Kitől kérjek (még) segítséget, ha depressziós vagyok?
Egy két évessel és egy 6 hónapossal vagyok itthon. Imádom mindkét gyerekem, imádom az anyaságot, de... A kicsi nem szopik kezdetektől, így fejem neki a tejet. Már csak napi négyszer, ebből egyszer éjjel. Ez alkalmanként 30-40 perc. Nappal a nagy rajtam lóg, de minfenbe bevonom és sokszor anyukám is segít. Viszont mivel veszélyeztetett terhes voltam, így már három éve itthon vagyok és teljesen befordultam . Az összes kikapcsolódás annyi, hogy elmegyek a naggyal bevásárolni. Délelőtti séta anyukámmal van, én addig fejek. Ebéd után fejek és egyszer este is. Délutáni alvás után , ami kb. 5-kor an, vagy sétálunk a két gyerekkel egyet, vagy, ebben a hségben az udvarra megyünk. Most szó szerint sehol nem voltam, az udvaron kívül már három-négy napja. Teljesen bevagyok fordulva, elbőgöm magam naponta öt-hatszor. Elegem van mindenből, utálom az egész helyzetet. Elvégzek mindent, de mint egy robot. A férjem este fél 8-ra ér haza, akkor anaggyal foglalkozik , játszanak, fürdet, stb. nem a gyerekekkel van a baj, a munka, hsnem abból van elegem és azért érzem magam carul, mert be vagyok zárva. Anyósom és sógornőm is egy udvarban lakik velünk, de heti max, egyszer kérdezik meg, jogy játszanak-e a naggyal. Este későn érnek ők is haza. Egyszerűen ki tudok borulni olyanokon, hogy a férjem negyed órát késik, szombaton fektetés után elmenne a haverjához, vagy ha meséli, hogy hazafelé fagyizott. Úgy érzem, hogy önző, neki szabad, ő elmehet én meg nem. Hétvégén együtt elmegyünk fagyizni, de ennyi, ez kb. fél, max. egy óra. Esetleg elmegyek egy-egy órát plázázni, de már azt is utálom, mert azt nézem, hogy sietni kell haza a gyerekekhez. Szeretnék a férjemmel kettesben elmenni, de anyukám sokat segít, hétvégén már nincs szívem igénybe venni, anyósom meg max. egy gyereket vállal, azt is,csak két órára, mert jaj szegény, nehogy megunja. Elegem van, hogy mindig más érdekeit kell néznem, én csak háttérbe szorulok folyton. Rengeteget bőgök és már annyira ki tudok akadni, hogy lökdösöm a két éves fiam. Nagyon félek, hogy bántani is fogom egyszer, de nagyon visszafogom magam.
ez kb. a kicsi két hó apos korában kezdődött. A férjem rengeteg pszichológiát tanult, másik sógornőm pszichológus. Férjem kimondta, hogy ez depresszió, mégha nem is a súlyos és ez így nem mehet tovább. Megbeszéltük, hogy keres nekem terapeutát. (eléggé mellényúltam többel is, nem erőltettem) egy hónap múlva rákérdeztem, hogy na hol az a terapeuta, mert nagyon rosszul érzem magam. Két hét múlva megkérdezet a t estvérét és idenyögött nekem két nevet és ennyi. Ez volt egy hónapja. Tisztában van, hogy nem jónekem így, látja is, bár szerinte ez néha hiszti, és el is mondom. De ennyi. Mintha nem érdekelné az egész. Emiatt félek, hogy nehogy nagyobb baj legyen, mert egyszerűen fel kell hívnom magamra,a,figyelmet. Sokszor szívesen elköltöznék a két gyerekkel, de nem lenne jobb.. Kit kérdezzek, kihez forduljak?
válasza:Ez valóban depresszió. Egy részről a gyerekek miatt, az ellátásuk miatt, és hogy nem tudsz igazából kimozdulni. De ami téged leginkább bánt, hogy a férjed elhanyagol, úgy gondolom, nem olyan a kapcsolatotok mint régen. Látja, hogy nem vagy jól, ennek ellenére valószínűleg fontosabb egy szombat este a haverokkal. Ami nem lenne baj, ha elkezdene agyalni, hogy hogy tudná anyukáját, tesóját rávenni, hogy egy egész napot vállalják be a gyerekeket és Téged elvigyen valahova. Pld most szombaton egy laza strandolás vagy csúszdapark, utána egy ebéd valahol pld.
És ezt mondjuk két hetente egyszer megismételni!
Szerintem ilyen dolgokban egy pszihomókus nem fog tudni segíteni. A családodnak kellene észrevenni és mellédállni.
Ha meg nincs más lehetőség, anyukád biztos bevállalja néha-néha 1-1 napra a gyerekeket.
Én is depis voltam. Egy dolog segített rajtam. A gyerekek 18 hónapos korában (ikrek) visszamentem dolgozni. Azóta nem szedek nyugtatót, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. (én is csak magamra és anyukámra számíthatok, a gyerekek apja sem töri magát, hogy nekem jobb legyen)
válasza: válasza:Védőnő, gyerekorvos, háziorvos...őket kérdezted? Nem kell szégyellni, nyíltan kérdezz rá náluk, ha eddig nem tetted volna meg (nem írtad, hogy mi velük a helyzet). Google-ban keress rá telefonos lelkisegély szolgálatra, nekem rengeteg találatot kiadott, még linkcenter is van. Soknak ingyenes ráadásul az elérhetősége. Azt a két terapeutát felhívtad? Barátnők még vannak esetleg, vagy őket is elsodorta az élet? Plázázni egyedül szoktál menni? Bocs, de ha elköltöznél a két gyerkőccel, még inkább magadra maradnál, nem? A kapcsolatotok hogy működik? Van lehetőséged úszásra vinni a gyerkőcöket? Ott biztos lefáradnának, Te pedig más felnőttel tudnál beszélgetni. Baba-mama klub van felétek?
Ötlet: szombaton napközben egyszer Te pihenj, és párod legyen a gyerkőcökkel, majd fordítva, így nap végére azért mindketten pihentebbek lesztek. Estére kérjétek meg anyóst vagy sógornőt (ha jól vettem ki, ők nagyon közel laknak hozzátok), hogy miután ágyba tettétek a gyerkőcöket, aludjon ott nálatok vigyázni a kicsikre (6 hónaposod is átalussza már az éjszakát?). (Esetleg ha senki családtagot nem tudsz erre rávenni, akkor nincs olyan, akire rá mernéd bízni a gyerkőcöket?) Ti elmennétek egy kései vacsira, moziba, beülnétek egy kávézóba/bárba, és minimum beszélgetnétek egy nagyot.
Azt azért pozitívumnak tartom, hogy objektívan méred fel a helyzetet, és a következményektől tartva kérsz segítséget. Ez azt jelenti, hogy azért még "észnél vagy". Minél többet kellene felnőtt társaságban, társalgásban részt venned. Fel a fejjel, kitartás!
válasza:Voltam hasonló helyzetben, átérzem a helyzeted!
Én elhagynám a fejést, reggel este tápszer, délelőtt délután tejpép gyümölcs, délben főzelék!
Nem lenne ez a macera a fejéssel, rengeteg időt megspórolnál!
Pláne a hajnali fejés, én is felhúztam az órát, hajnalban keltem, lefejtem, hogy másnap ha kevés legyen pótlás!
A fejések helyett menjetek játszótérre a gyerekekkel, vegyetek a kertbe egy pancsoló kis medencét, hívjátok át gyerekes barátokat!
Barátnőket keress fel, látogass meg, menjetek együtt plázázni, vagy moziba.
Ne legyen lelkiismeret furdalásod mert heti 2-3 alkalommal estére a gyerekeket otthon hagyod, hisz az apjukkal vannak!
Én kondíciók terembe jártam el heti 3x 1 órát, Barátnőt vittem magammal, közben beszélgettünk.
Ebből csak úgy tudsz kilábalni, hablekötöd magad, és nem lesz időd hülyeségeken gondolkodni, és ki pihent leszel!
Anyukádék segítségét hétköznap mondd vissza, inkább hétvégén vedd igénybe, hogy pároddal el tudjatok menni kettesben moziba, vagy sétálni, vagy legyen időtök otthon egymásra!
Reggel kelj fel, oda teszed az ebédet, meg reggeliztek, össze pakolsz, majd elmentek boltba, játszótérre!
Otthon kis játék a gyerekekkel, ebéd, alvás, délután valakit áthívtak, majd ő is vissza hív másnap, vagy együtt mentek a játszótérre!
Barátokat keress, hogy tudj felnőttekkel beszélgetni!
Ne félj leszólítani a játszótéren senkit, hívd át öket!
válasza:Szerintem neked barátokra, társaságra van szükséged, és elfoglaltságra a napi rutinin kívül.
Hol laksz?
Nincsenek a környéken gyerekes családok? Barátok?
És tanulj valamit.
Ahhoz pl. ki sem kell feltétlen mozdulni, és Skype-on tanulok angolul. Tényleg szuper.:)
Van más is az életemben, ami értelmes, és nem a pelenkázásról szól.:)
válasza: válasza: válasza:Egyedül vagyok itthon, minden segítség nélkül, elejétől fogva. Párom nem csinál semmit a háztartásban. De: amikor így éreztem magam, mint te -én is fejtem éjjel-nappal :((- és az orvos is azt mondta, fontos az anyatej, dde a gyereknek leginkább ANYÁRA van szüksége, nem küszködtem tovább. Tápszeres lett.
Ekkor kezdtük azt el, hogy este fürdetés után apa adja neki oda a tápszert és teszi le aludni a kicsit.
Egy számomra a legnagyobb segítség, hgy TUDOM, hgy este 8 után kikapcsolhatok. Míg ő elrendezi a picurt, addig én gyorsan lezuhanyzom, nyugodtam megvacsorázom (ert ezelőtt azt sem tudtam, UTÁLTAM, hogy mindig készenlétben kell lenni, rohanni),
szóval most nyugodtan lezuhanyzom, megvacsorázom és netezek picit, beszélgetek volt osztálytársakkal pl., távol élő fősulis barátnőkkel -jöttek is azóta hozzánk :))), tökjó volt- és vannak FB csoportok, azok is jó kis közösségek.
Ja, és most beíratkoztam egy nyelvstúdióba, angolt tanulni, ez heti 1 alkalom lesz kezdésként. Már alig várom!!!
Gyerek nélkül eddig csak az orvoshoz mentem el :///
Nekem mindenhová vinnem kell magammal, mert egyedül vagyok vele itthon, és aférjem nem tud csak úgy szabadságot kivenni, nagyon nehézkes :/
válasza:Én is pont tegnap borultam ki a férjemnek, hogy a gyerek születése óta (5 hós) csak a tescoban voltam egyedül...
Semmi szórakozás, ráadásul nekem semmi segítségem sincs, nagyszülők nagyon messze laknak. Férjem segít csak munka után de neki itt van a kert is.
Én majd barátnőmmel akarok strandra menni meg moziba. Addig férjem babázik. Az is jó, ha ők is kettesben vannak néha hosszabb ideig. +férjem azt is felajánlotta hogy elmehetünk hármasban a babával pár napra. Az is jobb a semminél, legalább nem itthon leszünk. Valamint már kezdődik a hozzátáplálás, és ha sikerül 1-2 étkezést kiváltani nem lesz olyan kötött az anyuka helyzete, jobban ki lehet mozdulni.
Szóval: kitartás!
És mivel nálad közel lakik a nagymama mindenképp kérd meg hogy kéthetente egyszer vigyázzon a gyerekekre amíg ti a férjeddel kettesben elmentek valahova!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!