vállaltam a 2. babát,pont azért,mert annyira rossz anyának éreztem magam az elsőnél.

Úgy voltam mint te.

Most a 2. 16 hetes,és még néha most is kibukok,de már korántsem annyit,mint az elsővel.

Pedig a nagyfiam a kicsihez képest egy angyal.

És igen! Utólag gondol bele az ember,hogy miről marad le,mert azzal van elfoglalva, hogy mennyire rossz most neki.

Én amikor elalszik a kicsi,sokszor csak nézem ahogy alszik,és gyönyörködök benne.

Nekem a férjem nem egy segítőkész ember.Imádja a gyerekeit,de neki a saját kényelme nagyon fontos.

Soha nem vállalna be egy éjszakát,azért,hogy én egyszer aludhassak.Egyszer majdnem elájultam a gyerekkel a kezemben,ő fogott meg,aztán amikor jobban lettem,ő szépen felment csicsikálni(külön szobában alszunk mióta megvan a pici,mert ő korán jár dolgozni).

Tehát,örülj neki,hogy a párod legalább néha vigyáz rá!

Teljesen megértelek. Már egy éves a lányom, de nyugodt éjszakám még nem volt. Tudtam így lesz, én nagyon rossz gyerek voltam, de nem hittem, hogy ennyire fárasztó lesz. De írtam az első sorban, hogy a lányom már egy éves és lassan észrevettem néhány hetes korában, hogy elszalad az idő és elfelejtem élvezni az anyaságot. Akkor megfogadtam magamnak, hogy elfogadom a helyzetet, a nemalvást, nemevést, és megpróbálom élvezni. Sikerült :) Abban a pillanatban ahogy elfogadtam, másként láttam a világot:)

Mindig lesz oka annak, hogy nem alszik, hol a poci, hol a fogai, hol egy esés, mindig fog valamiért sírni, de érzi majd, hogy anya olelő karjában elmúlik. Nemrég szültél, még a hormonok tombolnak kicsit, nem könnyű neked sem, mint ahogy nekünk sem volt az, de kitartás és picit próbáld élvezni.

Minden anyának fontos a gyereke, de a férjeddel emnj vacsizni, moziba, sportolni, vagy bárhova 2 órára és bízd a babát anyukádra, mondjuk evés után és a köv etetésre hazaérsz, menj és fújd ki a levegőt.

Szorítok neked!

Én egy gyakorlati tanácsot adnék. Ha még nem próbáltátok, nagyon ajánlanám a babahintát. Az én kisfiam is ilyen volt, le sem lehetett tenni, kivéve amikor a hintába tettük. Szépen elringatta, rázta a seggét és legtöbbször elszenderedett benne, de volt, hogy csak hallgatta a zenét és édesen bambult :) Szinte mindig megnyugtatta, szerintem nagyon hasznos találmány.

Kedves Bence! Szerintem ne nagyon kotyogj bele olyasmibe, amihez nem értesz. Egy ekkora babát nem lehet elkényeztetni. Ha nem reagálunk a baba sírására, akkor azzal csak azt érjük el, hogy nem fog bízni bennünk, azt tanulja meg, hogy hiába próbál jelezni, senki nem fogja a jeleket. Ez elég rendesen rányomhatja a bélyegét a személyiségére, szóval elég nagy butaságot mondtál.