Cica és újszülött kisbaba kapcsolata?

Nálunk az első "gyerek" nem cica volt,hanem vadászgörény,de a helyzet hasonló.Mikor hazajöttünk a kórházból,az első dolgunk volt,hogy összeismertessük őket,és persze előtte hónapokig mondogattuk neki,hogy mi lesz az új felállás.

Míg egész pici volt a fiam nem hagytam őket felügyelet nélkül kettesben,és nem mászhatott be a kiságyba.Más szabály nem volt.Később pedig,a fiamnak kellett megtanítani,hogy az almos tálba ne másszon bele:)

Az állatka közvetlen környezetében naponta takarítok,egyébként pedig ésszerű keretek között.Nem sikálom egész nap a lakást,csak mert állatot tartunk.

A testvérféltékenységgel megküzdöttünk,valószínű ti is meg fogtok,de mostanra igazi jó játszópajtások.

Nálunk magától alakult úgy, hogy a macsek nem jött be a szobába, hanem lefeküdt a küszöbre. Ez ment egy hónapig, utána vette a bátorságot, és bejött, akkor egy darabig a szekrény előtt, majd a kiságy előtt feküdt. Soha nem próbált meg bemászni vagy felugrani a kiságyba. Szóval valahogy tudta, hogy most nem ő van a középpontban. Nem raktunk el semmit a lányunk elől sem - ahogy nőtt és mászni kezdett - , de nem túrt a macccs táljába, alom pedig nincs neki bent- kinti-benti cica.

Arra azért persze mindig figyeltünk, hogy pl az ágyra azért ne feküdjön már a macska, nehogy valami szőrszál a keze ügyébe akadjon.

Ma már 20 hónapos a lányunk, nagy haverok. Ölelgeti a cilát, az meg bőszen dorombol cserébe.