Másnak a 3-4 hónapos babája is ennyire sírós, vagy csak az enyém? Kérlek nyugtassatok meg, vagy adjatok valami tippet mert ebbe én lassan beleőrülök.

A sírás okát kellene megkeres ni, ha állandóan sír. Lehet, hogy éhes, fázik,melege van stb. Vagy csak hozzászoktattad, hogy állandóan kézben legyen.

Ennyi infóból nehéz tanácsot adni.

Az én kislányom minimum 6 hónapos koráig olyan volt, hogy reggeltől éjszakáig egyfolytában ordított, ha nem fogtam az ölemben. Azt hittem, nem éljük túl, de aztán szépen lassan, fokozatosan abbamaradt ez. Amikor már nem csak tehetetlenül feküdt a hátán, hanem fordult, mászogatott, akkortól kezdve nem sírt,

Azzal bíztatlak, hogy pár hónap, lehet annyi sem és örökre vége ennek a korszaknak. Tudom, mennyire nehéz, de vége lesz. Kitartás!

Utolsó válaszolónak: elhiszem, amit írsz, de nálunk fordítva volt. A baba kezdte a sírást, mi emiatt vettük ölbe. És ez így maradt fél évig.:)

De hátha a másodiknál csoda történik és nem sírós lesz :)

Az első babám sosem sírt, csak ha éhes, szomjas volt, vagy nagy ritkán fájt valamije. A fogzás sem viselte meg, nagyon nyugodt, csendes baba volt. Ha akkoriban olvasom a kérdéseset, ugyanúgy válaszolok, mint néhány előttem szóló...

De jött a második babánk, aki az első hónapokban csak akkor nem sírt szinte, amikor aludt! Nem volt sokat kézben, hiszen mindent ugyanúgy csináltam, mint az elsőnél: tudtam, hogy nagyon könnyű hozzászoktatni a folytonos popsi rázáshoz. :) Ennek ellenére nagyon sírós volt, előfordult, hogy a férjem arra jött haza, hogy ülök az ágy szélén, kezemben a picúrkánk, ringatom, és közben potyog a könnyem tehetetlenségemben a síró pici arcára... Orvos azt mondta, hogy gyenge még az idegrendszere, azért sír sokat, türelem, majd szép lassan megedződik. Most 22 hónapos, folyton mosolygó, vidám kisfiú lett, de úgy látom, hangulatember, tehát ha bal lábbal kelt fel, akkor most is előfordul, hogy egész nap csak nyafi van, és nem jó semmi neki. Humorral, bohóckodással tudok rá hatni, és sok türelemmel az ilyen napokat átvészelni, aztán másnap már ragyog a mosolya megint. Ő ilyen természetű, elfogadtuk ilyennek, hála Istennek nem volt szervi oka a sírósságának.

Szóval a lényeg, hogy egyáltalán nem biztos, ha sírós egy baba, hogy a szülők elkényeztették, és azért sír, amikor nincs ölben. Igaza van az egyik előző válaszolónak: van, amikor más a sorrend, nem ringatás-sírás ringatás nélkül, hanem sírás-sírás-ringatás, és akkor is sírás, csak kevesebb. :( De ezt csak az tudja, akinek van/volt sírós babája.