Anyukák! Ti minden esetben meg tudtátok nyugtatni a babátokat ha nagyon sír? (értsd úgy hogy vigasztalhatatlanul ordít) Nagyon megbántott az egyik ismerősünk. Többi lent!

Nálunk is volt ilyen. A férjem a kollégáival kerti partizott éppen, de kb. 1-1,5 óra üvöltés után felhívtam, hogy bocs, ez van, gyere haza. Amint belépett az ajtón, a lányunk éppen elaludt kimerültségében. Nagyon kétségbe voltam esve, nyilván azt is érezte a kicsim.

Utána is volt néhányszor, de ez volt a legemlékezetesebb.

Ne törődj senki mással, főleg olyannal ne, akinek fogalma nincs a dologról!

Naná, hogy nálunk is előfordul az ilyen. És bizony olyankor elkél egy erős férfi a háznál, aki átveszi a kicsit, akit te már nem bírsz tartani. Fáj a hátad, a karod, nem is beszélve a kétségbeesésről és a kimerültségről. Anyaként ráadásul érzékenyebben reagálunk a sírására ugyebár, így hamarabb "eltelünk vele" :)

Szegény jövőbeli felesége annak a teniszpartnernek!!

Nálunk is volt ilyen eset, amikor egy fiatal anyuka a fejemhez vágta ugyan ezt a "Milyen anya az, aki .." c. mondatot.

Nagyon rosszul eset, hiszen első gyerekem volt, mint neki. Ráadásul 7 hónap különbség volt a két gyermek között.

Azt se tudtam az első 6 hétben, hogy eszik vagy isszák a lányunkat.

Szóval, fejemhez lett vágva ez a mondat. Aztán másnap úgy hozta a sors, hogy sírni kezdett a tökéletes anyukának a gyereke. Előrántott egy sport szeletett a pelenkázótáskából és a gyerek kezébe nyomta. Persze a gyerek élvezettel csámcsogta el, egyből abbamaradt a sírás.

Nos, inkább legyek pocsék és sz.r anya, mint hogy csokoládéval tömjem a gyerekem, ha sír. Nem ez jelenti azt, hogy valaki megtudja nyugtatni a gyerekét.

Azóta nem beszélünk, hanyagoltam őket. Nincs szükségem ilyen nevelési elvű emberkére.