Van aki "megbánta, hogy szült"? Kilábalhatatlan depresszió?
16 hónapja szültem. Minden napom egyforma... nincs időm semmire, "vége az életemnek" érzés kerülget.
Császároztak - hónapokig menni nem bírtam - üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, amikor szoptattam.
Mindent megteszek a gyerekért, egész napomat vele töltöm. Játszunk, beszélek hozzá sokat, stb. De vannak napok, amikor eluralkodik rajtam az érzés, hogy nem bírom tovább... mikor lesz már jobb???
Még nemrég kezdett el járni. És igen... amikor én a legkimerültebb vagyok, persze, hogy ő akkor van elemében.
Nem akarom bölcsibe íratni.
Nincs segítségem.
A szexuális életem megszűnt létezni, egyszerűen le bírnám rúgni magamról a férjemet, ha közelíteni próbál. Ő nagyon megértő velem, de egyszerűen nem megy a dolog.
Még most sem tudok tornázni, mert annyira begörcsöl utána a hasam, hogy hasmenés követi.
Nem hiszem, hogy ez normális, de már három különböző nőgyógyásznál voltam, és azt mondták soha nem lesz olyan, mint régen.
Megszoktam, hogy körmöshöz, fodrászhoz, vásárolni járok.
Egyedül nem tudok sehová menni a gyerekkel, mert nem marad meg a kocsiban, a babaülésben.
Ráadásul, most még a tél is kezd a nyakunkon lenni....
Jó lenne néha legalább beszélgetni másokkal, előítéletek nélkül.
A lelkemet kiteszem a gyermekemért, mégis úgy érzem, ez nem az én életem, pedig nagyon szeretem őt.
Ugye el fog múlni? vagy ez már az az idő, amikor szakember segítségét kell kérjem?
válasza:
válasza:http://www.youtube.com/watch?v=-rqTOHQgQPU&feature=related
Nézd ezt végig!
válasza:nekem akkor múlt el mikor tudomásul vettem h tökéletesen semmit sem tudok megcsinálni
pont elég ha "elég jó anya" leszek és nem tökéletes :-)
és a doki jó ötlet az nem luxus hanem segítség neked nektek
válasza:Minden rosszindulat nélkül!
16 hónap alatt nem jutottál el odáig, hogy segítséget kérj??? Itt senki nem tud Neked segíteni!
Pszichológus kell Neked, meg lehet, hogy egy belgyógyásszal jobban járnál, mint egy nődokival!
Nagyon drukkolok Neked, hogy minél előbb helyrejöjj!!!
válasza:Figyelj. Ilyeneket én is érzetem, ráadásul amikor a lányom 16 hónapos volt 7 hónapos terhes voltam egy költözés kellős közepén amiben senki nem segített még egy zsákot sem arrább rakni (kivéve persze a férjemet).
Most 21 hós a lányom és 2 hós a kisfiam, fele annyi időm sincs magamra és másra mint volt,úgyhogy én téged irigyellek:) Látod,nézőpont kérdése:)
De ettől függetlenül én amikor még egy gyerek volt és most is,hogy már kettő van, igyekszem le-le csippenteni magamnak egy kis időt.
- Férjemre bízom a gyerkőcöket én meg befekszem egy kád vízbe, olvasgatok, felteszek egy pakolást, manikűr-pedikűr stb.
- körmösnél is voltam két hete, addig is a férjem vigyázott a gyerekekre
- fodrászhoz nem tudok menni mert az sok időt vesz igénybe, a fodrászt kértem, hogy jöjjön házhoz:)
- amíg nem volt a kicsi addig a lányomat elvittem játszóházba ahol gyermekfelügyeletet is vállaltak, otthagytam 1-2 órára én meg elmentem masszázsra vagy kozmetikába stb.
Na nem túl gyakoriak voltak ezek az alkalmak, 2-3 havonta egy, de az is elég volt, hogy feltöltődjek!
Most meg tervezgetem a jövő nyarat, hová megyünk majd nyaralni a gyerkőcökkel, stb. stb.
Sok kisbabás anyuka ismerősöm van, naponta összefutunk a játszótereken, dumálunk, tartjuk egymásba a lelket.
És persze amikor a gyermekeimhez odabújok, megpuszilgatom őket, akkor jövök rá,hogy ők a mindeneim, ki kell használni ezt a rövid időt amíg velünk vannak, mert aztán kirepülnek és itt hagynak minket, akkor meg majd visszasírjuk ezeket az időket:)
válasza:Kérj segítséget!!!
A nagylányom 2 éves, a kicsi 2 hónapos. Mindennapom egyforma, és mégis imádom.
Annak ellenére,hogy segítségem kevés, a nagy kezd dacolni, a kicsi kezd kevesebbet aludni.
Arról nem beszélve,hogy a két terhesség alatt teljesen tropára mentem: méhsüllyedés, többszöri térdficam, napallergia, fejemen zsírmirigy,ami úgy megnőtt,hogy ki kellett vágni, kihullott a hajam,töredezett a vége, és epekövem van,amit műteni kellene. A melleimet "szétrágta" a lányom.
Emiatt nem vállalunk 3. babát,mert szerettünk volna, egyszerűen egészségügyileg "rámentem". De nem bánom,van két gyönyörű lányom, és ők az életem értelmei.
Olyan soha nem lesz,mint régen. De nem is bánom!!
Nekem azzal kezdődött, hogy anyukám az elején mindenre azt mondta, "ő már rég csinálta" ezzel el volt intézve. Hiába kértem, hogy maradjon itt éjszakára. Anyós kilőve.
Nem volt egy éjszakám sem, vagy egy normális pillanat, hogy pihenjek, még ha a férjem próbált is rá alkalmat teremteni, már nem tudtam elaludni. Aztán egy pohár sör csodákat tett. Ellazultam és kipihentem magam.
Másfél hósan elkezdte átaludni az éjszakákat, de 8. hótól megszűnt. Mai napig felébred éjjel, több alkalommal.
A férjem türelmes, de néha neki is vannak napjai.. ilyenkor a szememre veti, hogy miért nem tudok megfőzni, takarítani.. stb.. más anyukák is megoldják valahogy.
Ok. gyereket letettem, hozzáláttam a dolgaimhoz. ott volt mellettem és kekszet majszolt, amit félrenyelt.. nah ekkor én voltam a "rossz" megint.
Nem tudom el sem képzelni, hogy akinek több gyereke van, hogyan csinálja. Lehet én vagyok túl maximalista önmagammal szemben.
Szülés előtt tisztaság mániás voltam. Most borzalmasan idegesít, ha valami nem úgy van.
válasza: válasza:Keress barátokat, be vagy fásul a otthon! Járj össze kisgyerekes anyukákka! Ismerkedj!
Add be heti 2 fél napra Bölcsibe, neki is jó az újdonság, gyerekek, te pedig el tudsz menni körmöshöz, fodrászhoz, vásárolni, takarítani...
Oszd be a napod!
Reggel kelj fel 1 órával hamarabb mint a baba, addig főzz, moss takaríts, minden nap mást.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!