Van itt olyan, aki nem szeret a gyerekével játszani?

Szerintem csak hozzáállás és lelki nyugalom kérdése. Amikor éppen nagyon stresszes a napom akkor libabőrös leszek a folyamatos nyávogástól amit a kislányom non stop nyomat. Sőt! Volt olyan, hogy gorombán szóltam rá mert felgyűlt minden.

De az esetek többségében a hisztijét me fel sem veszem. Ha eltör valamit összeszedem... ha sikít valamiért inkább oda adom neki vagy elterelem a figyelmét valami mással játékosan... vagy órákig játszom vele a ,,kukúúcs"-játékot vagy hurcolom az ölemben egy fél napig mert éppen ahoz van kedve.... vagy bármi! És ilyenkor mérhetetlen boldo leszek attól, hogy ő boldog és mellékes, hogy nekem jó-e vay sem és valóban mennyi élvezeti értéke van az adott játéknak... a fontos, hogy ő örüljön neki. Még is vannak napok, amikor csak ülnék a gép előtt vagy elmennék szoliba úgy, hogy ne kelljen azon gondolkoznom, hogy ,,hová teszem"... Szerintem ez nálam teljes mértékben attól függ mennyire tudom a problémáimat kezelni, hogy mennyit kell dolgoznom. Ezek szerencsére ritkák nálam és mindig hasonló képen lelkiismeret furdalásom van. Aztán bűntudatból meglepem néhány plusz óra szeretgetéssel meg játékkal :) Amikor pedig odabújik hozzám, megpuszil, vagy megsimogat akkor érzem azt, hogy tudok honnan erőt meríteni, mert megéri.

De jó....Fel sem mertem tenni ezt a kérdést,pedig sokszor én is hasonlóan érzek.

11 hós múlt a fiam.De a válaszoktól én is megnyugodtam.

Szerintem is más lesz majd amikor már járni fog,lehet vele sétálni.

Legalábbis nagyon remélem...

Szia! Manapság minden babás,gyerekes kérdésből hatalmas problémákat csinálnak mindent túlbonyolítanak,túl aggódnak.Ráadásul vannak ilyen minden lében kanál anyukák akik mindig megmondják a tutit ha valaki eltér tőle azt leszólják,lealázzák,ítélkeznek.

Kisfiam 1,5 éves most már el lehet vele azért játszani autózunk,könyvet nézegetünk,építő kockázunk,dublot építünk,bújócskázunk stb. Kb 7-8 hónapos volt mikor tudtam vele bármit is játszani,akkor kezdte érdekelni a bújócska,felült a kis autójára toltam körbe a házban ilyesmi.Addig mesekönyvet mutattam vagy letettem elé a játékot de nem tudtam vele mit kezdeni,saját magától eljátszott,szórakoztatta magát,énekeltem neki anyukám sokat mondókázott,próbálgatta a mászást az állást.

Mostanában akkor nem szeretek vele játszani ha fáradt vagyok,mert nincs hozzá türelmem,és mert nagyon sok tennivalóm van ( dolgozom ugyanis).Ő nagyon önálló sokat játszik magában,közben magyaráz,énekel a bölcsiben is eljátszik a gyerekekkel is de egyedül is.Maradt még bőven a gyermeki énemből így szeretek játszani de inkább olyan 2-3 éves kortól a legjobb velük játszani,van egy kisöcsém és máig emlékszem hogy 1-1,5 éves nem sok mindent tudtam vele játszani inkább ültem és néztem ahogyan játszik.Nem attól lesz valaki jó anya hogy 24ből 12 őt csak a gyerekkel foglalkozik,játszik.Sokat foglalkozunk a fiunkkal a nagyszülők is egy nagyon önálló,ügyes és

értelmes kisgyerek hónapokkal a kortársai előtt jár,ezt a védőnő,más anyukák a doki is mondta érdeklődő aktív az érdeklődési köre is olyan,mint egy 2 évesé,pedig nem játszottam vele a születése óta mindennap 24 órából 8-10et.

12es válaszoló= következetlen nevelés.

ha jó kedved van, mindent megkap csak hogy boldog legyen. akkor is ha hisztivel éri ezt el. te jutalmazod a hisztijét.

ha rossz kedved van, rákiabálsz. ugyanazért, amiért máskor jutalmaznád. ettől teljesen összezavarodik szerencsétlen. a bűntudat-babusgatásról nem is beszélve. Ismerek pár gyereket, akiket így nevelnek és hát meglátszik rajtuk.